MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon-nagyon sok okos gondolatra, ami nem hangzott el gyakorlatilag az adó, a járulékok és az egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó törvény általános vitájában, már nincs módom. Én ugyanerről szeretnék beszélni, csak egy picit máshonnan indulva, más oldalról megközelítve.

Először is szeretném megköszönni a minisztérium apparátusának ezt az összevont, egységes szövegszerkezetben lévő kiadványt, mert végre teljesült egy olyan óhajunk, hogy amiről beszélünk, azt nagyjából egy helyen meg tudjuk találni.

 

(14.10)

Viszont meg kell jegyeznem azt, hogy sajnos elég későn kaptuk meg. Ha ezt megcsinálták, akkor arra nem nagyon lett volna szükség, amit előtte kaptunk.

Az általános vitával kapcsolatban picit talán távolabbról indulnék el, mint ahogy a legtöbb parlamenti képviselőtársam a mai napon tette, tekintettel arra, hogy esetleg egy kivételével én már újat mondani nem tudok, mert minden elhangzott a vitában.

Gondom van azonban picit talán a parlament működésével, a parlamenti hagyományokkal, a vita jelenlegi helyzetével is. Azt látom ugyanis, hogy a parlamentben mi, képviselők hajlamosak vagyunk arra, hogy sokat foglalkozzunk a múlttal. De ha mindig a múlttal foglalkozunk, nem biztos, hogy ez az állampolgárokat érdekli, hiszen a múltat már megértük. Engem általában a jelen és a jövő érdekel. Nagyon oda kellene figyelni arra, hogy a szokásjogot és a színjátékot kikapcsoljuk a munkából. Nézzenek most körül! Amíg a televízió közvetítette a parlament adását, több-kevesebb képviselő volt jelen, bár akkor sem volt mindenki jelen. De tessenek megnézni most! Gyakorlatilag az ország egyik legfontosabb törvényéről folyik a vita, mert ezek a törvények általában minden állampolgárt érintenek, és alig van jelen képviselőtársam.

Van egy másik probléma is: az ellenzéki képviselőtársaink állandóan a szemünkre vetik, hogy ti, kormánypártiak nem csináljátok ezt, nem csináljátok azt, nem csináljátok amazt. Nem akarok általánosságokba vagy konkrétumokba belemenni, belemehetnék abba is, csak akkor egy parttalan vita alakulna ki. Itt is van egy kis problémám. Hol kezdődött a problémám? Gyakorlatilag magával a választási eredménnyel. Sajnos tudomásul kell venni, hogy ebben a törvényhozásban a jelenlegi kormánypártoknak igen szerény a többségük. Sajnos! Most látjuk, mennyire hiányzik nekünk az a lehetőség, hogy a törvényhozásban esetleg a választók bizalmából megkaphattuk volna a kétharmados többséget, hogy mennyivel másként csinálnánk bizonyos dolgokat, gyökerestül tudnánk változtatni olyan dolgokon, amiken sajnos most nem tudunk. Miért? Mert - és ez elhangzott a mai vitában is - az ellenzéki képviselőtársaink nagyon sok esetben minket kérdőre vonnak a tévé előtt, utána meg látjuk, hogy amikor ott az adandó alkalom, a lehetőség, akkor viszont nem támogatnak bennünket, hanem esetleg még a munkánkban akadályoznak is. Könnyű most rajtunk számon kérni azokat, amiket több éve, hangsúlyozom, '88 óta, amióta gyakorlatilag ez a komplex új adórendszer be lett vezetve, senki nem mert és nem is tudott elvégezni.

Mi az én problémám ezzel? Az, hogy a törvényeket, a törvény-előkészítést sajnos ugyanaz az apparátus végzi, amely már több évtizede nem tud a saját gondolatköréből kitörni. Itt az én fő problémámat az jelenti, hogy a képviselők között is vannak olyan sztárképviselők, és vannak olyan szorgalmas hangyák, akiknek csak a folyosói beszélgetések alkalmával tudunk érveinkkel előjönni, mert máshol esetleg meg sem hallgatnak bennünket. Ilyenkor, egy ilyen általános vitában van módom arra, hogy elmondjam, ezek az adótörvények túlzott mértékűek. Ezen adótörvények betartása az adózó állampolgárok részéről egyszerűen lehetetlen. Hiszen magunk sem értjük, hogy mi van ide leírva. Az apparátus sem egységes, amely ezt számon kéri tőlünk.

Én, mint kisvállalkozó, amikor bemegyek az adóhivatalba, remegek. Gondolom, a többi adózótársam is így van ezzel. Miért? Mert ma ehhez az előadóhoz megyek, ott ezt mondják, holnap a másik előadóhoz megyek, azt mondják, a lényeg az, hogy büntetés nélkül nem tudom megúszni a bennlétet. Ha kijönnek, az még borzasztóbb, még nagyobb a büntetés. És akkor mit látok? Azt látom, hogy az adózás rendjéről szóló fejezetekben a büntetési tételek meg vannak emelve. Tudom, ez a téma nem a mai napra vonatkozik, nem is szeretnék ezzel konkrétan foglalkozni. Remélem, a holnapi nap folyamán esetleg a tévé előtt is módom lesz beszélni erről, ha nem, akkor megteszem ezt a tévé után.

Még egy óriási gondom van: ezek az adózási törvények, az adózási mértékek; a törvény is sok és a mérték is sok, az adó fajtája sok. Hihetetlen sok az adó! Mi, vállalkozók, üzletemberek nem tudjuk követni szinte, hogy miről van szó, mi változik itt. Ma elképzelem azt, hogy nagyjából tudom, mik voltak a tavalyi rendelkezések, de mire megtanulom, addigra megváltoznak. Nagyon sok esetben az ellenzéki képviselőtársaim részéről elhangzott az a kritika a kormányzati oldalra, hogy változatlan az adórendszer, változatlanul hagyjuk az adórendszert. Ki fognak nevetni! Én örülök neki, hogy változatlan marad, mert eddig bárki is változtatott rajta előttünk, mindig be volt magyarázva, hogy az a változtatás a mi érdekünkben, a kisemberek és kisvállalkozók érdekében történt. Közben mit vettünk észre? Azt, hogy a gyakorlatban az elvonásaink, a terheink, a befizetéseink folyamatosan nőttek. Ha nem változik valami, akkor nem biztos, hogy nem nőnek a terheink, mint ezt a képviselőtársaim már megfogalmazták előttünk, mert gyakorlatilag a változatlanul hagyással is bizonyos fokig nőhetnek a terheink, de ha valamin nem változtatnunk, az már bizalmat gerjeszt olyan értelemben, hogy esetleg nem fognak emelkedni a terheink.

Van itt még egy nagyon-nagyon érdekes dolog. A mai napon és folyamatosan is előttem már észrevételezték, hogy az Európai Unióról annyi minden hangzik el ebben a parlamentben, hogy én remegek ettől az Európai Uniótól. Képzeljék el, mit csinálnak az egyszerű állampolgárok! Hiszen minden kapcsán, ami rossz történik ebben az országban, arra hivatkozunk, hogy azért csináljuk, hogy az Európai Uniónak megfeleljen, az európai uniós előírásokat be tudjuk tartani. Egy dolgot szeretnék a jelen lévő képviselők figyelmébe ajánlani: az áraink önmaguktól elérték szabályozás nélkül is az európai uniós árakat. Nem látom, hogy a bérek és a nyugdíjak tudták követni ezeket az árakat. Úgy látom, hogy nem tudják követni ezeket az árakat. A gazdaság rendbetétele nem azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy emelem az adót, bevezetem a jövedéki törvényt ott, ahol eddig nem volt. A gazdaság rendbetételénél ilyenkor miért nem hivatkozunk a piac önszabályozó szerepére? Miért nem hivatkozunk arra, hogy ha esetleg belpiaci keresletet tudunk teremteni ebben az országban, akkor gyakorlatilag a gazdaság önmagát is rendbe teszi? Miért? Mert annak a vállalkozónak, üzletembernek nem kell megmondani, hogy mit csináljon, mit termeljen. Soha nem is mondta meg nekünk senki. Mi tudtuk mindig, hogy mit kell csinálni. Csak amikor látjuk, hogy 2-3 millió ember iszonyatos szegénységben él, a rendszerváltás óta elvesztett mindent, ami a biztonsággal kapcsolatos volt, már a kifejezést sem merjük használni, akkor miről beszélünk itt, tisztelt képviselőtársaim!?

Megint azt mondom: menjek végig a törvényeken részletesen? Előttem már mindenki megtette. Örülök, hogy egyáltalán módom van erről beszélni.

Itt van egy másik dolog: mi van a bevallásokkal? Nem tudják leegyszerűsíteni nekünk azok a szakemberek, akiknek ez a mindennapi kenyerük, ezért kapják a fizetésüket, hogy a mi gondjainkat megoldják. Emlékszem rá, hogy '63-ban voltam először a családommal, édesapámmal adókivető bizottság előtt, és egyoldalas volt az adóbevallásunk. Mégis be tudtuk fizetni az adót korrekt módon, és aki be akarta fizetni az adót, akkor is befizette, aki nem akarta befizetni, a hatóság rákényszerítette. Most is meg kell ezt néznünk, csak természetesen törvényesen kellene néznünk.

Néhány dolgot szeretnék konkrétan megemlíteni. Mi is gyakorlatilag az alapvető probléma? Mi a gyakorlat? Kezdeném az áfával. Az áfa a legigazságosabb adó véleményem szerint, tekintettel arra, hogy az mindenkit sújt, azzal mindenki találkozik. Természetesen egy szegény ember és egy gazdag ember másképp közelít hozzá. Miért? Mert ugyanaz a kiadás egy szegény embernek megerőltetőbb, mint egy jó jövedelemmel rendelkező gazdag állampolgárnak.

 

(14.20)

De ha ezen nem tudunk változtatni - mivel a gazdaság jelenlegi állapotában nem tudunk változtatni -, akkor meg kellene nézni, hogy melyek azok a könnyítések, amelyekkel ez életszerűbb lenne; nem pedig azt, hogy mivel lehet ezt nehezíteni.

Ne haragudjanak, már több mint egy éve, de az előző években is arról beszéltünk, hogy az APEH-ot megerősítettük, lett adórendőrségünk. Minden fejlesztést megadunk a behajtó szerveknek, és akkor nem azt mondják, hogy 30 napról lecsökkentjük 20 napra, hanem kitoljuk 45 napra?! Ezt is meg kell indokolni! Akkor el kell mondani az állampolgároknak és a kisvállalkozóknak, hogy: uraim, a költségvetés olyan helyzetben van, hogy szükségetek van arra, hogy ti finanszírozzátok ezt a pár napos különbözetet. Nem hiszem, hogy az ellenőrzésnél arra lehet hivatkozni, hogy esetleg az áfacsalókat jobban meg tudják azzal fogni, hogy ha több napig fog az az apparátus rágódni egy ügyön, mint ahogy eddig. Ha megfelelő szakértelemmel, megfelelő számítógépes háttérrel, megfelelő eszközökkel fel vannak szerelve, akkor azok az emberek, akiknek ez a mindennapi munkájuk, és megvan hozzá a tapasztalatuk, megoldják a problémát.

A másik nagy kérdés a borral kapcsolatos jövedéki adó. Természetesen a cigarettával, az alkohollal és az egyéb termékekkel egyetértünk, és a magam részéről én is egyetértek. Azért fogalmazok egy kicsit sarkosabban, mert én vagyok a Független Kisgazdapárt országos vállalkozói tagozatának az elnöke. Nekem mindennap azokhoz az emberekhez kell mennem, akik a munkavállalók mellett a fő terheket viselik. Kiskőrös és térségében lent voltam, azon a csodálatos alföldi borvidéken, ott egy gazdát sem találtam, aki ne mondta volna azt, hogy: jó, jó, a jövedékit vezessék be. Azt senki nem mondta, hogy nem szeretne a hamisítás ellen küzdeni. De azt elmondták, hogy ez a törvény, ahogy az ő ismeretükben megjelent, nem szól a hamisítás ellen, önmagában nagyon kevés a hamisítás megfékezéséhez. Viszont a mértéke olyan, hogy azt a borvidéket teljesen tönkreteszi.

Nem ötletnek adom, de meg kellene azt is nézni, hogyan lehetne differenciálni borvidék és borvidék között. Ha tényleg az a törvény célja, ami eredetileg volt, hogy a hamisítást kiküszöböljük, akkor miért nem elég a sima nyilvántartás? Legyen jövedéki, legyen a törvény szabálya alatt, de figyelembe véve az alföldi és a szegényen termő borvidékek igényét, esetleg lehetne ez nulla adókulcsos is.

A gázolaj jövedéki visszatérítéséről majdnem minden képviselőtársam beszélt. Van még egy konkrét problémám, visszakanyarodva az általános forgalmi adóhoz. Hangsúlyozom, hogy a felszólalásom előtt megkerestem a vállalkozók érdekképviseleti szervezeteit. Pénteken és vasárnap is egy ugyanilyen kihelyezett ülésen vettem részt vidéken, ahol több vállalkozó mondta el a véleményét. Konkrétan kérdezték, hogy ebben a kérdésben, amelyet most idézek és említek, történt-e esetleg valami. Ezt azért tartom fontosnak, mert erről még senki sem beszélt.

Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kapcsán ismét fel kell vetnünk a behajthatatlan követelések áfájának elszámolását. Vagyis a csődbe menő nagy cégek részére beszállító kisvállalkozó nem elég, hogy elveszti a beszállított áru értékének összegét, hanem a jelen szabályozás szerint az áfát is az államnak ajándékozza. Tudom, hogy a csődtörvény is benne van ebben az adócsomagban, remélem, hogy a következő napokban lesz még módom egy picit bővebben foglalkozni ezzel.

Csak távirati stílusban, mivel általános vitáról van szó, mindenféleképpen meg kellene említeni, hogy a személyi jövedelemadónál is el kellett volna gondolkodni, hogy a tavalyi évi háromkulcsos adótáblánk nem a legjobban sikerült. Nem látom az idei módosítás lehetőségét, nem látom, hogy pozitív elmozdulás lett volna ezzel kapcsolatosan, de a részleteit nem fejteném tovább.

Az illetékek emelkednek, viszont a biztosítási adóról már beszéltünk; lerágott csont, nem szeretnék még egyszer beszélni róla. Viszont van itt egy olyan dolog, amit mindenki figyelmen kívül hagy és a gépjárműadóval kapcsolatos. Igaz, hogy a törvényben csak technikai módosítás jellegű dolgok vannak, de tekintettel arra, hogy közvetlenül nagyszámú autós ember van érintve a gépjárműadóval, szeretném felhívni a kormányzati szervek figyelmét és képviselőtársaim figyelmét, akár a kormány, akár az ellenzék oldalán, hogy ennek az adónak a mértékét csökkenteni kellene, mivel év közben egyéb más rendelkezések folytán adó jellegű kötelezettség lett ráterhelve a gépjármű-tulajdonosokra. Mégpedig az, hogy származási szempontból eladás előtt be kell vizsgáltatni a gépkocsikat. Tudom, hogy ez egy biztonsági és bűnüldözési szempontból kívánatos dolog, de ennek a költségét az adózó állampolgárok, a gépjármű-tulajdonosok fizetik. Mivel ez egy kötelező tétel, fel lehet úgy fogni, hogy ez is egy adótétel. Sőt, ez egy olyan adótétel, ami közvetetten a költségvetésnek is segít. Miért? Mert új munkahelyek létesítésével jár együtt.

Nagyon sok dologba bele tudnék még menni e törvény kapcsán. De a lényeg az, hogy mikor érjük el azt az optimális időszakot, hogy keményen fizessünk adót, kérjék azt számon tőlünk, akár állampolgároktól, akár a munkáltatói és a munkavállalói oldaltól, mindkét tábort beleértve. Esetleg olyan lenne, hogy a vállalkozók is egységes adót fizethetnének egy megfelelő mértékkel, amiről tudjuk, hogy ezt az adót befizetjük, és utána vége van az adóterheinknek. Nem az van, hogy ezt az adót befizetjük a nagy kalapba, utána meg oldalról jön a helyi adó, utána valahol a hivatalokban találkozunk még egy adóval, csak nem adónak, hanem illetéknek hívják. Utána, amit évek munkájával megspóroltunk, azt is meg szeretnék adóztatni. Ha esetleg valakinek a hozzátartozói, kedvesei, szülei elhaláloznak, akkor fizetünk átírási illetéket. Szóval, lehetne ezt ragozni nagyon hosszan - nem szeretném.

Egy picit talán eltértem a tárgytól, engedjék meg nekem, de egy mezei országgyűlési képviselő oly ritkán jut olyan helyzetbe, hogy elmondhatja azt, ami a szívén van.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)