DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az ebédidő táján mindenkinek jó étvágyat kívánok ehhez a témához, és gratulálok ahhoz, hogy szellemi étket fogyasztanak, nem pedig mást. Nem akarok végső konklúziót levonni ebből a mai vitából, de sok minden tetszett. Magamnak felírtam talán a legfontosabb gondolatot, és jó lenne, ha a parlament a következő években vagy évtizedekben ehhez részben igazodna. Azt írtam le, hogy nekünk, közgazdászoknak a tények elemzésekor nem szabad túlzott politikai hatásra törekednünk, mert akkor annyira felesküszünk az adott pártra, hogy megszűnünk szakemberként gondolkodni. Azt hiszem, hogy azok az összecsengő gondolatok, amelyeket ellenzékből is és kormánypártból is el-elmondtunk, egyértelműen azt igazolják, hogy csak akkor halad előre a vita, akkor eredményes a vita, ha a szakember szól, persze megfelelő politikai vetületben.

Az előzőekben nagyon sok adatot említettek a képviselőtársaim. Én is az adóreform kapcsán megemlíteném, hogy tulajdonképpen két nagy adóforradalom zajlott le a világon: az egyik adóforradalom 1891-ben volt, amikor a progresszív adóztatást talán az 1848-as események hatására bevezették; a másik adóforradalom pedig - szakember kollégáim tudják - az 1980-as években zajlott le, amikor nőtt a közvetett adók aránya, csökkent a közvetlen adók aránya, az szja és a társasági adó felső határkulcsát csökkentették, az adóalapot kiszélesítették, és nagyon sok adókedvezményt megszüntettek.

Az áfa, amely tárgya a mai vitánknak, gyakorlatilag nagyon érdekes történetre nyúlik vissza, mert az amerikaiak dolgozták ki az első világháború vége táján, majd a franciák 1958-ban bevezették, ezt követően tíz év késéssel a többi európai ország... - sajnálom, hogy elment Kupa képviselőtársam, aki előtt kalapot akartam emelni, de emelek így is - 1988-ban tért rá az áfára. Az áfának igen sok előnye és hátránya van, a gazdaságtörténet ezt igazolja. Az adólogika két szempontból közelíthető meg: a haszonelv alapján, amikor azt mondjuk, hogy a fogyasztás arányában adóztassunk vagy a fizetőképesség elve alapján, amikor azt mondjuk, hogy a jövedelem vagy a vagyon arányában adóztassunk.

Magyarországon a '90-es években jelentősen megnőtt a közvetett adók aránya. A közvetett adók aránya a '90-es éveket figyelembe véve évente 20 százaléka volt az államháztartás összes bevételeinek, a közvetlen adók aránya pedig csak 15 százalék. A délelőtti kétperces hozzászólásaim során már említettem, hogy a közvetett adók kapcsán az okozza az egyik gondot - az áfa is ide tartozik -, hogy az áfa a szegényeket jobban sújtja, hiszen a szegények jövedelmüknek jóval nagyobb hányadát fordítják fogyasztásra. A húsz OECD-ország közül 13 országban egyes termékek, szolgáltatások preferálása a szociálpolitikai szempontok érvényesítése miatt kedvezményes áfakulcsot élvez, így az alapvető árucikkekre, a gyógyszerekre, az élelmiszerekre jelentős kedvezményt adnak.

Nálunk szerencsére az elmúlt években és most is érvényesül ez a kedvezmény, azonban el kell gondolkodni, hogy ezt a kedvezményt nem kellene-e nagyobb mértékben kiszélesíteni. Tudom, hogy ez a költségvetés szempontjából bevételi problémákat eredményez, de a szegénység nagymértékű növekedése, a hatalmas jövedelemkülönbségek kialakulása miatt érdemes lenne ezen elgondolkodni, ha nem is a 2000. évi költségvetés kapcsán, hanem a következő évek költségvetése kapcsán.

Amikor készültem erre a felszólalásra, az "Igazságosabb és testvériesebb világot" című könyvet néztem meg, amelyet a Katolikus Püspöki Kar fogalmazott meg. Szó szerint idézem ebből a könyvből azt a részt, ami ide tartozik: "Nemcsak a szociális kérdés miatt, de a gazdaság jövője érdekében is meg kell akadályozni a társadalom végleges kettészakadását. Ha társadalmunk a jövőben is egy szűk elit rétegből és a társadalom peremén élő tömegekből áll majd, akkor az az Európai Unióban csak kiszolgáltatott helyzetben tengődhet. A megnövekedett társadalmi igazságtalanság gátolhatja a gazdaság fejlődését is." - írja az említett könyv. Ezért is szükség van az adóreformra, a közvetett és közvetlen adók arányának újragondolására és átdolgozására. De hozzáteszem, hogy a közvetett adókon belül még a fogyasztási adó és az áfa arányának megváltoztatását is újra kellene gondolni.

A közvetett adók arányának csökkentése a szociális feszültségeket is mérsékelné, hiszen az alacsonyabb áfakulcs miatt több jövedelemmel rendelkeznének a szegények, így az állam a transzferkiadásai közül a segélyeket csökkenthetné, ezáltal a többi transzferkiadásra - így a családi pótlékra, valamint a kormányzati kiadásokra, például az infrastruktúra fejlesztésére - több forrás szabadulna fel. Célszerű lenne ezen összefüggések feltárására megalapozott hatásvizsgálatot végezni, jól tudom, hogy ennek elvégzése nem egyszerű dolog.

Végeredményben a közvetett és közvetlen adók helyes arányának kialakításával csökkenthető a szegénység, a nagy jövedelmi egyenlőtlenség. Végső soron szeretnék szólni, azokkal a gondolatokkal foglalkozni az áfával kapcsolatban, amelyeket az érdekvédelmi szervezetek különböző fórumokon már hangsúlyoztak. Azzal az érdekvédelmi szervezetek, a munkaadók és egyéb szervezetek egyetértenek, hogy az államnak helyes elgondolása az, hogy a jogtalanul visszaigényelt adókat felszámolja, és minél kevesebb jogtalanul visszaigényelt adó szerepeljen a gazdaságban. De azt ezek a szervezetek is elítélik, hogy az áfa a kis- és középvállalatokat igen nehéz helyzetbe hozza. Amikor az idegenforgalmi bizottságban erről beszéltünk, és bizottsági kisebbségi előadóként szóltam, ezt már megemlítettem, erről most nem akarok szólni, viszont holnap a kis- és középvállalatokról lesz vita, ezt majd ismét előveszem.

 

(14.00)

Mi az, ami gondot okoz az áfával kapcsolatban? A visszaigénylés kifizetésének határideje 30 napról 45 napra változik, ez eleve nehéz helyzetet teremthet.

A másik: a kétmillió forint árbevétel helyett csak négymillió forint elérésekor igényelhető vissza a forgalmi adó; az OKISZ hiába javasolta, hogy ne legyen árbevételi értékhatár a normál adózóknál.

A harmadik: a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége jogosan kifogásolja, hogy a három hónapos negatív egyenleg rögzítése - vagyis ekkor a visszaigénylőnek tartoznak - és a 45 napos visszatérítési határidő miatt sokan csak öt-hat hónap elteltével kapják meg az áfát. Még ez sem biztos, hiszen ha a vállalkozónak egymást követő két hónapban bármilyen kevés áfatúlfizetése volt, akkor a három hónapos határidő újra kezdődik.

Véleményem szerint nemcsak itt érinthető negatívan a különböző intézkedések sora, hanem én már említettem azt, hogy a mezőgazdasági vállalkozók a gázolaj jövedéki adójának visszaigénylésével is nagyon rosszul járnak. Hiszen addig, amíg az APEH-hez tartozott ez a feladat, addig a vállalkozók 30 napon belül megkapták ezt az összeget. Hajdú-Bihar megyében megtapasztaltam, hogy sokszor öt-hat hónap múlva kapják meg ezt az összeget, amióta a Vám- és Pénzügyőrséghez tartozik. Tehát nemcsak ebben az esetben lehet érezni a kis- és középvállalkozások nehéz helyzetét, hanem a mezőgazdaságban is.

Gyakorlatilag az idegenforgalomban nagyon sok kis- és középvállalat dolgozik, ezért a turizmust is nagyon kellemetlenül érinti ez az intézkedés. Azt pedig már mindegyikünk jól tudja, a könyökünkön jön ki, hogy a turizmus egyedül az az ágazat, amely a folyó fizetési mérlegen belül pozitív szaldóval zár évek óta, a külkereskedelmi mérleg és az egyéb szolgáltatások évek óta negatív szaldóval fejezik be az évet.

Tehát a turizmust nem megvédeni gyakorlatilag azt jelenti, hogy a folyó fizetési mérleg negatív egyenlegét tovább fokozzuk. Ezért kell újragondolni a kis- és középvállalatokkal és az áfával kapcsolatos rendszert, mert nehéz helyzetbe hozhatja a magyar gazdaságot.

Én azt hiszem, és örülök annak, hogy Horváth képviselőtársam azt mondja - ha jól emlékszem -, hogy nem monopóliumunk nekünk a butaság, és nem monopóliuma a kormánypárti képviselőknek a jó érvek elhangzása. Mindegyikünk rendelkezik jó érvekkel, ezt meghallgatni a kormánynak szent kötelessége.

Köszönöm szépen.