MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Személyesen is nagyon köszönöm az expénzügyminiszter úrnak a felszólalását; számos megfontolandó észrevételt, javaslatot fogalmazott meg.

Jómagam a biztosítási adóra vonatkozóan reflektálnék néhány vonatkozásban. Az egyik az, hogy kétségtelen, hogy az Európai Unió ezt nem írja elő, viszont az európai uniós országok gyakorlatában, azok többségének gyakorlatában ezt az adót ismerik, használják és kivetik. Tehát ilyen értelemben a korábbi tárgyalásokon, ami a biztosítóintézetekkel történt a minisztérium, a kormányzat részéről, az adó létét nem kifogásolták. Ezzel kapcsolatosan a kérésük annyi volt, hogy ne év elejétől vessük ki, hanem április 1-jétől, hogy a 2000. évi dátumváltással kapcsolatosan ne legyen olyan adminisztrációs és megvalósíthatósági probléma, amit az együttes bevezetés vagy együttes helyzet mindenképp eredményezett volna.

A cél az, és ebben tényleg egyetértünk, hogy a biztosítottságot növeljük. Tehát hogyan lehet azt elérni, hogy különböző káresemények vagy katasztrófahelyzetek kapcsán az emberek problémái, a polgárok veszteségei a leginkább rendezve legyenek? Azt gondolom, hogy az államnak is szüksége van bizonyos pénzforrásokra arra nézve, hogy a katasztrófák bekövetkeztekor helyt álljon. Az idei év erre nézve mindenképp kellő nyomatékkal felhívja a figyelmet erre a problémára, és azt gondolom, hogy az államnak e tekintetben bevételekre van szüksége.

Az kétségtelen tény, hogy a biztosítóintézetek helyett a biztosítottakra hárulna ez a teher, ami nem biztos, hogy javítaná a biztosításkötést és a biztosítottságot, tehát ilyen értelemben a koalíciós egyeztetések zajlanak, és meg fogjuk fontolni a javaslatokat.

Köszönöm szépen.