DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. A 74. sorszám alatt benyújtott módosító indítványomról szeretnék néhány szót szólni, bár az előző felszólalásomban általánosságban ezt a témakört érintettem.

Szépen hallgattam a vitát, nem is akartam a kétpercesekbe sem beavatkozni, és olyan érdekes volt, hogy tényleg függően attól, ki milyen pozícióban van, változik a véleménye és erősít bizonyos olyan jogszabályi tendenciákat, amit úgy gondol, hogy ki tud használni, és örök életre szólnak; mármint a jogszabályi előírások, valamint az a pozíció és az a befolyás is, amellyel élni tud, és amelyet ki tud használni saját - hogy mondjam, csúnya kifejezéssel - klientúrájának a kielégítésére.

Én emlékszem ám, és elővehetnénk a jegyzőkönyveket, hogy 1996-ban a most legnagyobb kormánypárt, a Fidesz ezzel a területfejlesztési törvénnyel szemben milyen fenntartásokat hangoztatott és miért nem szavazta meg! Azok a fenntartások, amelyeket akkor elmondott, most valahogy hiányoznak. De jó lenne, ha itt most megint hallaná az ember, hogy valóban így van! Ennél a módosításnál visszaköszönnek pontosan azok a problémák, amelyekkel szemben akkor a Fidesz olyan keményen kiállt. De a másik oldalról is, meg kell mondani őszintén, hogy a Szocialista Pártnak is voltak olyan törekvései, amivel centralizációra épülő törvényt akartak létrehozni, és most, hogy nem abban a pozícióban vannak, nyilván le akarják bontani; tisztelet a kivételnek, mert Baráth Etele nem tartozott ehhez a körhöz akkor sem, amikor erről szó volt. És akkor most mondhatom nagy mellénnyel, hogy bezzeg az SZDSZ-nek milyen könnyű, mert akkor sem vallotta azokat a dolgokat, amivel nem értett egyet, és most sem, tehát nem kell fordítania az álláspontján.

De azt hiszem, ez a vita nemigen vezet sehova, és nem is kellene folytatni. Inkább azon rendszerek ügyében kellene nekünk valamiféle konszenzusra jutni, amelyek most már ebben a törvényben elfogadásra kerültek, és úgy tűnik, a módosítás kapcsán nemigen fognak változni. Senki nem is vitatja, hogy a regionális besorolásokat próbáljuk meg átalakítani és átpakolni egészen más szisztéma szerint, mert ilyen jellegű módosító indítványok... - leszámítva Baráth Etelének a három régióra vonatkozó indítványát, amely egyébként újszerű és megfontolásra érdemes, de azt gondolom, nem sok esély van rá, hogy átmenjen. Tehát nem hiszem, hogy azzal lehetne bármelyik oldalt vádolni, hogy most fel akarja rúgni és új régiókat akar kialakítani. Nem! Itt a statisztikai-tervezési szempontból kialakított régiókkal ott vagyunk, kész, ezeknek már tulajdonképpen olyan nagy változtatási lehetősége nincs. Szembe kell ezzel nézni - ezek vannak! No de erre a statisztikai-tervezési régióra kell-e azt a merev rendszert ráépíteni, amelyből aztán nem tudunk mozogni az adott ügynek vagy az adott fejlesztésnek megfelelően, és nem engedjük azt a rugalmasságot, amire ez épülne?

Mit mond ez a törvény? Azt mondja, hogy vannak itt önkormányzati társulások. Ezt elfogadja mint jogi kategóriát. Aztán ezt be is fejezi. Azt mondja: az önkormányzati társulásoknak itt-ott-amott van képviselete a megyei, illetve a regionális területfejlesztési tanácsokban - és passz, vége, befejezte. Én ezzel a módosító indítvánnyal azt mondom, hogy ha vannak önkormányzati társulások, akkor ezeknek is adassék meg adott feladatra az a lehetőség, hogy meg tudják szervezni azokat a jogi személyiséggel rendelkező társulásait - nem tudok mást mondani, de ha jobbat tudnak, nekem teljesen mindegy, az is mehet -, amely az adott program finanszírozására, elindítására megfelelő alappal rendelkezik.

Ez csak akkor van, ha az adott program, az adott fejlesztés túlnő a régió határán, vagy nem érinti az egész régiót, vagy a megyehatáron lép át. Mindössze ebben az egy esetben. És akkor rájuk van bízva! Erre lehet mondani nyilván az ellenpéldát, hogy no de kérem, itt semmi probléma nincs, mert a megyei területfejlesztési tanácsok, valamint a regionális területfejlesztési tanácsok létrehozhatnak térségi társulást, piff-puff, menjen bele. Csakhogy nem így működik az élet! Tehát ha felülről akarok létrehozatni egy ilyen szervezetet, nem biztos, hogy az meg is lesz. Mondom a példát:

Már hivatkoztunk egyszer-kétszer erre a jászsági dologra. A Jászságnak minden kapcsolódási pontja Heves megye és Dél-Pest. Semmi másfelé, még Szolnok felé sem! Nem! A fenének sem, pedig próbáljuk nyomkodni, nem megy! Nem megy, mert így alakult ki szociológiailag is, ökonómiailag is, tájjellegét tekintve, akár környezetvédelmi, akár gazdaság-beruházási, akár infrastrukturális szempontból. Tápiómente, a Galgamente, a dél-hevesi térség és a Jászság, így vannak együtt - szegények ezer éve így vannak. Ez három régió és három megyei területfejlesztés tanács. Csináltunk már egy-két programot. Így csináltuk meg a gázt, így csináltuk meg a telefont, most az ISPA-n keresztül így megy a szennyvíz, így megy a hulladék, az ipari park, minden. Nekünk azonban ezekhez a programokhoz egyetlenegyszer nem sikerült létrehozni azt a szervezeti egységet, amellyel meg tudnánk ezt a programot alapozni gyakorlatilag jogszabályi feltételeknek megfelelően úgy, hogy ennek van egy struktúrája és egy önálló pénzügyi-finanszírozási forrása is. Mert az illető megyei területfejlesztési tanácsok közül valamelyiknek mindig másfajta érdekeltsége volt, mint az adott program, és nem járult hozzá, hogy létrehozzák az ilyen jellegű fejlesztési társulásokat!

Ez itt a probléma, és ezt próbálom magyarázni, hogy próbáljuk meg kicsit azt a lehetőséget, hogy van nekünk statisztikai-tervezési régiónk. Van! Nyilván kell, mert EU, meg mit tudom én, mi a franc, és aztán majd meglátjuk, hogy ezek működőképesek-e vagy sem, de engedtessék meg, hogy a szerves egységet képező térség egy-egy adott program érdekében el tudjon kezdeni valamiféle elmozdulást a nulla pontról. Ha nem engedjük nekik, hogy saját magukon segítsenek, akkor az Isten pénze sem lesz elég! Akkor hiába mondjuk azt, hogy központi költségvetésből kell kiegészíteni, hiába fogjuk ráültetni a teljes apparátust ezekre a szervezetekre és a kormányzati túlsúlyt erőltetni! Nincs pénz, nincs pénz, nem fogják tudni megoldani! Nekik meg ha van lehetőségük, akkor csinálják - ha nincs lehetősége, nem fogja elkezdeni! Miért állna össze egy Gödöllő Jászberénnyel, ha mind a kettőnek üres a zsebe?! Hát nem fog összeállni! Azért áll össze, mert arra a programra meg tudta szerezni a saját önerőt.

Teljesen egyetértek a képviselő úrral, hogy ezeknél a társulásoknál ne ám a központi költségvetésből várjuk a zsetont! Nem! Kedves testvér, van a programhoz önerőd vagy nincs? Nincs? Akkor próbálj meg koldulni, állj be a sorba és igazodjál! De amikor van lehetősége anyagilag, és még egyszer mondom, a társulás is össze tudja szedni azt a minimum területi nagyságrendet, amely már itt kifizetődő, akkor miért akadályozzuk meg jogszabállyal, hogy ezt a programot elindítsa? Itt ez az egyetlenegy kérdés van. Ezért egyébként hálás vagyok a Fidesznek, mert legalábbis a két bizottságban, ahol én ezt voltam bátor előadni, fideszes országgyűlési képviselők megtámogatták. A mezőgazdasági bizottságban át is ment, a területfejlesztési bizottságban azért nem ment át, mert egy szocialista képviselő ellene szavazott két szavazattal. (Dr. Wekler Ferenc: Megyei!) Igen, megyei. Mert ha nem szavaz ellene kettővel, akkor a Fidesz-támogatással ott is átmegy, és akkor két bizottság támogatja, a területfejlesztési és a mezőgazdasági.

Tehát itt lehet elmondani, hogy nem biztos, hogy ez pártspecifikus dolog. Van, akinek ez az érdeke, van, akinek az az érdeke. Én azt hiszem, hogy nem érdekszféra szerint kellene eldönteni ezeket a kérdéseket, hanem ha van rá lehetőség, akkor adjuk meg ezt a lehetőséget. Vagy jól él vele, vagy nem. Ha nem él vele jól, ráfázott, kész, vége, befejezte. Nem a központi költségvetésből viszi el a pénzt! Mert - még egyszer hangsúlyozom - nem írtam ebbe a módosítóba, hogy központi költségvetésből kell nekik forrást biztosítani ezekhez a programokhoz. Nem is lenne rá alap! Szedjék össze! De a működő programokat ne akadályozzuk! Ne akadályozzuk meg azt, ami már megy, ami már kialakult, és amely működési rendszerek már élnek. Erre lehet majd aztán később építgetni azt a második szintet, amiről beszélünk, hogy ennek lesz nyilvánvalóan közigazgatási vonzata is, és természetesen többen hangoztatták, hogy nem kell attól félni, hogy húsz-harminc évig - bár én tartok ettől - kőbe vésett szabályozás lesz, hanem lehet arra is példa és mód, hogy lám, az élet hozott valamit, akkor most változtatjuk a regionális besorolásokat vagy határokat.

Változtathatjuk is, persze! De ha már van valami, azt ne rontsuk le! Ne gyalogoljuk le itt mi, nagyokos politikusok, mondván, hogy az előző törvények folyamodványában megyünk.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Még egy dolog, amit Farkas képviselő úr mondott arról, hogy téblábolnak-e az önkormányzatok. Bizony téblábolnak, és nem árulok el titkot, a sajtó már többször megírta, hogy az a 18 település, amely megbízott négy országgyűlési képviselőt, hogy ezt a módosító indítványt próbálja meg valahogy támogatni, amennyiben nem kapja meg azt a lehetőséget a törvény szerint, hogy a területfejlesztés kapcsán a kistérségi társulással variálhasson és rugalmasabbá tehesse ezeket a fejlesztéseket, akkor bizony el fog gondolkodni azon, hogy a területszervezésről szóló törvény adta lehetőséggel - amelyet ezelőtt három vagy négy hónappal fogadtunk el - élni fog, és bizony népszavazást fog kezdeményezni átsorolásra másik közigazgatási egységhez.

(17.40)

Tehát vannak ilyen törekvések, és ezek nagyon keményen jelennek meg, és nem számít, hogy MDF-es, kisgazda, szocialista, SZDSZ-es vagy független-e a polgármester és az önkormányzat. Egyiket sem érdekli, és ez szóba sem került. Van egy ilyen érdek, ennek megfelelően lépni kell.

Tényleg nem lenne szerencsés dolog, ha bekövetkezne az, amiről a képviselő úr beszélt, hogy elkezdődnének ezek az akciók, és az Országgyűlés azzal szórakozna, hogy mindig itt lenne öt vagy nyolc település kérelme, hogy x település ilyen megyéből oda akar menni. Emlékezzenek vissza, két településsel szórakoztunk, az egyik Tiszaug volt, a másik pedig - azt hiszem - Veszprémből Győr megyéhez akart tartozni. Mekkora viták voltak itt este! Az egyik képviselő búcsúztatta a szegény települést, a másik örömmel fogadta. Két kis településről volt szó. Gondolják meg, ha itt városok mozdulnak meg, amelyek korábbi járásoknak megfelelő településcsoporthoz akarnak át menni, akkor milyen jó lesz majd nekünk, azt fogjuk mondani: uraim, nem szórakozunk velük, senkit nem engedünk sehova, ez a rendszer úgy jó, ahogy van, viszontlátásra, maradnak abban a megyében, ahol voltak. Ezek nagyon fognak nekünk örülni.

Ha ebből rendszert csinálunk, akkor érdekes eredmények születhetnek a következő választásokon, mert ezt érzékeltetni fogják az x-ek lerakásával azok az emberek, akik az adott településen élnek. Ha megadjuk nekik a lehetőséget: barátaim, lehetőséget kaptatok, jól éltetek vele, mi is jól jártunk, nyilvánvalóan egy közös siker; ha rosszul éltetek vele, sajnos erről nem tehetünk, ti voltatok butácskák, tehát nem mi korlátoztunk benneteket, hanem ti léptetek rosszul. Ezt, higgyék el, lehet alkalmazni, legalábbis ennél a törvénynél, úgy, hogy ne presztízsveszteség legyen, hanem azoknak az embereknek, településeknek legyen valami sanszuk, amelyekről ez a törvény szól.

Még egyszer köszönöm a kormánypárti képviselők támogatását, akik mind a két bizottságban megtették ezt, és bízom abban, hogy a szavazásnál is lesz onnan is szavazat, nyilvánvalóan innen is lesz ellene szavazat, de talán többségbe kerülnek azok a szavazók, akik azt mondják: barátom, hadd menjen ez a módosítás!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)