DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja nem tudja elfogadni, amit dr. Majtényi László adatvédelmi biztos a beszámolójában megfogalmazott. E könyv alakjában megjelent beszámolójában az adatvédelmi biztos úr részletesen beszámol arról a tevékenységről, amelyet 1998-ban folytatott - hivatalával együtt természetesen -, és ez a fenti döntésünk legfontosabb bizonyítéka.
Az előttem elhangzottakhoz hasonlóan mi is úgy látjuk, hogy az adatvédelmi biztos úr több esetben túllépett a hatáskörén, és ezzel az államigazgatási munka esetenkénti akadályozójává vált. Néhány állásfoglalásával szeretném megvilágítani azt, hogy mi is döntésünk oka, háttere.
Majtényi úr ajánlásainak következményeként megszűnt az adattovábbítás a rendőrség és a biztosítók között, pedig a közlekedési balesetek kárral járnak, és ha a biztosítók nem tudnak regressz igényükkel élni vagy nem tudják a tényállást megismerni adatvédelmi okokból, akkor a kötelező biztosítás díját fogják megemelni. Mivel az állam kötelezi a gépjárműveket üzemben tartó állampolgárt biztosítási jogviszony létesítésére a kötelező gépjármű-biztosítással, ezért az ilyen jellegű biztosítások és az azokból keletkező kártérítési kötelezettségek rendezése érdekében ezen információknak mind a rendőrség, mind a károsultak rendelkezésére kell állniuk. Az adatvédelmi biztos állásfoglalása az anyag 16. oldalán található.
Egy másik példa. Az adatvédelmi biztos úr más ügyben is célpontul választotta a rendőrséget, olyan ajánlást megfogalmazva, amely nehezíti a nyomozás folyamatának gördülékenységét. Felhívta a távközlési társaságok figyelmét arra, hogy előfizetői tételes telefonszámlát csak előfizetőnek adhatnak ki. Jogellenesnek minősítette azt a gyakorlatot, hogy a rendőrség vagy a tűzoltóság rosszindulatú riasztása esetén bizonyítékként tételes telefonszámlát szerez be a rendőrség, ami bizonyításra alkalmas. Ez is az anyag 16. oldalán található.
Arra is volt példa, hogy egy közlekedési baleset ügyében az eljáró rendőrség megszerezte a járműtulajdonos titkosított telefonszámát, és felhívta őt adatokat egyeztetni. Az adatvédelmi biztos úr ezt is jogellenesnek találta és sérelmezte. Nem tudom, hogy a rendőrség működésének hatékonysága iránt milyen igényeket fogalmaz meg az adatvédelmi biztos, ha már egy telefonszám kinyomozását is túlzott hatékonyságnak minősíti. Pedig a rendőrségnek ettől bonyolultabb ügyek kibogozására is alkalmasnak és késznek kell lennie.
A következő példa. Annak érdekében, hogy a drogfogyasztás elleni küzdelem is kellőképpen meg legyen nehezítve a rendőrség számára, az adatvédelmi biztos úr arra az álláspontra helyezkedett közleményében, hogy a nyomozó hatóság jogellenesen próbálja kitudakolni gyógyító intézményektől a drogbetegek adatait. Az adatvédelmi biztos úr álláspontja még az Országos Mentőszolgálatra is kiterjed oly módon, hogy ez a szervezet a drogfogyasztókról nem tehet bejelentést a rendőrségnek. Majtényi úr álláspontjával szemben én például elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy valamennyi drogfogyasztó a rendőrség látókörébe kerülhessen, az ő személyükön keresztül van mód a dealerek, azokon keresztül pedig a nagybani terjesztők felkutatására. Ezek a példák az anyag 16. és 221. oldaláról származnak.
(21.50)
Véleményünk szerint abból kell kiindulni, hogy a rendőrségnek kötelessége üldözni a bűncselekményt, és ebben a körben mind a mentőszolgálatnak, mind a kórházaknak drogfogyasztás tapasztalása esetén ugyanúgy jelenteniük kell az esetet a rendőrségen, mint például lőtt vagy szúrt sebbel történő eljárásra jelentkezők esetében.
Az adatvédelmi biztos úr a beszámolójában arról is tájékoztatót ad, hogy megtette a szükséges intézkedéseket az irányban, hogy a hajléktalanszállók lakónévsorát a rendőrség csak korlátozott mértékben ismerhesse meg. Véleménye szerint ugyanis a hajléktalanszállót lakó esetleges gyanúsított vagy tanú személyek lakótársai csak igen tág és helytelen értelmezés szerint tekinthetők kapcsolatoknak. Ezért az iratokban nem szereplő személyekről nem lehet adatot igényelni és szolgáltatni - szerepel a 326. oldalon.
Az adatvédelmi biztos úr állásfoglalása a közjegyzők és a rendőrség közötti adatáramlást is érinti. A Budapesti Közjegyzői Kamara elnökét állásfoglalásban hívja fel arra, hogy a rendőrségi törvény nem kötelezi a kamarát általános adatszolgáltatásra. Ebből a szempontból azt tartja helyes eljárásnak, amikor a BRFK gazdaságvédelmi osztálya vezetőjének ilyen irányú megkeresése elutasításra kerül a Budapesti Közjegyzői Kamara részéről - 334. oldal.
A pártok területén az adatvédelmi biztos úr a Magyar Igazság és Élet Pártja háza táján bukkant adatvédelmi hiányosságra. Kifogásolta, hogy a MIÉP az országgyűlési képviselőjelöltjeivel olyan nyilatkozatot iratott alá, amelyben a jelöltek arról nyilatkoztak, hogy nem szenvednek kábítószer- vagy alkoholfüggőségben, és nem homoszexuálisak. Mivel a MIÉP elnöke többszöri megkeresés esetén sem nyilatkozott ebben a kérdésben, ezért az adatvédelmi biztos az üggyel kapcsolatos álláspontját csak elvi alapon alakíthatta ki - 118. oldal.
Az M1-es, M15-ös autópálya építésére és működtetésére kötött szerződés sem kerülte el az adatvédelmi biztos úr figyelmét. Meg is állapította, hogy a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény az állami és az önkormányzati szervek számára csupán a koncessziós pályázati kiírás nyilvános közzétételét teszi kötelezővé, a megkötött szerződés nyilvánosságáról pedig nem rendelkezik. Roppant érdekes tehát, hogy az átlátható állam igényét hangoztató jelszavak ebben az esetben a közélet átláthatóságának a kárára csorbultak - 140. és 167. oldal.
A biztos úr egy másik állásfoglalásában arra a következtetésre jutott, hogy az iskola önkéntes adatszolgáltatás esetén sem jogosult meghatározott jövőbeni célra tanulóinak szociális helyzetére vonatkozó adatait részletezni. Adatvédelmi szempontból megközelített álláspontja nem ad választ arra, hogy mi a társadalmi hasznossága annak, ha a pedagógusok nem rendelkeznek ismeretekkel a diákok szociális helyzetére vonatkozóan - 326. oldal.
Az APEH sem tudta elkerülni, hogy ne váljon Majtényi úr állásfoglalásának áldozatává. Az adatvédelmi biztos úr állásfoglalásában megállapította, hogy az APEH "nem jogosult a település jegyzőjétől minden szállásadóról adatot kérni". Ebben az ügyben arról volt szó, hogy az APEH szerette volna megtudni az önkormányzat területén lévő, és az önkormányzatok felé is adózó szállásadói tevékenységet folytató magánszemélyek, vállalkozások nevét és adatait, a bevallott és befizetett vendégéjszakák számát. Majtényi úr a célhoz kötöttség követelményére hivatkozva ellenezte az adatgyűjtést, mivel totálisnak találta azt - 272-273. oldal.
Nem folytatom a példákat, hiszen csak a legjellemzőbbeket választottam ki az adatvédelmi biztos úr beszámolójában ismertetett állásfoglalásokból. Úgy érzem, ezek a példák nagyon jól mutatják, hogy milyen társadalmi hatásokat rejteget magában az, ha az adatvédelmi biztos úr nem szakít tevékenységének eddigi koncepciójával és irányával. De mi is az a jelmondat, az a szlogen, amellyel Majtényi úr káros tevékenységét igazolja? Ez a jelszó az átlátható állam és az átláthatatlan állampolgárok megteremtésének az igénye. Tehát legyen az állam átlátható a közügyek intézéséhez, álljanak az adatok rendelkezésére a közügyekben való tájékozódáshoz, ugyanakkor az állampolgárok olyan széles körű önrendelkezési joggal legyenek felruházva, hogy tevékenységük átláthatatlan legyen.
Szilárd meggyőződésem, hogy ez nem így működik, és ha belegondolunk ennek a jelszónak a tényleges tartalmába, látható is ennek a szlogennek a képtelensége. Az állam ugyanis csak akkor tudja eredményesen kezelni polgárainak ügyeit és problémáit, ha minden olyan adathoz hozzájut, amely nyomozáshoz, döntéshozatalhoz vagy már meghozott döntések végrehajtásához szükséges. Ha az állam elveszíti ezt a képességét, akkor nem átlátható államról és átláthatatlan állampolgárokról kell beszélnünk, hanem egy másik jelmondatot lehet kreálni, mégpedig a megvakított állam és a kezelhetetlen állampolgárok jelszavát.
Korábban, főleg a kommunista rendszer kezdeti szakaszában, az állam átláthatatlan volt, az állampolgárokat pedig nagyon részletesen figyelték és kartotékozták. Ezek a sötét idők azonban nem alapozhatják meg egy másik szélsőséges koncepció elburjánzását, amelyben minden a visszájára fordul. Meg lehet és meg kell találni az információs szabadság és az információs önrendelkezési jog közötti egészséges arányokat, hogy ez ne akadályozza az állami és társadalmi szervek rendeltetésszerű működését, valamint a polgári élet ügyeinek körültekintő vitelét.
Az átlátható állam és átláthatatlan állampolgárok hangoztatásával az adatvédelmi biztos úr olyan folyamatokat indított el, amelyek azt eredményezik, hogy a különböző állami, államigazgatási szervek tevékenységükkel egyre többen akadályozzák egymás munkáját, kölcsönösen megnehezítik rendeltetésük betöltését.
A fentiek miatt a beszámolót a MIÉP nem tudja elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a MIÉP soraiban.)