DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! A késői órára tekintettel engedjék el nekem, hogy azokat a gondolatokat - esetleg áthangszerelt formában -, amelyeket volt szerencsém és módom elmondani a biztos asszony és általános helyettese jelentése kapcsán, most megismételjem. Természetesen ezek a tételek változatlanul és teljes egészében irányadóak az adatvédelmi biztos úr tekintetében is, amint hasonlóan átfogó az adatvédelmi biztos úr beszámolója is, mint amilyen átfogó volt dr. Gönczöl Katalin és Polt Péter jelentése.

Tudjuk, hogy az a jogterület, amelynek érvényesülésén a biztos úr - a személyes és közérdekű adatokhoz fűződő jogok érvényesülésén - őrködik, sokoldalúan bonyolult és helyenként ellentmondásoktól sem mentes terület. Egyrészt érinti a modern kor szinte valamennyi technikai kihívását, a fénymásolástól az internetig és a fényképezőgéptől a digitális technikáig. Másrészt a jog tartalma sem egyértelmű: a közszájon forgó ismeretek is minősülhetnek magán- vagy közérdekű titoknak, vagy éppen ellenkezőleg, a mégoly titkosnak látszó adatok is lehetnek közérdekűek, és így alkotmányosan nyilvánosságra hozandók.

A végrehajtó oldaláról azonban a feladat ellátása és a jog feltétlen érvényesítése között időnként az érintett szervet illetően nagyon szűk a mezsgye, nagyon keskeny a palló. A döntés felelőssége és kockázata elsődlegesen mindig az érintettet terheli. Az adatvédelmi biztos úr tevékenységét szemlélve nem feledhetjük, hogy ő éppen ezt a kényes területet, ezt a keskeny pallót járja be nap mint nap.

Az adatvédelmi biztosi jelentés szerint csökkent az 1998-as esztendőben a különböző kifogások alapján végzett vizsgálatainak száma, azonban emelkednek a magánszektor adataira vonatkozó kifogások. Ilyen szektorális ügyek merülnek fel a bankok, a távközlési és egyéb közszolgáltató szervezetek és a csomagküldő szolgálatok esetében.

Utal a beszámoló arra is, hogy az adatkezeléssel összefüggő egyes kérdések elsősorban az ügyfél személyazonosságának igazolása, illetve a hitelinformációs rendszerek működtetése során merültek fel. A felmerült problémák elsősorban nem a jogalkotás, hanem a jogalkalmazás területén jelentkeztek, azaz nem a törvényhozónak vagy a kormányzatnak kellett lépnie, hanem az ajánlások nyomán az érintett nem állami szervek általában változtattak a kifogásolt gyakorlaton.

Mint hallhattuk, nőtt az úgynevezett konzultációs ügyek száma. Ezekben az esetekben az adatkezelők az adatkezelés megkezdése előtt vagy menet közben felmerülő problémák kapcsán kérnek előzetes állásfoglalást a biztos úrtól.

 

(21.30)

Mindez egyértelműen az adatvédelem jelentőségének felismerését, az adatvédelmi kultúra egyértelmű erősödését jelenti, a védelmi igényt saját adatainkkal szemben, akár az állammal, akár a piac szereplőivel, a gazdasági szféra kisebb vagy nagyobb - idézőjelben mondom - "halaival" szemben. Egyébként az Európai Unió illetékes szervei elfogadták azt az ütemezést, mely szerint a magyar kormány 2001-ben tervezi az adatvédelmi törvénynek az Unió irányelveivel való teljes harmonizálását. Addig is lehetőségünk lesz azonban az úgynevezett Europolhoz való csatlakozásra, aminek feltétele az, hogy az ezzel kapcsolatos adatkezelési feladatok figyelemmel kísérésére egy nemzeti ellenőrző szervet jelöljünk ki. Kedvező jelenségnek tartjuk, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az adatvédelmi biztos úr között a bírói függetlenség teljes tiszteletben tartása mellett jó együttműködés alakult ki.

A jogalkotás területén több jelentős, az adatvédelmi biztos által korábban hiányolt törvényjavaslat készült el, amely a közeljövőben várhatóan már elfogadható lesz. Ilyen a közlekedési nyilvántartás jogi háttere, és a nemzetközi követelményekkel összhangban álló új bűnügyi nyilvántartási szabályozás. Követelmény lesz az is, hogy a polgári törvénykönyv átfogó felülvizsgálata során érvényesüljön a teljes összhang az adatvédelmi törvénnyel. Ennek érdekében az Igazságügyi Minisztérium megkereste az érintett tárcákat, az országgyűlési biztosokat, a különböző köztestületeket, érdekképviseleteket, és észrevételeiket kértük az új kódexhez.

A megkeresésünkre érkezett országgyűlési biztosi javaslattal az Igazságügyi Minisztérium egyetért. Mindazok a munkacsoportok, amelyek a polgári jog újrakodifikálásában érintettek, megkapták az országgyűlési biztos javaslatát is, éppen annak érdekében, hogy ezt a törvény-előkészítő munka során figyelembe is vegyék.

A bírósági ügyvitel szabályait is illendő most már a modern kor követelményeihez igazítanunk. Gondolok itt az általános szabályozásra, különösen pedig a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos adatnyilvántartásra és a bűnügyi és igazságügyi tájékoztatásról szóló IM-BM együttes rendelet újrakodifikálására. Mindezt már csak a számítástechnika széles körű alkalmazása és az ügyforgalom megnövekedése is szükségessé teszi. Az új szabályozás előkészítése során az Igazságügyi Minisztérium a többszintű rendezést tartja indokoltnak. Ez azt jelenti, hogy az állampolgárokat közvetlenül érintő normákat törvényben, míg az ilyennek nem minősülő további kérdéseket, részletkérdéseket rendeletekben látnánk jónak meghatározni.

Foglalkozik a biztos úr jelentése a koncessziós szerződések nyilvánosságával is. Álláspontunk az - és ezt törvénymódosítás formájában is elő kívánjuk terjeszteni -, hogy a koncessziós szerződések tartalmának egy része közérdekű adat, és az nyilvánosságra is hozható. Ez azonban nem érintheti a teljes szerződést, és a szerzett jog védelme okán nem vonatkozhat a módosított törvény hatálybalépése előtt kötött megállapodásokra. Mindenképpen előrelépés lesz azonban az, hogy a jövőben az adófizetők is beleláthatnak egy-egy koncesszió őket is érintő legfontosabb jellemzőibe, beláthatnak, úgymond, a kulisszák mögé.

Az adatvédelmi biztos úr különös hangsúllyal mutatja be az adónyomozó hatóság felállítását megelőző vitát. Itt jegyzem meg, hogy az országgyűlési tárgyalás során a javaslat annak idején az adatvédelmi biztos kifejezett észrevételeinek figyelembevételével formálódott. Az e körön kívüli, tehát nem adatvédelmi, hanem más emberi jogokat érintő adatvédelmi biztosi észrevételek már más területre és más lapra tartoznak.

Nem feladatom részletezni és különösen nem értékelni az ehhez kapcsolódó országgyűlési viták légkörét és hangulatát. Legyen itt most elég annyi, hogy a szereplők szubjektív áthallásoktól sem mentesen talán máig is különbözőképpen látják a történteket. Ami a kormányzat álláspontját illeti, az a következő. Alkotmányos kötelesség és szükségszerűség az, hogy az államélet minden szereplője saját jogosítványainak keretei között, saját szerepének keretei között maradjon, ez pedig a konkrét ügyre vonatkozóan azt jelenti, hogy változatlanul meg vagyunk győződve arról, hogy az igen bonyolult pénzügyi bűncselekményekben a nyomozati hatáskört oda kell telepíteni, ahol a szükséges szakismeret az ügy megítéléséhez és eredményes felderítéséhez rendelkezésre áll. Ez tehát azt jelenti, hogy adóügyekben véleményünk szerint az adóhatóság az adekvát módon eljárható nyomozó hatóság.

Mindezek után a kormány nevében támogatásomról biztosítom a biztos úr jelentését, és kérem, hogy a tisztelt Ház fogadja el az elfogadásról szóló határozati javaslatot is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)