DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos: Elnök Úr! Képviselő Hölgyek és Urak! Igyekszem a tőlem telhető tömörségre. Köszönöm szépen, kifejezetten Hende Csaba államtitkár úr előadását, ő beszámolt, mint hallották, egy sor olyan törvényjavaslat törvénnyé válásáról, amelynek a kezdeményezésében nekem volt személyes szerepem. Általában hadd mondjam azt, hogy a méltató szavakra természetesen nem reagálok, hanem ott, ahol nézeteltérést érzek.
Az államtitkár úr megjegyzéseiből két tételre szeretnék kitérni. Az egyik a koncessziós szerződések kérdése, és ez kapcsolódik Fenyvessy képviselő úr felszólalásához is, hogy tudniillik miközben majdnem nézetazonosság van az Igazságügyi Minisztérium és az adatvédelmi biztos között abban a tekintetben, hogy a koncessziós szerződések lényegi tartalma nem lehet titok tárgya, hiszen közjavak felett rendelkezik a koncesszor, legyen állam a koncesszióba adó vagy legyen önkormányzat, a vita mégis abban van köztünk, hogy az én jogi álláspontom szerint - most nincs idő arra, hogy idézzem a törvényeket, de az én álláspontom szerint - ezt a nyilvánosságot a már megkötött koncessziós szerződésekre is meg kellene adni, mert noha módosítani kellene a koncessziós törvényt, mert nem szól róla, de más jogszabályokkal együtt nézve az én álláspontom szerint ezt visszamenőleg is érvényesítendő igénynek tarthatnánk. Jogilag korrekt lehet az ettől részben eltérő álláspont.
(22.50)
De ha jól értettem Fenyvessy képviselő úr megjegyzését, ő úgy vélte, hogy én a koncessziós szerződések nyilvánossága ellen lennék - ezzel szemben én nagyobb nyilvánosságot kérnék a koncessziós szerződéseknek, mint amit a kormány javasolt.
A másik kérdés az adóhatóság nyomozóhatósága. Egyetértek az államtitkár úrral abban, hogy az nem adatvédelmi kérdés természetesen, hogy adónyomozó szervezet működik-e vagy sem. Az én kifogásaim adatvédelmi jellegűek voltak. Természetesen ezek olyan szabályok, amelyek kihatnak más jogi részletekre is. De azt mindenesetre mondhatom, hogy az adónyomozó hatóság megalakulása óta kapcsolatban áll az adatvédelmi biztos hivatalával, és a magam részéről nem azt mondom, hogy személyesen, hanem a Magyar Köztársaság, a Magyar Köztársaság polgárai és a jogrendje szempontjából nyilvánvalóan eminens fontosságú kérdés, hogy az adónyomozó hatóság jogszerűen működjön. Ebben a kérdésben meg lehet őket kérdezni, folyamatos kapcsolatban vagyunk, és a tőlem telhető jogi segítséget ehhez a munkához meg is adom, és jó munkakapcsolat alakult ki az adónyomozó szervezet és az adatvédelmi biztos hivatala között.
Áttérve Turi-Kovács Béla képviselő úr észrevételeire, szeretném elmondani, hogy azt a megjegyzését, amely szerint a jogkörömet az állampolgári jogok országgyűlési biztosa jogkörének a rovására terjeszteném ki, eddig nem hallottam, és azt tudom mondani, hogy ilyen jogkiterjesztési szándék az én részemről nem áll fenn.
A második megjegyzése a jogszabálytervezetek véleményezésére vonatkozik. Egyetértünk abban, hogy az adatvédelmi biztos hatásköre a jogszabálytervezetek véleményezésére irányul, tehát a jogszabálytervezeteknek egy olyan embrionális állapotában, amely állapotban az még nem minősíthető jogszabálytervezetnek, arra nekem véleményezési jogköröm nincs. Más kérdés, hogy az állam információs politikáját véleményezhetem és ezzel kapcsolatban tehetek megjegyzéseket. Én azt gondolom, nem is éltem olyan pretervezetek véleményezésének jogával, amelyre a kifogás kiterjedt.
Az most már örökzöld vitakérdés, hogy vajon 30 nap elteltével van-e jogom az ajánlásaimat nyilvánosságra hozni. Pontosan idézte a képviselő úr a törvényt, amely azt mondja, hogy az adatvédelmi biztos felszólítja az adatkezelőt a jogellenes adatkezelés befejezésére, és ha az ajánlását 30 napon belül nem teljesíti az adatkezelő, akkor az adatvédelmi biztos a nyilvánossághoz fordul. Ezt a kötelezettséget mindig be is tartottam. Viszont a vita ebben áll, és ebben egyébként teljes mértékben kész vagyok a Kisgazdapárt jogi szakértőivel négyszemközt, hatszemközt, nyolcszemközt, vagy ahogy ők óhajtják, megbeszéléseket folytatni. Az én jogi értelmezésem az, hogy ez a törvény az adatvédelem és az információs szabadság törvénye. Tehát amikor egy ajánlás tartalma magában is közérdekű, akkor azt az adatot én köteles vagyok nyilvánosságra hozni.
Hadd mondjak egy példát, amely szerintem ezt jól mutatja. Ha azt mondom vizsgálat után, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének a fizetése közérdekű adat, vagy a miniszterek átlagos jutalma közérdekű adat, ezt én nem titkolhatom el a magyar társadalom előtt - ez a véleményem. Lehet, hogy tévedek, természetesen nincs a zsebemben a bölcsek köve, ha tévedek és rossz a jogi minősítés, akkor ez megtörténhet. De nyilvánvalóan, ha valamiről azt mondom, hogy közérdekű adat, az közérdekű adat, azt nekem nyilvánosságra kell hoznom. Nem akarom a példákat sorolni, sokat tudnék, de az idő halad, tehát az én álláspontom szerint két eset van. Az egyik esetben a nyilvánosságra hozás szankció, a jogsértés szankciója, a másik esetben pedig kötelezettség az esetben, ha maga az ajánlás közérdekű adatot tartalmaz.
A bírói, ügyészi hatáskört sértené az adatvédelmi biztos tevékenysége. Mindig is hangsúlyoztam azt, hogy a bírósággal szemben a hatáskörömet megszorítóan értelmezem. Soha bíró, bírói szervezet nem gondolta azt, hogy megsértettem a bíróságok hatáskörét.
Ugyanez áll az ügyészségre is, az ügyészség is adatkezelő, és az ügyészség vezetői elismerik azt, hogy az adatvédelmi biztosnak van vizsgálati jogosultsága az ügyészséggel szemben. Ezt én mindig nagyon nagy tapintattal és az ügyészség alkotmányos jogállása iránti tisztelettel tettem.
A következő kifogás az volt, hogy az adatvédelmi biztos helyettese szerepelt. Egyetértek a képviselő úrral, helyesen ismertette a jogi szabályokat - az adatvédelmi biztosnak nincs helyettese. Én is láttam televízió képernyőjén, de talán újságcikkben is, hogy az adatvédelmi biztos helyettese ezt és ezt mondta, de erről egyikünk sem tehet. Az alkotmányügyi bizottsági meghallgatásom előtti napon egy előadást tartottam a bíróságon. Az újságírókat nem lehet kiküldeni egy nyilvános előadásról. Másnap megjelent több megyei lapban az, hogy az adatvédelmi biztos az informális jogok érvényesüléséről beszélt, és az újságíró azt is leírta, hogy vannak jogok, amelyek nincsenek benne az alkotmányban, és az adatvédelmi biztos követeli ezeknek a jogoknak az érvényesítését. Az történt, hogy az újságíró az információs jogot informálisnak értette és lefordította úgy, hogy informális, tehát nem formális, nem létező. Erről én nem tehetek, de azzal egyetértek, hogy nekem nincs helyettesem, mert a törvény nem szól a helyettesről. Újságban én is olvastam, de ez ellen tehetetlen vagyok.
Fontos kérdés az is, hogy az adatvédelmi biztos munkatársa vagy nem létező helyettese véleményt nyilvánít. Van egy belső szabályzatunk, ez szerintem megfelel a törvényeknek és a törvények szellemének is. Ez azt mondja, hogy a munkatársam lezárt ügyről, annak tartalmáról jogosult újságíró kérdésére válaszolni, azonban folyamatban lévő ügyről nem közölhet mást az újságíróval senki, magamat is beleértve, mint hogy az ügyet vizsgáljuk, panaszt kaptunk vagy nem kaptunk. Az ugyanis közérdekű adat, hogy egy ügy vizsgálat alatt áll-e vagy sem. Egyébként pedig a lezárt ügyekről, amelyek ott vannak ezekben a kötetekben az önök asztalán és nyilvánvalóan közérdekű adatok, egy újságíró megkérdezi, hogy ebben vagy abban a kérdésben, a koncessziós szerződésről mit mondott az adatvédelmi biztos, előveszi a könyvet és elmondja annak az ajánlásnak a tartalmát.
Még egyszer kinyilvánítom a teljes nyitottságomat arra, hogy a Kisgazdapárt által megjelölt képviselőkkel zárt ajtók mögött, ha úgy gondolják, a felmerült kérdéseket nagyon szívesen megbeszélem. Tavaly Pokol Béla képviselő úr azt is felvetette, hogy tudományos vizsgálatokat is illene végezni az ombudsmanoknál, én arra is teljes mértékben nyitott vagyok, hogy akár az őáltala küldött kutató minden segítséget megkap, hogy a nálam lévő iratokban kutasson - természetesen a személyes adatok védelmének a biztosításával.
Fenyvessy Zoltán képviselő úr jó néhány megjegyzést tett. Hadd kezdjem azzal, hogy egyáltalán nem érzem magam sértve az ő megjegyzései miatt. Ha megengedi, az utolsó megjegyzésével kezdeném, amikor azt mondta, hogy az "átlátható állam, átláthatatlan polgár" tétel számára úgy hangzik - és szerintem ez egy szellemes megfogalmazás -, hogy "megvakított állam, kezelhetetlen polgár", ha jól idézem. Ezzel kapcsolatban azt kell tudni, hogy ez egy metafora. Ez az adatvédelmi információs jogok irodalmában kedvelt metafora, ezt nagyon sokan leírták, nagyon sokan idézik, és természetesen nem szó szerint értendő. Tehát nem azt jelenti, hogy az állam ténylegesen átlátható lenne, a polgár meg ténylegesen átláthatatlan lenne, hiszen itt olyan jogról van szó, amelyet például korlátoznak az államtitok jogos törvényi szabályai, meg a szolgálati titok is és az adótitoktól a bűnüldözési adatok bizalmas kezeléséig ezernyi példát lehet felsorolni. Tehát ez egy metafora, amely azt mondja, hogy az a cél, hogy az állam működése által lehetővé tett legnagyobb átláthatatlanságot adjuk meg a polgárnak és a lehető legnagyobb átláthatóságot az államnak. Tehát ez egy cél. De ez nem abszolút jog, ez korlátozható jog, törvény által korlátozható és törvény által korlátozva is van.
(23.00)
A másik ilyen általános jellegű megjegyzés - nagyon szeretném nem félreérteni a dolgot, elnézését kérem, ha úgy érzi, hogy valamit félreértettem volna, biztos, hogy nem volt szándékos -: a rendőrség ma Magyarországon minden személyes adatállományhoz hozzáférhet. Talán, mondjuk, a gyónási titkot vagy néhány extrém esetet leszámítva a rendőrség ma minden adatállományhoz hozzáférhet törvényi feltételek szerint. Mindazok az esetek, amelyeket Fenyvessy képviselő úr felhozott, olyan esetek, amelyekben a rendőrség az adott esetben nem tudta a jogát érvényesíteni, hiszen az alkotmányos jog törvény által korlátozható, de kell a törvényi korlátozás. A rendőrségi törvénynek van egy hosszú fejezete, amely a rendőrségi adatkezelésről szól, és ha ezt valaki figyelmesen elolvassa - a nemzetbiztonsági szolgálatokról nem is beszélve -, azt fogja látni, hogy minden adathoz hozzáfér a rendőrség, ha megvan a törvényes joga. Ez vonatkozik például a telefonadatokra: bizonyos esetekben ügyészi jóváhagyással történik, amikor nem a beszélgetés tartalmát akarja a rendőrség megtudni, hanem például a hívott feleket; ha a beszélgetés tartalmára is kíváncsi a rendőrség - nyilván megfelelő nyomozati érdeket kell biztosítania -, akkor bírói hozzájárulás kell. Ez egyébként civilizált országokban nagyjából mindenütt így van.
A drogbetegek adatainál pedig megint az a helyzet, hogy konkrét bűncselekmény konkrét gyanúsítottja esetén hozzáférhet a rendőrség az adatokhoz. Az jogellenes, ha egy rendőri szerv tömegesen lefoglalja - több példa volt rá - az egész drogambulancia összes adatát. Ehhez nincs joga, ha nem tudja igazolni a törvényi jogát arra, hogy ténylegesen lefoglalja az egész adatállományt. Ilyen ez a Funk-ügy, ami eléggé közismert Magyarországon. Itt egy nagyon-nagyon komoly társadalmi veszélyről van szó, és nem arról, hogy egy abszolút parttalan és túlzásba vitt adatvédelem megfojtja az államot; egy nagyon fontos állami érdekről van szó, arról, hogy a drogbetegeket kezeljék. Ha a drogbetegek adataihoz korlátlanul férne hozzá a rendőrség, akkor a gyógyító intézmények iránti bizalom a nullával lenne egyenlő, még többen halnának meg, és még kevesebb esélyük lenne a gyógyulásra, hiszen ha a beteg elmegy a kórházba, és másnap letartóztatják - hiszen a drogfogyasztás önmagában is büntethető Magyarországon -, akkor be kell zárni a gyógyító intézményeket. Szerintem nyomós társadalmi érdek van amögött, hogy a drogbetegek adataihoz korlátlanul ne lehessen hozzáférni.
A hajléktalanszállók lakónévsoránál megint az volt a helyzet, hogy a rendőrség jogi indok nélkül egy hajléktalanszálló összes lakójának az adatait kérte. Semmi különbség nincs aközött, hogy a hajléktalanszálló adatait kéri vagy a rózsadombi luxus lakótelep összes lakójának adatait kéri, ugyanolyan emberi méltósággal rendelkezik mind a két embercsoport, és mindkét csoport esetén meghatározott gyanút kell a rendőrségnek bizonyítania a hatályos törvényi szabályok szerint. A közjegyzői adatkérésnél is az történt, hogy a rendőrség egyszerűen nem jelölte meg a jogalapját.
Azt mondom még a Magyar Igazság és Élet Pártja megjegyzésével kapcsolatban: az adatvédelmi biztos beszámolójában a pártok fejezetére vonatkozóan félreértésről van szó. Való igaz, hogy panaszt kaptam a tekintetben, hogy olyan nyilatkozatot kell a képviselőjelölteknek aláírni, amely szerint nem alkoholisták és nem homoszexuálisak, és igaz az, hogy nem kaptam az elnök úrtól választ erre a kérdésre, de a véleményem az - ami lehet, hogy jogászias nyelven van megfogalmazva -, hogy a pártnak ilyesmihez lehet joga. Noha nem tudom, hogy tényleg így van-e, de nem minősítettem jogellenesnek ezt a gyakorlatot, hanem arra van megjegyzés, hogy ha egy párt ilyen jellegű nyilatkozatokat kér állampolgároktól - miután ezek nagyon komoly szenzitív adatok -, akkor ezek biztonságos őrzéséről gondoskodni kell.
Azt hiszem, talán válaszoltam minden kérdésre - illetve bocsánat, nem válaszoltam minden kérdésre. Ugyanaz a helyzet a jegyzőktől kapott adatokkal, illetve a szállásadók adatainak kiszolgáltatásával kapcsolatban. Úgy szól a törvény, hogy vagy önként lehet adatot kérni, vagy törvényi felhatalmazás esetén. Ha nem találok törvényi felhatalmazást, és egyébként indokolt - ha indokolt -, hogy a szállásadókról az APEH-nak a jegyző átadjon adatokat, akkor azt bele kell írni, mondjuk, az adózás rendjéről szóló törvénybe, mert az a szabály, hogy vagy törvény alapján, vagy az állampolgár önként adja.
Hadd ne tegyek megjegyzést Göndör képviselő úr és Csákabonyi képviselő úr hozzászólására, hiszen nem mondtak olyat, amely ellen nekem védekeznem kellene. Bauer képviselő úr megjegyzésével kapcsolatban - ez tulajdonképpen az egész ma esti vitát bizonyos fokig érinti - szeretném felidézni az ő és Hegyi képviselő úr tavalyi vitáját az én beszámolómmal kapcsolatban. Tudniillik én egy alkotmánybírósági határozatot idézve többször is használtam azt a fordulatot, hogy a szabadságjogokat egyirányú utcának kell tekinteni, és az elért szabadságfokból visszavenni nem lehet.
Időközben ezt az álláspontomat, amely egy alkotmánybírósági határozat idézete - ahogy a ma esti vita is mutatja, az élet rám parancsolt -, felül kell bírálnom, és amit a szervezett bűnözéssel kapcsolatos törvényjavaslatról és még néhány dologról, például az adóhatóság és a társadalombiztosítási járulék beszedési feladatairól elmondtam, azt mutatja, hogy ezt a tételt ma már nem tartom.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)
Előző Következő