ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr. Lamperth Mónikával szeretnék - pozitív értelemben - vitatkozni a regionális tanácsokban a térségi társulások képviselete kérdésében. Ha csak egy lesz, tehát össze-vissza három a regionális tanácsban, ki fogja meggyőzni a többi térségi társulást? Ez egy nagy kérdés, hogy ki fogja őket meggyőzni!

A másik pedig, hogy ha alulfinanszírozottak lesznek a térségi társulások és a regionális tanácsok, akkor - elnézést - ki fogja létrehozni a térségi tanácsokat, ki fogja azt financiálisan megtölteni, kinek lesz ez egyáltalán az érdeke? Ha egyszerűen alapvetően nem tud majd működni a térségi társulás a pénzügyi forrás hiánya miatt, akkor abban a pillanatban... Ez egy olyan témakör, hogy adunk egy lehetőséget, újból létrehozunk egy tanácsot, de azt az égadta világon senki nem fogja funkcióval megtölteni, mert nincs finanszírozási háttér.

A régióhatárok kapcsán én azt mondom és azt képviselem, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása után az összes régió rá fog kényszerülni arra, hogy adott esetben bővítse a köreit, tehát hogy szűküljön a régiók száma, rá fognak kényszerülni. Nézzük meg Burgenland esetét is! Visszahivatkoztunk arra, hogy az Európai Unió biztosítja a kormányzatok számára a támogatási rendszert. Nem, régiók, elmaradott régiók, elmaradott térségek, nagy régiók - fogalmazzunk így - programjait próbálja meg az Európai Unió, program mentén, finanszírozni, sok esetben azt lehet mondani, hogy kormányzattól majdnem függetlenül.

Az angol példa kérdése is ilyen: Angliában nem a minisztériumok hoztak létre regionális minisztériumokat, hanem a régiók hoztak létre regionális minisztériumokat, ez a különbség közöttünk. (Taps az MSZP soraiban.)