TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Francz képviselő úrnak újra reagálnom kell. Meggyőződésem, hogy mi egy dudát fogunk a kezünkben, csak Francz képviselő úr azt a végét fújja, ami nem szól... (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Szabados Tamás: Az nem is szólhat!) Tudniillik két dolgot elismer. Elismeri azt, hogy a nagy cégek visszaigénylik azt az áfát, amit nem fizettek meg a beszállítóinak. Tehát ezt elismeri. Azt is elismeri, hogy a kisbeszállítók nem kapják meg a számlájuk ellenértékét. Tehát ebben teljesen azonos a véleményünk. Utána vált a gondolatmenetében, és az állami költségvetés szempontjából ítéli meg, hogy de hát az állami költségvetés ahhoz a bevételhez hozzájutott.

Mi ezzel a változással azt is szorgalmaznánk többek között, hogy ezek a kisvállalkozók ne legyenek ennyire kiszolgáltatva a nagy gazdasági erejű cégeknek, és csak akkor igényelhessék vissza az áfát, ha kiegyenlítették a számlát a kisvállalkozónak. És ez a pénzforgalmi szemlélet irányába hat, ami egyébként az áfa szempontjából teljesen elfogadható, mert nem reális az a dolog, hogy valaki árut, szolgáltatást vesz igénybe nagy összegben - több millió forintos számlákon vagy tárgyi eszköz vásárlása esetén is -, és ugyanakkor az áfáját már rég visszaigényelte, de az állami költségvetés számára ez nem érkezett meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)