DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb Gubicza Tibor képviselőtársam azt mondta, hogy megsömörösödött a narancs bőre, amikor ezeket a módosító indítványokat, amelyeket ő beadott, nem támogatták a bizottságban.
Kedves Képviselőtársam! Én ezen nem tudok segíteni, de engem, megmondom őszintén, nagyon pozitív érzésekkel töltött el az az érzelmi töltés, amellyel ön a hozzászólását kezdte, és ami azt mutatta, hogy a vidék fejlődésében, fejlesztésében elkötelezett képviselőként ebben a törvényben is milyen lehetőségeket lát. No, ez az, ami megerősít engem abban, hogy elmondjam a hozzászólásomat különböző kérdésekben. Mert talán, ha ebből a szempontból kormánypárti képviselőtársaim végiggondolják azokat az érveket, amelyeket mi itt elmondunk a vitában, akkor még van remény arra, hogy néhány kérdésben kompromisszumra jussunk, és változtatni tudjunk a benyújtott törvénytervezeten.
Tisztelt Elnök Úr! Én a 46., 51., 52., 55., 74. és 97. sorszámú módosító indítványokhoz fogok hozzászólni, de nem ebben a sorrendben, hanem egy más logikában, de tartalmát tekintve ezekhez a módosító indítványokhoz kapcsolódik a mondanivalóm. Öt szakasza lesz ennek a felszólalásnak: az első a megyehatárok kérdése, a régió, a kistérségek, a megyék összefüggésrendszere.
Kedves Képviselőtársaim! Én nagyon jól emlékszem arra, amikor az Országgyűlés megalkotta az előző ciklusban a területfejlesztési törvényt, akkor a törvényi szavazás indokolásakor a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja nevében Balsay István képviselő úr mondta el az indokát annak, hogy miért nem szavazták meg ezt a törvényt. Akkor a képviselő úr azt mondta, hogy azért nem szavazza meg a Fidesz, több ponton kritizálta, de a legsúlyosabb érv az volt, hogy ez a törvény nem teszi átjárhatóvá a megyehatárokat, nem engedi, hogy a régiók a megyehatárokat átlépve alakuljanak, hogy a természetes vonzáskörzetek és a határok alkalmazkodjanak egymáshoz, és miután ez egy olyan súlyos kifogás, amit a törvénytervezetnek felrónak, ezért nem tudják megszavazni.
Akkor persze kormánypárti oldalról elmondták jó néhányan, hogy van abban logika, amit Balsay úr elmond, érdemes megfontolni ezeket a szempontokat, de egy induló új intézményrendszernél azért valamilyen cövekeket mégis le kell verni, valamilyen kiindulópontok kell hogy legyenek. Akkor azt mondta az akkori kormány ezzel a döntésével - és erről volt már ma szó korábbi megszólalásoknál is -, hogy szülessen meg így ez az intézményrendszer. Kell néhány év, amíg a tapasztalatokat megszerzi és amíg kialakulnak bizonyos tapasztalatok az intézményrendszer tekintetében, és azt követően lehet majd továbblépni, tovább gondolni, milyen struktúrában kellene, lenne érdemes változtatni, hogy ez a legjobban működő területfejlesztési intézményrendszer legyen.
No, én most nem akarok részletesen érvelni amellett, ami most a megye-, régió-, egyéb lehatárolásokat illeti, sok szó elhangzott ezzel kapcsolatban. Én úgy látom, hogy itt nagyon nehéz a kormány álláspontját megváltoztatni. De ha valóban így van, hogy fűződik ahhoz érdek, hogy a kistérségek egy természetes vonzáskörzet alapján valami olyan egységet hozhassanak létre, ami más logika alapján működik, mint a megyehatár, akkor azt legyenek kedvesek megmondani, hogy miért nem fogadják el Baráth Etele képviselő úr 46. sorszám alatt benyújtott módosító indítványát, ami nem másról szól, mint arról, hogy a térségi tanácsot a kistérségek is létrehozhassák.
Én nagyon szívesen mondanék példákat; szinte minden kistérségből, ahogy itt az előbb elhangzott, a Balaton térségéből, de más kistérségekből is elmondhatók ezek a példák. Hogyha valóban nemcsak díszítősor lesz ez a térségi tanács, hanem valódi funkciót akarnak ennek adni, akkor azt hiszem, hogy ennek ez a módosító indítvány és az elfogadása a bizonyítéka lehet, és azt hiszem, hogy ez ennek a törvénynek és ennek az intézményrendszernek mindenképpen a hasznára válna.
A második téma, amit hozzászólásomban érinteni szeretnék, a kistérségek kérdése. Én nagyon örülök, hogy megszólalt az előbb Ékes József képviselőtársam, és korábban az általános vitában más MDF-es képviselő is megszólalt a kistérségek kérdésében, és megerősítette azt az álláspontot, hogy a kistérségek finanszírozását és a működési feltételeit ennek a rendszernek magának is garantálni kell, és már ebben a törvényben is érdemes lenne megfogalmazni olyan garanciákat, ami a kistérségek támogatásáról szól. Van is olyan módosító indítvány, ami ezt támogatja. Én őszintén remélem, hogy a finanszírozást illetően ez elfogadást nyer majd az Országgyűlés által.
De ha mi ilyen komolyan gondoljuk a kistérségek szerepét, hogyha a kormánypártok soraiban is megszólalnak képviselők a kistérségek érdekében, és beadják ezeket a módosító indítványokat, érvelnek emellett, és fontosnak mutatkozik a kistérségek ügyek, akkor az nem megengedhető, hogy a regionális területfejlesztési tanácsokban a kistérségek ilyen alárendelt szerepet játsszanak, mint ami ebben a törvénymódosításban van.
A mostani hatályos törvény szerint a regionális területfejlesztési tanácsban három ilyen képviselő vehet részt. Ez azt jelenti, hogy megyénként egy kistérségi képviselő képviselheti az adott megyében működő kistérségek érdekeit. Ez számarányát tekintve is alárendelt szerepet jelent, meg egyébként az érdekviszonyokat tekintve is lehetetlen helyzetbe fogja kényszeríteni majd azt a képviselőt, akit, tételezzük fel, ezzel megbíznak.
Én nagyon szívesen mondok olyan példát, ami a jelenlévőket érinti. Mondjuk, ha Csurgó város polgármesterét, Szászfalvi képviselő urat mint kistérségi vezető embert megbízzák azzal, hogy a Somogy megyei kistérségek érdekeit képviselje, bizonyos szempontból lehetetlen helyzetbe kerül, mert bizony itt más-más érdekek működnek egy Balaton-parti kistérség, egy belső-somogyi kistérség esetében, és én azt gondolom, hogy ezt meg kellene jeleníteni a regionális területfejlesztési tanácsban is.
Tehát én azt gondolom, hogy azt a módosító indítványt, amelyet szocialista párti képviselőtársaim benyújtottak, hogy három kistérségi társulásonként legyen - azt hiszem, Kovács Tibor képviselőtársam módosító indítványa szól erről - egy-egy képviselő, ez minimum olyan helyzetet teremtene, ami azt gondolom, indokolt, bár igazán erős kifejeződést még talán ez sem jelentene. Én abban is látok fantáziát és azt is támogatandónak tartanám, hogy megfigyelőként vagy tanácskozási joggal részt vehessenek a regionális területfejlesztési tanácsban.
De a regionális területfejlesztési tanácsról még egy összefüggésben érdemes szólni a kistérségek kapcsán. Szóval, azt mondta az előbbi megszólalásában Szili Katalin képviselőtársam, hogy a kormány leköltözik a régiókba, és gyakorlatilag a regionális területfejlesztési tanácsban az állami többség, az állami dominancia asszisztáló szerepet szán az önkormányzatoknak, asszisztáló szerepet szán a kistérségeknek, és gyakorlatilag ez egy állami intézményként működik a törvénytervezet szerint.
(17.10)
Nos, én azt gondolom, hogy ez egy méltatlan helyzet, és - bocsánatot kérek a szlengért - kigolyózták az önkormányzatokat a regionális területfejlesztési tanácsból, mert hogyha az állami többség többségi szavazással minden egyes fejlesztési elgondolást, minden egyes döntési kérdést eldönthet, akkor a kistérségek és a kistérségi társulások képviselői előbb-utóbb egyszerűen belefáradnak majd abba, hogy ők rendre érdemben kezdeményezzenek bármit is a regionális területfejlesztési tanácsban. Ha ez így lesz, akkor azt az erőt, ami a helyi kezdeményezésekben rejlik, amikor azt mondjuk, hogy mi számítunk arra, hogy az egy-egy kistérségben lévő önkormányzatok, ott élő önkormányzati képviselők, az értelmiség, a műszaki értelmiség, a mérnökök, az idegenforgalmi szakemberek, a pedagógusok és mindenki, akinek köze van ahhoz a településhez, térséghez, kapcsolódjon be, mondjuk, a programalkotásba, és legyenek csatornái, hogy az majd hogyan érvényesül, ezt az erőt, a vidék erejét, a helyi erőt ez ki fogja kapcsolni a rendszerből, mert az állami többség majd mindig eldönti, hogy egyébként milyen fejlesztésekhez ad forrásokat, hogy egyébként milyen koncepciók azok, amelyeket támogat. Azt gondolom, hogy ez nem EU-konform, ez a megoldás szembemegy azzal, amit egyébként mi szeretnénk.
A korábbi hozzászólásokban felmerült témaként, hogy a térségi tanácsok finanszírozását ebben a törvényben kell-e megoldani vagy sem, azt hiszem, Martonosi képviselő úr érvelt amellett, hogy nem ebben a törvényben kell ezt megoldani vagy kell erről beszélni. Felmerült az is, hogy például amikor a miniszterelnök úr most a siófoki választási kampány részeként látogatást tesz Siófokon, és különböző pénzösszegekről tudósít a helyi sajtó, hogy akkor ez most a hatályos törvény szerint hogy működik, illetve - Hargitai képviselőtársaim elmondta - hogy a hatályoshoz és a tervezetthez hogyan viszonyul. Azt gondolom, hogy ebben önnek igaza van, ön pontosan idézte ezt a törvényt, nekünk nem is ez a kifogásunk ez ellen. Nekünk az a kifogásunk, hogy maga a rendszer hogyan fog kinézni, hogy hogyan tud egy ilyen tanács hosszabb távon tervezni; hogy milyen garanciák vannak arra, hogy ha mondjuk, egy-egy térség politikai beállítódása nem olyan, ami a kormány szíve szerint kedves, akkor is lesznek-e különböző források. Mert én meg vagyok győződve arról, hogy most, amíg a választási kampány zajlik és abban reménykedik a miniszterelnök úr, hogy ott a jobboldali koalíció jelöltje győz majd és lesz országgyűlési képviselő, akkor persze ígéreteket tesz 120 milliós meg egyéb csomagokra, de ha mondjuk - reményeink szerint -, ott Házas József, a Szocialista Párt jelöltje nyer, akkor nem tudom, hogy ugyanezek a pénzösszegek rendelkezésre állnak-e majd. Ennek én egyébként örülök, azt mondom, hogy szükség van erre a pénzre a balatoni térségben, tehát helyeslem azt, hogy olyan pénzösszegekről értesülhetek, amit a miniszterelnök úr a siófoki látogatásakor bejelent, de mi garanciát szeretnénk arra, hogy ez a rendszerben mindig megjelenik.
Végül, utolsó gondolatként és példaként, ezt az állításomat erősítendő hadd mondjam el, hogy amikor most Németországban a Saar-vidéki és brandenburgi választásokon rosszul szerepelt az SPD, Schröder kancellár úr pártja, akkor megkérdezték tőle: most, hogy nem ők szerepeltek ott sikeresen, hanem a konzervatívok, akkor is megadja-e a kancellár úr, illetve a kormány azt a támogatást ennek a térségnek, amit a választási kampányban ígértek - azt mondta a kancellár úr, hogy természetesen. Mi ugyanezt szeretnénk majd hallani a magyar miniszterelnöktől, de még jobban szeretnénk, ha a törvényben lennének erre garanciák.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
Előző Következő