KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság nevében országgyűlési határozati javaslatot terjesztek a tisztelt Ház elé az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadására.

Az országgyűlési biztosnak és általános helyettesének a beszámolóját hét bizottság vitatta meg, valamennyi általános vitára alkalmasnak tartotta a beszámolót, és ezeknek a vitáknak a tanulságai alapján az emberi jogi bizottság a beszámolót a parlamentnek elfogadásra ajánlja.

Úgy ítéltük meg, hogy az országgyűlési biztos és általános helyettese munkája iránti megnövekedett érdeklődés nem csupán azt a tényt fejezi ki, amelyet a parlament a tavalyi beszámolási ciklusban is leszögezett és elfogadott, hogy tudniillik a jogintézmény beágyazódott a magyar közéletbe, hanem kifejezi azt a tényt is, hogy az országgyűlési bizottságok szakmapolitikai problémáikat ismerik fel az országgyűlési biztos jelentésében, és szakmai kérdéseikre kapnak választ azokból a jogesetekből, panaszügyekből, amelyeket a beszámoló tartalmaz.

A beszámoló új szerkezete valóban áttekinthetőbbé teszi az év tevékenységét, és a tárgyalt esetekből olyan szakmai példatár bontakozik ki, amelyet képviselői munkánkban mindannyian, de tevékenységükben a jogalkalmazó szervek is használni tudnak.

Örültem annak, hogy az országgyűlési biztos asszony szóbeli kiegészítésében ugyanazt a kulcsszót találta meg, amelyet én is a beszámoló meghatározó gondolatának tartok. Ez a beszámoló ugyanis a társadalmi kiszolgáltatottság dimenzióit mutatja be, erről szól a beszámoló gerincét képező III. fejezet, és ezt a kiszolgáltatottságot mutatja egy másik nézőpontból a IV. fejezet is.

A III. fejezet a társadalmi kiszolgáltatottságot a hatósági munka tükrében mutatja be. Néha megdöbbentőek ennek a kiszolgáltatottságnak a mélységei; talán ott a leginkább megrázó, ahol az élethez és az emberi méltósághoz való jog sérül, és szinte hihetetlen, hogy ennek a sérelemnek milyen széles a spektruma. Hiszen az örökbefogadó szülőket ért sérelemtől kezdve a szociális otthonok körülményeinek drámai képén át egészen a közösségi szállások életéig ível ez a kép, amire egyébként még vissza fogok térni.

A IV. fejezet a panaszok társadalmi jellemzőit mutatja be. Ha csak két alcímet emelek ki, akkor, azt hiszem, mindannyian újra érezzük a beszámoló elolvasása után is, hogy a társadalom arcát redőző kínok milyen széles körűek.

A szociális és fizikai elesettség forrása lehet a kiszolgáltatottságnak. Az országgyűlési biztos asszony is idézte azt a példát, amikor idős szülőket terhel az eltartási kötelezettség rokkant, felnőtt korú hozzátartozójuk esetében. De a kiszolgáltatottság forrása lehet az is, hogy a számunkra új piaci viszonyok fölénk nőnek, számunkra ismeretlen új szabályok, törvények jelennek meg, és olykor nem tudjuk, hogy a ránk érvényes szabályok útvesztőiben mikor ér minket alkotmányos sérelem. Gondolok itt az önkormányzati tulajdonú lakóingatlanok, bérlemények tulajdoni mozgására.

A panaszok vizsgálata, ahogy az országgyűlési biztos asszony is említette, általában konkrét bejelentés alapján indul, de ha százalékosan nem is, az ügyek súlyában jelentős a szerepe a saját kezdeményezésű vizsgálatnak. Ahogy mondani szokták, nemcsak a téma, hanem az alkotmányos visszásság is az utcán hever, és nagyon gyakran az újságokban megjelenő hírek alapján indul el az országgyűlési biztos vizsgálódása.

Ha az állampolgár a panasztevő, akkor azt hiszem, természetes, hogy ő a saját szemszögéből ítél. Ha az országgyűlési biztos indít vizsgálatot, különösen ha átfogó vizsgálatra futja az erejéből, akkor minden szereplő sorsát, valamennyi szereplőt ért alkotmányos visszásságot mérlegeli.

(18.50)

Ha az iskolában vizsgálódik, akkor a diák, a tanár és a szülő szempontja egyformán fontos számára. Ha a közösségi szállásokat járja sorra, és a közösségi szállások életét vizsgálja meg, akkor nemcsak a külföldről ide menekülő migráns sérelmét vizsgálja meg, hanem megvizsgálja a határőrök életét, és megvizsgálja azt is, hogy a környéken lakókat éri-e valamilyen sérelem a közösségi szálláson történtekből, a közösségi szállás életéből eredően.

Ez a komplexitás rendkívül fontos garanciája annak, hogy az országgyűlési biztos által levont következtetések nemcsak jogi, hanem társadalompolitikai szempontból is hasznosíthatók legyenek.

Tisztelt Ház! A bizottság nevében nekem is ki kell térnem az országgyűlési biztos ajánlásaira és az ajánlások sorsára. Nem öröm az, hogy az országgyűlési biztos törvénykezdeményezései közül több már örökzöld témának számít itt a Ház előtt, hiszen az áldozatok kárenyhítéséről szóló törvényi javaslat szándékát - ismereteim szerint - minden évben megerősítette a parlament, és még mindig csak a szándék megerősítésénél tartunk, bár tudjuk azt, hogy a munka előkészületei folynak, de a Ház ezt a témát még mindig nem tárgyalta meg, mint ahogy vannak visszatérő, adósságot jelentő témák az Országgyűlés vizsgálatát igénylő kérdések között is.

Elhangzott a példák között az 1995. évi pótköltségvetési törvényből származó alkotmányos visszásság, a felsőoktatási intézmények oktatóit a létszámcsökkenés miatt ért sérelem ügye. De még mindig nem léptünk előre a felsőoktatásban dolgozó vezető oktatónők nyugdíjazása során megnyilvánuló diszkriminációval kapcsolatban. Többször említettük már a szociális intézményekben a civil kontroll elmaradásából következő alkotmányos visszásság ügyét, valamint a kirívóan rossz laktanyai életkörülményeket.

Azt hiszem, nagyon könnyű lenne a felelősség elhárítása azzal, hogy ezeket a témákat én most a bizottság nevében újra elsoroltam, ezért inkább kérni szeretném a Ház vezetését arra, hogy a munkarend kidolgozása során a Ház elnöke éljen szignalizációs jogával, jelölje ki a felsorolt témákkal kapcsolatban elsőrendűen felelős, illetve közreműködő bizottságokat. Ebben az esetben a bizottságok kötelezően munkaprogramjukba kell vegyék az országgyűlési biztos ajánlásaiból következő feladataikat, és így van minimális remény arra, hogy a következő beszámolás során ne az ismételt elmaradások között vegyük számba ezeket a nagyon fontos kérdéseket, hanem el tudjunk számolni arról is, hogy a parlamenti bizottságok tettek valamit ezeknek az adósságoknak a felszámolásáért.

Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elismeréssel adózott az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese tevékenységének, rendkívül magas színvonalúnak minősítette a beszámolót, és köszönettel fogadta a bizottsági üléseken és itt a parlamenti plenáris ülésen is azt a szóbeli kiegészítést, amely tovább mélyítette ismereteinket az országgyűlési biztos tevékenységével kapcsolatban. Ezért az elismerés és a köszönet mellett arra kérem képviselőtársaimat, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének beszámolóját szavazatukkal is megerősítve fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps.)