BALLA GYÖRGY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári koalíció kormánya programjában is megfogalmazta a keleti régió felzárkóztatásának szükségességét. Ez nem véletlen, hiszen nemzeti érdekből sem tehetjük meg, hogy egy két részre szakadt országot próbáljunk bevinni az Európai Unióba. Egyfelől azért sem, mert ez nem is sikerülhet, hiszen az Uniónak nincsen szüksége olyan országokra, amelyek komoly belső feszültségtől terhesek, másfelől pedig azért sem, mert nem vállalható, hogy az egyes emberek életlehetőségét alapvetően határozza meg az, hogy az ország mely területén születtek.
Ahogy a közoktatás szerepében sem vitatható az egyes családok közti különbségekből adódó hátrányok csökkentése, úgy a fejlesztési tervekből sem hagyható ki a hátrányosabb helyzettel bíró térségek felzárkóztatásának gondolata. Természetes, hogy a kormány önmagában nem elégséges az ilyen térségek problémáinak megoldására, de meggyőződésem, hogy törekvéseiben számíthat az önkormányzatokra és elsősorban az ott élő polgárok akaraterejére, elszántságára.
(0.10)
Hogy ez mennyire így van, azt Szolnok városán keresztül tudom szemléltetni. A szolnoki önkormányzat legelső döntései - nyilván nem véletlenül - mind a gazdasági térteremtő szerep fokozásának irányába hatottak. Több gazdasági társasággal együtt megalakította az Ipari Park Kft.-t, jelentős adókedvezményeket dolgozott ki a városba befektetni szándékozók számára, megállította a vagyon fokozatos fogyását, folytatja a korábban megkezdett infrastrukturális beruházásokat, melyek eredményeként az idén átadásra került a felszíni vízmű, működésbe lép a szennyvíztisztító, és várhatóan a következő évezredre nem lesz a városnak egyetlenegy csatornázatlan utcája sem. Ugyanakkor nem feledkezett el a humán erőforrások fontosságáról, ezért továbbra is kimagasló eredményeket tud felmutatni a szakképzés területén, és sok egyetemi várost megelőz a gimnáziumi oktatásban. A városnak szándékában áll ingatlannal is segíteni főiskolája bővítését.
Az itt élők pedig bebizonyították, hogy az ország számíthat rájuk, ha ember kell a gátra. A tavaszi nagy árvíz idején ez a térség nem sirámoktól volt hangos, hanem a munka zajától. A polgárok szembeszálltak a természet erőivel, védték az otthonukat és mások otthonát. Összefogásuk csodát tett, munkájuk eredménnyel járt.
Adott tehát egy racionálisan gondolkodó önkormányzat, magas fokú oktatás és képzett munkaerő. Küzdeni tudásból jelesre vizsgázott, sorsuk jobbra fordulásáért mindig tettre kész polgárok élnek itt. A térség mégsem fejlődik kellően. Az itt élők életkörülményei sajnos rosszabbak az országos átlagénál, mert bár a térség szinte mindent tud, ami egy befektető számára fontos, mégsem kellően vonzó. Személyes és konkrét tapasztalatok alapján mondhatom, hogy ennek alapvető oka a térség kritikán aluli közúti megközelíthetősége.
A 4-es számú főút Magyarország leghosszabb elsőrendű főútja. Budapestről indulva felfűzi az Alföld északi és keleti részének nagyobb városait, áthalad négy megye területén. Kapcsolatot teremt a főváros és a legfontosabb Tisza-parti csomópont, Szolnok, valamint a 200 ezres lakosú Debrecen között. Fontos szerepet tölt be a tranzitforgalomban is. Itt halad keresztül az Ukrajna, Oroszország, a volt Szovjetunió egyéb tagállamai és a Románia felé haladó forgalom jelentős része.
A főút tehát az egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító, nagytérségi feltáró szerepű, nemzetközi kapcsolatokat is biztosító közútja az országnak. A forgalmi adatok megdöbbentőek, bár azok számára, akiket rossz sorsuk a 4-es úton közlekedésre késztet, egyáltalán nem meglepőek. A teljesség igénye nélkül néhány példa: Albertirsa és Cegléd között a forgalom eléri a KTSZ szerint eltűrhető forgalomnagyság értéket. Ugyanez a helyzet Abony átkelési és Szolnok elkerülő szakaszán; Cegléd és Szolnok között megközelíti ezt a határértéket, Szolnok és Törökszentmiklós között pedig meg is haladja azt. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között bármely épeszű befektető százszor is meggondolja, hogy az egyébként jó adottságú térségbe invesztáljon-e. A meggondolás eredményeként a működőtőke igen alacsony százaléka érkezett eddig Jász-Nagykun-Szolnok megyébe.
Személyesen van tudomásom legalább öt, igen komoly milliárdokban, munkahelyek százaiban mérhető beruházás elmaradásáról ebben a térségben. Az ok minden egyes esetben a 4-es út volt. Természetesen tisztában vagyok az európai közúti folyosók, ennek megfelelően az autópálya-építések fontosságával, ugyanakkor mindenképpen fel kell hívnom a figyelmet az autópálya-fejlesztési tervekkel nem érintett térségek problémáira.
Éppen ezért véleményem szerint mielőbb meg kell kezdeni az abonyi elkerülő szakasz építését, valamint az Albertirsa-Szolnok közötti út kétszer-kétsávosítását. Ha ezek a fejlesztések megvalósulnak, akkor ebben a térségben az M-4-es gyorsforgalmi út kiépítése 2010 utánra halasztható, és mégis nagy segítséget tudunk nyújtani az itt élőknek. Ebben az esetben hitem szerint Szolnok és térsége el tudja foglalni az országban az e régiót méltán megillető helyet, amelyet az itt élő polgárok akaraterejükkel, tudásukkal, képzettségükkel érdemeltek ki.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)