DR. POLT PÉTER, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az országgyűlési biztos és általános helyettese tevékenysége 1998-ban több ezer ügyet érintett. Engedjék meg, hogy az írásbeli beszámoló kiegészítéseként nagyon röviden néhány olyan kérdést érintsek, amelyeket kiemelésre méltónak tartok, és amelyek az általam lefolytatott vizsgálatokhoz kapcsolódnak.

Az első ilyen kérdés a visszásság fogalma. Tevékenységünk során 1998-ban továbbfinomítottuk ezt a fogalmat, megjelölve azokat a követelményeket, amelyek elmulasztása esetén a polgárokkal kapcsolatba kerülő hatóságok és közszolgáltatók elmarasztalhatók. Engedjék meg, hogy e körülmények közül néhányat a szóbeli kiegészítésben is felsoroljak.

A hatóságok és közszolgáltatók tevékenységének vizsgálata során 1998-ban rendkívül nagy figyelmet fordítottunk a tisztességes és méltányos eljárás követelményére. A magyar alkotmány kifejezetten és kimondottan az 57. § (1) bekezdésében a bíróságok tekintetében írja elő a tisztességes, illetve igazságos eljárás kötelezettségét, ez azonban nem jelentheti azt, hogy az egyéb hatóságok és közszolgáltatók figyelmen kívül hagyhatják ezt a követelményt.

Gyakorlatunkban az alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság tételéből vezethető le, hogy valamennyi hatóság és közszolgáltató nem egyszerűen a tételes jogi szabályokat köteles betartani, hanem az ügyfelekkel szemben tisztességesen és méltányosan kell eljárnia. E követelmény ügyeink többségében más alanyi jogokkal is szoros összefüggésbe volt hozható, így elsősorban az emberi méltósággal, a tulajdon védelmével, a panaszhoz, kérelemhez való joggal, illetve a jogorvoslati jogosultsággal.

Olyan fontos ügyekben érvényesítettük a hatóságokkal szemben ezt a követelményt, mint például a rendőrségi eljárásokban, ahol indokolatlanul megtagadták a nyomozásokat, nem vették figyelembe az ügyfelek kérelmét és bizonyítási indítványait, illetve nem végeztek el olyan nyomozati cselekményeket, amelyekkel az ügy tisztázható és lezárható lett volna. Nagy szerepet játszott azonban ez az elv a közszolgáltatók vizsgálatánál is, amikor a közszolgáltatók rendkívül egyoldalú és információval nem kellőképpen ellátott szerződési feltételeit vagy azt a gyakorlatot kifogásoltuk, hogy a panaszokat előrenyomtatott blankettákon válaszolták meg. Ugyanúgy megemlíthetem azonban az építési ügyeket, a kisajátítási, illetve birtokvédelmi ügyeket, ahol a tisztességes és méltányos eljárás segítségével lehetett egyensúlyt teremteni a köz- és magánérdek között.

Esetenként a méltányos eljárás akadálya a jogszabályi háttér hiánya volt. Gönczöl Katalin biztos asszony már említette, hogy súlyosan méltánytalannak tartottuk azokat az eljárásokat, amelyeknek alapján a rokkantsági járadékban részesülők a járadékot elveszítik, amennyiben saját munkájuk jogán öregségi nyugdíjra, vagy hozzátartozóik elvesztésénél árvasági juttatásra lesznek jogosultak. Figyelemmel a probléma súlyára és arra a tényre, hogy a jogszabály-változtatásra irányuló kezdeményezésünk elutasításra került, e kezdeményezést megismételjük az önök előtt fekvő beszámolóban, és kérjük a parlament vizsgálatát, hogy az egységes fogyatékossági támogatás bevezetéséig hogyan lehetne ezt a problémát orvosolni.

A második fontos kötelezettség, amiről szót kell ejteni, az ésszerű idő követelménye. A hatóságok akkor tesznek eleget megfelelően feladataiknak, ha az eléjük kerülő ügyeket záros határidőn belül be tudják fejezni. Nem véletlen, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság ítéletének jelentős része kapcsolódik az ügyintézési határidők elhúzódásához. Az országgyűlési biztosok gyakorlatában, a strasbourgi gyakorlathoz hasonlóan az ésszerű határidő nem jelentheti egyszerűen a törvényes határidő betartását. Mindig az adott körülmények között elvárható legrövidebb időn belül kell a hatóságoknak az ügyeket elintézniük. Ez felel meg az alkotmányos követelményeknek, a polgárok érdekeinek. Így többek között elfogadhatatlannak tartottuk, hogy jó néhány ügyben a földhivatalok rendkívül hosszú idő alatt vezették át az ingatlan-nyilvántartásba a kérelmeket, és így a tulajdonnal összefüggésben súlyos visszásságokat okoztak. Hasonló, bár nem ilyen hosszú időtartamú késedelmek miatt voltunk kénytelenek intézkedni a részaránytulajdonú és kárpótlási földek kiadása ügyében.

Nemcsak a tulajdonhoz való jogot, hanem a szociális biztonságot is érintették azok a késedelmek, amelyeket esetenként az egészség- és nyugdíjbiztosító szervek tanúsítottak a megítélt összeg kifizetésében vagy akár az összegről történő döntésben. A tulajdonhoz való jog érintettsége merült fel annál az országos vizsgálatoknál is, amelyet elsősorban a gépjármű-lefoglalások ügyében végeztünk. A lefoglalások megszüntetésének indokolatlan késedelme jelentős hátrányt okoz a tulajdonosnak, illetve a lefoglalást szenvedőnek.

Szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy kezdeményeztük az Országgyűlés vizsgálatát a lefoglalások időszerűségének felülvizsgálata tekintetében. Álláspontunk szerint ugyanis az alkotmányos jogok akkor teljesülnek, ha olyan jogszabályváltozás következik be, amely biztosítja a lefoglalás külső szerv általi, meghatározott időközönként történő felülvizsgálatát. Az ésszerű határidőn belüli hatósági tevékenység más ügyekben is kapcsolható a rendőrség munkájához. Nyilvánvalóan súlyosan sérült a személyi szabadság alkotmányos követelménye, ha a hatóságok az előállításban lévő, vagy az előzetesből, illetve őrizetből szabaduló személyt nem abban a legkorábbi időpontban helyezik szabadlábra, amikor a szabadságkorlátozás okai már megszűntek, illetve a hatóságok által a jogszabályok alapján megszüntethetők lettek volna.

Nagyon nagy figyelmet fordítottunk 1998-ban a végrehajtási eljárásokra is; nyilván itt most nem a bírósági végrehajtásról van szó. A hatósági határozatok végrehajtásának elmaradása súlyos sérelmet jelent a polgárok alanyi alkotmányos jogai tekintetében. Többször tapasztaltuk, hogy a hatóság nem megfelelően gondoskodik a már eldöntött ügyben hozott határozat gyakorlati érvényesülésének feltételeiről. Elsősorban az építési és birtokvédelmi ügyekben marad el a megfelelő végrehajtás, de sajnálatos módon ebbe a kategóriába tartoznak sokszor a gyámhatósági ügyek is. Ilyen módon a tulajdonhoz, az egészséges környezethez, de akár a családhoz való jog is sérül a nem megfelelő hatósági hozzáállás következtében.

A második témakör, amelyhez rövid kiegészítést kívánok fűzni, a gyermeki jogok területe. A gyermeki jogokra nemcsak azért fordítunk kiemelt figyelmet, mert a gyermek alkotmányos jogainak érvényesülése elősegítőjeként az 1997. évi XXXI. törvény az országgyűlési biztost nevezi meg, és kötelezi egyben éves jelentés benyújtására, hanem azért is, mert magunk is úgy véljük, hogy a társadalomban a legfőbb érték a gyermek, aki ugyanakkor nem képes saját jogainak és érdekeinek megfelelő érvényesítésére, ehhez neki megfelelő segítség kell.

A gyermeki jogokat érintő vizsgálataink során egyértelműen abból indultunk ki, hogy a jogok tekintetében - figyelembe véve az alkotmány 67. §-át, a gyermek védelemhez való jogát - az államot esetenként aktívabb beavatkozási kötelezettség terheli, mint a felnőtt állampolgárok tekintetében. Ennek az elvnek a szem előtt tartásával jártunk el például a biztonsági gyermekülések ügyében, és ennek során vizsgálatunk megállapította, hogy a jogszabály hiányossága folytán, mely nem teszi kötelezővé a biztonsági gyermekülés használatát, évente mintegy 15-20 gyermek veszíti életét, és több száz szenved súlyos sérüléseket. Úgy vélem, hogy a jogszabály módosítására tett ajánlás és ennek elfogadása olyan súlyos alkotmányos jogok sérelmének orvoslását szolgálja, mint az élethez való jog és az általános megkülönböztetés tilalma.

1998 kiemelkedő vizsgálatának tartom az állami gyermekotthonok átfogó ellenőrzését. Magyarországon több mint 20 ezer gyermek él állami gondoskodásban, és sorsuk alakulása nem lehet közömbös a társadalom számára.

 

(18.40)

Jelzés értékű ugyanakkor, hogy a megvizsgált 13 intézmény közül mindössze kettő volt olyan, ahol nem tapasztaltuk valamilyen alkotmányos jog sérelmét. A feltárt összesen 51 visszásság orvoslására 24 ajánlást kellett tennünk.

Örömmel számolhatok be azonban arról, hogy az ajánlások többségét nem csupán elfogadták, de időközben azok gyakorlati megvalósulása is legalább részben elkezdődött. Intézkedések történtek a tárgyi és személyi feltételek javítására, olyan súlyos alkotmányos jogok sérelmének megakadályozására, mint az emberi méltósághoz való jog, a tulajdonhoz való jog, a legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való jog, a művelődéshez vagy a tanuláshoz való jog.

Egy intézmény tekintetében, ahol a vizsgálat szinte valamennyi elképzelhető alkotmányos jog sérelmét tapasztalta, döntés született az intézmény bezárásáról, a gyermekek jobb körülmények közé helyezéséről.

Felhívom ugyanakkor a tisztelt Országgyűlés figyelmét azokra az ajánlásokra, amelyek még nem értek célba. Nevezetesen azokról az ajánlásokról van szó, amelyek a gyermekvédelmi rendszer átalakulását érintik. A parlamenti beszámoló V. fejezetében kérjük az Országgyűlés vizsgálatát három ilyen ajánlás tekintetében.

Elsősorban tapasztalatunk alapján úgy véljük, szükség van az új gyermekvédelmi rendszer kialakítására szolgáló idő lerövidítésére. A gyermekek életében egy-két év nagyon hosszú idő, és félő, hogy a 2002. december 1-jéig történő átalakítás olyan problémákat indukál, amelyek súlyos kihatással lehetnek a gyermekek későbbi felnőtt életére.

Ezért kívánatosnak tartjuk a határidő lerövidítését, illetve legalább annak meghatározását, hogy a határidő lejártáig milyen szakaszokban kell teljesíteni a gyermekvédelmi törvény vonatkozó előírásait. Megvan a veszélye ugyanis annak, hogy - hasonlóan a gyermekjóléti szolgálatok felállításához - 2002. november 30-án még mindig lesznek olyan hatóságok, amelyek úgy gondolják, hogy teljes egy napjuk van a szerkezeti átalakításokra.

Szükségesnek tartjuk az úgynevezett speciális otthonok azonnali felállítását is. Jelenleg a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek kezelése, gondozása és nevelése egyáltalán nem megoldott. Az ilyen gyermekek problémáinak megoldására történő törekvés a hagyományos keretek között azt jelentheti, hogy kedvezőtlen helyzetbe hozzuk azokat a gyermekeket is, akik nem küzdenek hasonló nehézségekkel.

Az ezen a téren létező állapotokat oly súlyosnak tartjuk, hogy közvetlen intézkedést sürgetünk. E körben nem utolsósorban azt szeretnénk elérni, hogy a gyermekotthonokban előírt szakemberlétszám alapvetően a pszichológusok, pszichiáterek, illetve gyógypedagógusok tekintetében minél előbb megemelkedhessen.

Ellentétben a gyermekeket érintő, a fogyatékosokra vonatkozó vagy a lefoglalást szenvedők jogaival összefüggő kezdeményezésekkel, a beszámoló V. fejezetében vannak megismételt ajánlások is. Ezekre is szeretnénk nagyon röviden felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Elsősorban ilyen a Bokros-csomag következtében a felsőoktatásból elbocsátott oktatók sorsára vonatkozó kezdeményezés. Hangsúlyozni szeretném, hogy e kezdeményezés nem az oktatók visszahelyezésére irányul, hanem az őket ért sérelem miatti kompenzációra.

Nagyon lényegesnek tartjuk a másik két megismételt ajánlást is, amely a Magyar Honvédségre vonatkozik. Kétségtelen, hogy a nagyon rossz körülmények javítása egyes honvédségi laktanyákban anyagi ráfordításokat igényel. Mégis az emberi méltóság, a legmagasabb testi, lelki egészséghez való jog biztosítása megköveteli, hogy a XXI. század elején változtassunk a kirívóan rossz laktanyai körülményeken.

Nincs viszont anyagi vonzata annak a javaslatnak, amely a bizalmi rendszer átalakítására vonatkozik. A sorállomány jogainak érvényesítése, a megfelelő információáramlás álláspontunk szerint megköveteli a bizalmi struktúra átalakítását. Erre ráadásul jó példa is van, hiszen a sorállomány kivonásáig igen megfelelően működő bizalmi rendszer létezett a Magyar Határőrségnél. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy szóbeli kiegészítésemet, a benne elhangzottakat vegyék figyelembe a beszámoló értékelésénél, és amennyiben egyetértenek az elhangzottakkal, támogassák az V. fejezetben szereplő kezdeményezéseket is.

Köszönöm a figyelmüket és a türelmet. (Taps.)