GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány gondolatot szeretnék hozzátenni Majtényi úr beszámolójához, akár az írásos, akár a szóbeli beszámolót értem alatta. Hozzászólásomban néhány gondolattal érinteni fogom Fenyvessy Zoltán képviselő úr előbb elhangzott gondolatait is.
Azt gondolom, hogy azt a mottót, amellyel Majtényi úr indított, hogy a statisztikában, az ügyforgalmi statisztikában érzékelhető eltolódások vannak, amelyeket a jelen beszámolóban látni lehet, és a másik gondolatot, hogy az adatvédelem és az információszabadság nagyon szűk mezsgyéjén kell egyensúlyozni neki és kollégáinak, jól bizonyítja talán leginkább Fenyvessy Zoltán hozzászólása. Szeretném előrebocsátani, hogy életveszélyes dolognak érzem azt, ha az adatvédelmi biztos munkáját aktuálpolitikai dolgokkal próbáljuk meg befolyásolni vagy annak alárendelni, mert akkor még nehezebb ezen a szűknek nevezett pallón áthaladni.
Azok az új kihívások, amelyekkel akár állampolgárként, akár gazdálkodó szervezetként szembenézünk, az adatvédelmi biztos számára is új kihívásokat jelentenek, sok esetben egyedi, különleges elbírálásokat, amelyekben - én teljesen természetesnek tartom - adatvédelem szempontjából a magánember elsőbbséget élvez mindaddig, amíg gyanú nem merül fel tevékenységével kapcsolatban. Szeretném itt Fenyvessy úrnak visszaidézni azt, hogy az én olvasatomban egyetlenegyszer sem tett kísérletet az adatvédelmi biztos tevékenységével arra, hogy megakadályozza a bűncselekmény felderítését, a bűncselekmény kivizsgálását.
Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, miközben örömömnek adok hangot - és a jegyzőkönyv számára szeretném megjegyezni -, hogy köszönöm, hogy Latorcai elnök úr a gazdasági bizottságba is elhozta ezt a beszámolót kötelező feladatként, mert ahogy hivatkoztam rá, a statisztika bizonyítja, hogy egyre nő azoknak az ügyeknek a száma, amelyek a magánember és a vállalkozói szféra között kerülnek felszínre.
(22.00)
Ezek közül maga a biztos úr is említett néhányat, de szeretném szintén kihangsúlyozni, hogy akár a privatizáció nyilvánossága vagy a koncessziós szerződések és számtalan olyan dolog, amely már a jelen parlamenti ciklusban is többször volt közöttünk, kormánypártok és ellenzék között konfliktus tárgya, konfliktus forrása.
Hasonló az a kérdés, amikor arról beszélünk, hogy mikor, mely időpontban léphet a nyilvánosság elé az adatvédelmi biztos. Én aggályosnak tartom - és tényleg csak egy rövid mondattal szeretném képviselőtársaim figyelmét újra ráirányítani erre -, hogy ha nem lépett volna nyilvánosság elé pont azért, mert egyes kérdések, egyes törvényjavaslatok esetében nem kérték ki kellő időben a véleményét, ha ezt nem hozza nyilvánosságra, akkor mi itt a Házban már törvényt is alkottunk volna, miközben az adatvédelmi biztos véleményét esetleg nem is ismerjük.
A másik ilyen dolog az átláthatóság kérdése. Igen, mindannyiunknak érdekünk fűződik ahhoz, állampolgárként és ellenőrző képviselőként is, hogy az átláthatóságot biztosítsuk. Ez is nagyon sokszor képezi itt a Házban is vita tárgyát, és nagyon nehéz megmondani azt, hogy egy adott szerződésnél, jelesül amit az államtitkár úr is elmondott, egy koncessziós szerződésnél melyik az a szakasz, ami még a nyilvánosságra tartozik, és mi az, amit már üzleti titokként esetleg külön kell kezelni.
Ezért egyetértek Majtényi úrnak azon gondolataival, ahol szintén azt feszegeti, hogy hol húzható meg az a határ, ami addig szól, hogy a nyilvánosságnak joga van cégadatokat megismerni, és melyik az a pont, amin túl már az információ akár egy bűncselekménynek is az elindítója lehet. Most olyan egyszerű gondolattal nem akarnék foglalkozni, hogy ez milyen más összefüggéseket is jelenthet.
Szeretnék néhány szóval időzni annál a gondolatnál, szintén a munkáltatói-munkavállalói viszony kapcsán, ahol maga a szerződésszabadság kérdése is felvetődik, és nagyon sikamlós: milyen információhoz juthat hozzá egy munkáltató a munkavállalójáról? Egyedül az adatvédelmi biztos az, aki megvédheti a meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalókat, mert nagy a munkanélküliségi arány, mindenki szeretne munkához jutni, viszont a munkáltatók egynémely esetben ezzel próbálnak is visszaélni.
Külön nem térnék ki a közszolgáltatói szférára és a bankszférára. Még néhány gondolatot az új kihívásokról:
Mi magunk képviselői minőségünkben vagy törvényalkotói minőségünkben is szinte naponta vagy alkalmanként olyan helyzet elé állítjuk az adatvédelmi biztost és kollégáit, amikor bizony nehéz dönteni. Gondolok itt a kamarák közfeladatainak átadásáról, az "egyablakos" rendszerről, ami egyfajta kényelem a vállalkozást indítók számára, ugyanakkor a kamarák, amelyek eddig közfeladatokkal nem foglalkoztak, hihetetlenül nagy tömegű információhoz jutnak a magánszemélyről, a magánszemély vállalkozásairól vagy vállalkozásáról. Bizony, ebben is valamilyen ösvényen kell hogy haladjunk, mert a hatékonyság mindannyiunk számára rendkívül fontos, de ugyanakkor garantálnunk kell a vállalkozások biztonságát is.
A másik, amit említett, az internet kérdése. Majtényi úr is szentelt ennek néhány gondolatot az írásos beszámolóban és a szóbeliben is. Bizony, egyre többször lehet információkat hallani arról, hogy az interneten keresztül mennyire lehet valakit azonosítani, rá nézve információkat szerezni.
Én azt gondolom, hogy befejezésül arra kérem Majtényi urat és az ő kollégáit, hogy bizony, éljenek azzal a lehetőséggel, amiről ő is többször beszélt, hogy ajánlásokat tesznek. Én tisztelettel kérném a jelen lévő képviselő urakat, hölgyeket és az államtitkár urat, hogy gondolkodjunk együtt azon, hogy milyen formát tudnánk találni annak a megoldásnak, hogy azok az ajánlások, amelyeket igényes és sok időt rabló munkával ebben a kötetben megfogalmaztak, széles körben megismerhetővé váljanak az állampolgárok vagy intézmények számára.
Teszem ezt azért, mert az a meggyőződésem, hogy csak azért van ilyen kevés ügy látszólag, mert véleményem szerint az állampolgárok még mindig nincsenek teljesen tisztában azokkal a jogosítványokkal, amelyek őket védik. Tudom azt, hogy tudatosítani kell azokat a veszélyeket, amelyek az egyes állampolgárokra vagy akár vállalkozásokra vonatkoznak.
Amikor ezt a beszámolót olvastam, végiggondoltam a saját önkormányzati ténykedésemet, és azt gondoltam, hogy milyen kevés az, ahova eljuthat az adatvédelmi biztos, és hány önkormányzat van, ahol ezeket az ajánlásokat bizony be kellene tartani. Tehát én ezért gondolok arra, hogy ezeket az ajánlásokat valamilyen szerkesztett formában közkinccsé kellene tenni.
Én szeretném megköszönni az adatvédelmi biztos úrnak és kollégáinak a munkáját. Bízom abban, hogy a száj és a kéz dialektikája azért csak megoldódik a közeljövőben.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
Előző Következő