KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Horváth professzor úr gondolataihoz magam is csatlakoznék. Ezeket az alapvető vitákat nem lehet megspórolni. Ez nyilván nem egy éves költségvetés és nem egy éves adótörvény-módosítás során kell hogy rendezésre kerüljön. Úgy gondolom, hogy az adórendszer és a támogatási rendszer stratégiai kialakítása külön politikai vitanapot, külön fórumot, külön konferenciát érdemelne, ezért azt hiszem, hogy egy erre vonatkozó kormányzati kezdeményezés üdvös lenne.

Abban is egyetértünk, hogy a közös költségeket fedezni kell valamilyen bevételből. Abban viszont, hogy mennyi ez a közös költség és miből kerül fedezésre, azt hiszem, ebben már színesebb a kép. A kormányzat nagyon részletesen leírja azokat a prioritásokat, melyeket pozitívumként lehet és kell értékelni. Nem igazán írja le őszintén - és úgy gondolom, hogy ez az előterjesztés nagy hibája - azokat a többletkiadásokat is kapó területeket, ami feltehetően nem fogadható olyan pozitívan, olyan egyértelmű közmegelégedéssel. Nem tartalmazza az előterjesztés - ezért mondom -, hogy a kormányzat, a Fidesz-kormányzat mind 1999-re, mind 2000-re többet költ, mint a GDP folyóáras növekedési üteme. Ez tehát azt jelenti, hogy a központi kormányzati kiadások a GDP-nél jobban nőnek, tehát az elvonások e téren forrásigénnyel jelentkeznek.

A prioritásokról is szeretnék beszélni, mint említettem. Egy olyan prioritása van a kormányzatnak, amiről nem ír, amit szégyenlősen, szemérmesen elhallgat. 1999-ben a Miniszterelnöki Hivatal támogatási összege 178 százalékkal nőtt, 2000-re a Miniszterelnöki Hivatal kiadási többlete 155 százalékkal nő. Vajon ez a több mint duplázódás, közel háromszoros összeg nem érdemel olyan prioritást, olyan említést, mint a többi tétel? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgy gondolom, hogy a korrekt véleményalkotáshoz ennek vizsgálata is szükségeltetik.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)