DR. GÖNCZÖL KATALIN, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Harmadszor kerül sor arra, hogy az állampolgári jogok biztosának rövid történetében a parlamenti beszámoló megtörténik.

A parlamenti vitában, valamint a bizottsági tárgyalások során elhangzottakat megpróbáltuk megfelelő módon értékesíteni az anyagban, ezért ebben az évben szerkezeti módosítást hajtottunk végre ebben az anyagban; célunk az áttekinthetőség elősegítése volt. Törekedtünk arra is, hogy összevessük előző évi tapasztalatainkat az 1998-ban összegyűjtött tapasztalatokkal.

Néhány szót érdemes talán magukról a panaszokról is beszélni. Úgy tűnik a felmérések alapján, hogy az állampolgári jogok biztosának intézményét a lakosság 73 százaléka ismeri, és 63 százaléka elismeréssel nyilatkozik róla. Érdekes ezek után, hogy a panaszaink száma látszólag mégis csökkent 1998-ban. Ez azonban tényleg csak látszólagos, mert egyre több az olyan panasz, melyet nagyon sokan írnak alá, civil szervezetektől kapjuk, és átfogó, sokakat érintő problémát tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy már az elővizsgálatok is bonyolult jogi műveletet jelentenek. Az is valószínűsíthető az előzőek alapján, hogy kezdi tanulni a lakosság, hogy mire használja az állampolgári jogok biztosának intézményét, úgyhogy egyre több olyan panaszt kapunk, amiben talán nagyobb lehetőségünk van az eljárásra, van hatáskörünk.

Nem véletlen és visszatérő tapasztalat, hogy az állampolgár arra panaszkodik legtöbbet, akivel leggyakrabban kerül kapcsolatba. A panaszok legnagyobb része tehát - minden ötödik - a polgármesteri hivatalok, az önkormányzatok és a megyei közigazgatási hivatalok ellen irányul. Nagyon sok a panasz az egészségbiztosító, a földhivatal, a közüzemi szolgáltatók, a nyugdíjbiztosító és a rendőrség ellen. Hiába próbáljuk minden fórumon elmondani, a panaszok 12 százaléka mégis a bíróságokra vonatkozik.

Beszámolónk az 1998-as tevékenységünkre vonatkozik. Sajnálatos, hogy találkozhatnak 1995-ös, '96-os, '97-es ügyekkel is ebben a beszámolóban. Ez azt jelenti, hogy bizonyos lemaradásban vagyunk. A beszámolási időszak végén közel 2500 befejezetlen ügy volt, és még jövőre is találkozni fognak régebbi dátumozású anyagokkal. Összesen 9641 eljárást sikerült befejeznünk, és ez azt jelentette, hogy egy-egy munkatársunk 214 eljárás befejezésére volt képes; az objektív adottságaink, amelyek közismertek, ennél többet nem tettek számunkra lehetővé.

Szeretnék néhány szót szólni a vizsgálati tapasztalatainkról is. 1998-ban az emberi jogokkal összefüggő alkotmányos visszásság gyanúja miatt 1266 vizsgálatot fejeztünk be. Ebből 138 indult hivatalból, tehát valamivel több mint 10 százalék.

Négy átfogó vizsgálatot fejeztünk be. Ezek közül az egyikben például a büntetés-végrehajtásban dolgozó hivatásos állomány és az elítéltek egymásra vonatkoztatott emberi jogai és kötelezettségei kerültek szembeállításra. Átfogó vizsgálatot folytattunk a 14-18 éves korosztály diákjogairól, Polt Péter vezetésével az állami intézetben nevelt gyermekek állampolgári jogairól és a szociális otthonban élők emberi jogairól.

Az 1266 vizsgálatból 59 százalékban a gyanú nem igazolódott be. Vagy azért, mert kifejezetten bebizonyosodott, hogy a hatóság ártatlan, vagy azért, mert a rendelkezésünkre álló eszközökkel nem sikerült a gyanút megerősíteni. A vizsgálati jelentések 11 százalékát ajánlás nélkül fejeztük be. Ez azért örvendetes, mert ugyan megállapítottuk az alkotmányos visszásságot, de az első megkeresés alkalmával a hatóságok a hibát orvosolták, tehát reparációra ajánlás formájában nem volt szükség. 30 százaléka maradt a vizsgálatoknak, amelyben 972 alkotmányos emberi joggal kapcsolatos visszásság reparálására 839 ajánlást tettünk. Ebből 621 egyedi ajánlás volt, 198 jogszabályra vonatkozott, és ebből 74 törvényt, 3 óvást, 5 büntetőeljárást és 12 fegyelmi eljárást kezdeményeztünk.

Négy év után talán érdekelheti önöket az, hogy mi lett az ajánlások sorsa. Az első év végén még könnyebben mértük, de egyre nehezebben mérhető. A negyedik év végén talán azt lehet mondani, hogy az ajánlások elfogadottsága első menetben - ahogy szokták mondani - 60-70 százalékban, adott esetben 80 százalékban sikerül. Van az ügyeknek körülbelül 20 százaléka, ahol tulajdonképpen egy szikár szakmai vita, kompromisszumkereső eljárás végeredményeként próbálunk javítani azon a helyzeten, amelyet mi kifogásoltunk, és amely valamilyen konszenzussal megoldható. Az ügyek 10 százalékában új megoldást kell találnunk, mert kategorikus visszautasítással találkoztunk, de egy-két ügyben előfordult az is, hogy be kellett látnunk, hogy az ajánlást vissza kell vonnunk. Azt hiszem, hogy ez jó munkastílus, mert az ombudsman sem tévedhetetlen.

Négy év tapasztalatai alapján azt mondhatom, hogy elégedettek lehetünk az ajánlások elfogadottságával azért, mert a jogszabályokra vonatkozó indítványaink ugyan lassan, de biztatóan haladnak előre, másrészt pedig nyoma van annak - például a mai napon is -, hogy célba érnek az ajánlásaink. Ma például a telepengedélyezési eljárásról kormányrendelet jutott a kezembe, nagy örömömre; ez egy nagyon régi ügy, ami ma zárult.

Nagyon sajnálatos az, hogy az ajánlások elfogadásával kapcsolatos utóvizsgálatokra viszonylag kevés energiát tudunk fordítani. Az utóvizsgálatok azonban azt mutatják - amelyekre sort tudtunk keríteni -, hogy ajánlásaink nemcsak az adott ügyben adtak orvoslást, hanem a szemléleten sikerült egy picit változtatni.

A vizsgálatok legfontosabb tapasztalata 1998-ban, amikor is a biztosnak rögzítenie kell, hogy elsősorban hozott anyagból dolgozik. Tehát a megrendelők, a panaszosok határozzák meg tevékenységének területét, hiszen a hivatalból indított eljárások aránya csak valamivel haladja meg a 10 százalékot.

A vizsgálatra érett panaszok többsége számomra mint az állampolgári jogok biztosa számára a magyar polgár kiszolgáltatottságáról szól. Kiszolgáltatott a magyar polgár nagyon sok esetben az állami túlhatalommal szemben, a szaktudással szemben, de nagyon sokszor a monopolhelyzetben lévő közszolgáltatóval szemben is. Kiszolgáltatott lehet életkora alapján, egészségi állapota vagy speciális helyzete alapján. Kiszolgáltatottsága lehet epizódszerű, de ez egész életmódját is meghatározhatja.

Most ebből a csokorból emelnék ki nagyon röviden nyolc olyan témakört, amit úgy érzek, hogy ennek a fórumnak meg kell hallania, még akkor is, ha ezt a testes jelentést - amelyet egy kicsit szégyellek - nem volt módja áttanulmányoznia.

Minden ötödik panaszunk tulajdonképpen a biztonságos szociális léttel függ össze. A segélyezési eljárások, a nyugdíj-megállapítás, az első nyugdíj folyósításában a méltányos és időben történő eljárás az, ami a legtöbb gondot okozza.

Rengeteget foglalkoztunk - talán önökhöz is eljutott - a hitelkonszolidációval.

(18.20)

Várjuk az Alkotmánybíróság döntését a hajlékhoz való joggal kapcsolatban; úgy hallottuk, hogy ez még ebben a hónapban megvalósul. Ez egy közös beadványunk a kisebbségi biztossal, és nagyon fontos lenne előrelendíteni, átbillenteni azt a vitát, amivel mi évek óta nem tudunk megküzdeni.

A kiszolgáltatottság az esélyegyenlőséggel kapcsolatban is felmerül. Kifogásoltuk például a rokkantsági járadék elvesztését a nyugdíjjogosultság megszerzésével, tehát ha valaki rokkantjáradékot kapott, mellette dolgozott, aztán nyugdíjjogosultságot szerzett és elveszítette a rokkantjáradékot. Kifogásoljuk a felnőtt fogyatékosok támogatásának hiányát, alanyi jogon semmilyen körülmények között nem kaphatnak támogatást felnőtt korukban sem; még mindig a szüleikre támaszkodnak, egészen addig, amíg azok élnek, és ha azoknak a nyugdíja például egypár forinttal meghaladja a minimumot, akkor törvényi alapja nincs az ő alanyi jogú támogatottságának.

De ugyanilyen megfontolásból, az esélyegyenlőség alapján kértük a siketek jelnyelvi tolmácsolásának fokozatos bevezetését a közszolgálati és magántelevíziókban. Kérjük, szorgalmazzuk és nagyon sok ajánlásban foglalkoztunk vele, hogy a mozgáskorlátozottak juthassanak szabad levegőhöz, hozzáférhessenek az egészségügyi intézményekhez, a középületekhez és előbb-utóbb, hosszabb távon a kulturális intézményekhez is.

Kiszolgáltatott lehet ma Magyarországon valaki azért is, mert gyermek. Az egész gyermekvédelem reform alatt van. Ez a reform nagyon sokakat súlyosan érint. A gyerekjóléti szolgálatok hiánya - például településenkénti hiánya, ami elég nagy százalékban fordul még mindig elő - súlyos problémákat okozhat a nevelőszülőknek, de olyan anomáliák is teremtődhetnek, hogy egy megszokott környezetből, nevelőszülői környezetből szinte rendőri eljáráshoz hasonló szigorral ragadnak ki gyermeket vagy helyeznek el gyermeket, ami emberi jogilag kifogásolható, és szakszerű eljárás esetében nem fordulhatna elő.

Ugyanezt állapítottuk meg akkor, amikor a szociális lakástámogatásokkal kapcsolatos visszaélések sorát vizsgáltuk országos áttekintés alapján, kizárólag gyerekjogi szempontból. E bűncselekmény-sorozat, úgy érezzük, hogy valamelyest elkerülhető lett volna, ha a gyerekjóléti szolgálati rendszer településenként működik, és megelőző, azaz preventív szerepet tölt be.

Kiszolgáltatott lehet ma Magyarországon valaki azért is, mert diák. A 14-18 éves iskolaköteles korosztály jogainak áttekintése után meg kellett állapítani, hogy ez a legérzékenyebb, a világra legnagyobb rácsodálkozással bíró, tudásszomjas korosztály nem ismeri emberi jogainak jelentős részét, és ez részben arra vezethető vissza, hogy a számára releváns, hozzá közeli iskolai szervezeti-működési szabályzatok, házirendek nem készültek el a jogszabályoknak, a felsőbb rendű jogszabályoknak megfelelően, így nem alakult ki körülöttük a védő garanciarendszer, a jogérvényesítés lehetősége. De kifogásolható az is, hogy a velük kapcsolatos fegyelmi eljárások nem a szabályoknak megfelelően zajlanak, így például a jogérvényesítés lehetőségében korlátozottak az adottságaik.

Hiányoltuk az iskola konfliktuskezelő rendszerét, ezért javasoltuk az iskolapszichológus bevezetését. Ha esetleg találkoznak ezzel a lehetőséggel a következő vitákban, akkor kérem, hogy támogassák, hiszen megállapítható, hogy az iskola ma még a hétköznapi erőszak erőteljes színtere és a kölcsönös kiszolgáltatottság színtere; kiszolgáltatott a gyerek a tanárnak, a tanár a diáknak, mindenki az igazgatónak, az igazgató pedig a fenntartó önkormányzatnak. Ezt bizonyítják most az iskolabezárási hullámmal kapcsolatos hullámverések is.

Kiszolgáltatott lehet az ember azért is, mert nagyon szegény, és előkerülnek életéből olyan régi tradíciók, amelyek tulajdonképpen az életét veszélyeztetik. Ezért az emberi élethez való jog hatékonyabb védelme érdekében kérjük a dögkutak fertőtlenítési rendjére vonatkozó miniszteri rendelet létrejöttét - azért kérjük a parlamenttől, mert a minisztertől hiába kértük. Ez egy sokszereplős feladat, és egy miniszter közrehatása vagy kezdeményezése kevésnek bizonyult.

Kiszolgáltatott lehet az ember azért is, mert szociális vagy egészségügyi intézmény lakója vagy ápoltja. Az egészségügyi rendszer reformja azt eredményezte mostanáig észleletünk szerint, hogy tulajdonképpen az egészségügyi ellátórendszerből egyre jobban kiszorulnak azok - nagyon helyesen -, akik csak ápolásra szorulnak. Megjelennek így a szociális ellátórendszerben, a szociális ellátórendszerben tehát ott vannak az ápolásra és a gondozásra szorulók egyaránt.

Megnyílt ugyanakkor - nagyon helyesen - a piac ezen a területen; ma már működtethet szociális intézményt, ápolóotthont magánszemély, alapítvány, egyház, önkormányzat, állam. Növekszik tehát az állam felelőssége pontosan a törvények betartása, a garanciarendszer kialakítása érdekében, és az emberi jogok vonatkozásában pedig az állampolgári jogok biztosának felelőssége, ezért éppen most fejeztük be az utóvizsgálatot, a nem régen megtartott, szociális otthonokban végzett vizsgálat utóvizsgálatát.

Kiszolgáltatott lehet az ember tulajdonképpen még a technika fejlődésének is, mert hiszen ha a technika fejlődik és körülötte ott van a piac, akkor az egészséges környezethez való jog, a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való jog is veszélybe kerülhet. Ezért javasoltuk, hogy miniszteri rendelet rögzítse a különböző káros sugárzások határértékét, különös tekintettel a magasfeszültségű transzformátorokra. Ezt az ajánlást az egészségügyi miniszter elfogadta, most állította össze azt a szakértői gárdát, amely tulajdonképpen az eddig nemzetközi ajánlás szintjén működő rendszert esetleg normatívába tudja szedni.

Örvendetes jelensége a magyar társadalomnak a migráció megnövekedése, a nemzetközi migrációé is és a hazánkon belüli migrációé is. Az állampolgári jogok biztosának gyakorlatában azonban ez a jelenség rendkívül sok olyan problémát vet fel, ami orvoslásra szorul. Orvoslásra szorul például, hogy a magyar állampolgár külföldön élvezze az anyaország védelmét, és ezért kérjük jelentésünk V. fejezetében minél előbb a konzuli törvény megalkotását. Kérjük továbbá, miután a migrációnak vannak áldozatai is - ezek az eltűnt személyek, akik nagyon sokszor gyerekek, betegek, egyszerűen csak segítségre szorulók -, hogy az ezzel kapcsolatos szabályozás megfelelő szinten, lehetőleg törvényi szinten szabályozza a rendőri eljárást.

Tulajdonképpen ezek voltak azok, amelyeket ki akartam emelni, és még beszámolnék arról, hogy örvendetes volt számunkra, hogy ezt a testes jelentést hét bizottság tárgyalta meg a parlamenti plenáris ülés előtt. A hét bizottság igen sok hasznos tapasztalatot adott számunkra, rendkívül szakszerű, szakmai jellegű, tapasztalatszerző vita alakult ki a bizottsági üléseken.

Néhány bizottság konkrét javaslatokat fogalmazott meg a biztosok számára vizsgálati területül. Néhány bizottságban azt kérték tőlünk, hogy gyakoribb legyen a vidéki inspekció, hogy egy-egy régió problémáját a helyszínen mérjük fel. Néhány bizottságban az együttműködés újabb és újabb formáit ajánlották számunkra, kívánták, hogy tegyük ezt rendszeressé.

Végezetül elmondhatom, hogy ugyan egy kicsit sarkítva kiszolgáltatottságról beszéltem túlnyomórészt a beszámolómban a '98-as tapasztalatok alapján, de ez abból adódott, hogy az én tapasztalatom szerint a magyar polgár az úgynevezett rendszerváltás, a politikai, társadalmi, szociális rendszerváltás időszakának szabadságélményét viszonylag sérelemmentesebben élte meg, mint a másik oldalon jelentkező olyan jogterületet, amely a második, harmadik generációs emberi jogokhoz tartozik, amelyek puhább jogok, amelyek érvényesítése lényegesen nehezebb, és amelyek a biztonságos léttel, a kiszolgáltatottsággal szoros kapcsolatot mutatnak, és a civilizációs fejlődés történetének későbbi korszakában keletkeztek.

Befejezésül jelentem az Országgyűlésnek, hogy Magyarországon az alkotmányos emberi jogok megfelelő védelmet élveznek mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás során a '98-as tapasztalatok alapján.

 

(18.30)

 

A jogállamot egyetlen alkotmányos jog szempontjából sem éreztük 1998-ban alapvetően veszélyeztetve.

Kérem ezek után az Országgyűlést, hogy fogadja el beszámolónkat, és külön felhívom a figyelmet arra, hogy az 5. fejezetben azokat a problémákat foglaltuk össze, amelyekkel nem sikerült megbirkóznunk; van köztük olyan is, amivel évek óta nem sikerült, és itt az Országgyűlés segítségét kértük.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)