JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is a már igen sokszor elővett 76., 77. ajánlási sorszámon szereplő Baráth Etele-féle javaslathoz szeretnék szólni, és az ehhez kapcsolódó, az ajánlásban még nem szereplő 132., 133. számú kapcsolódó indítványokhoz. Igyekszem nem ismételni, ami elhangzott a háromrégiós beosztással kapcsolatban. Úgy gondolom, sok minden elhangzott ezzel kapcsolatban. Kormánypárti képviselők is érdemlegesnek és vitára alkalmasnak tartották ezt az indítványt, én ennek örülök. Nálunk a bizottságban az hangzott el a kormány részéről, hogy ennek az indítványnak nem volt érdemi vitája, és emellett nem voltak felhozva érvek.

Talán az figyelemre méltó, hogy a háromrégiós beosztás ellen nagyon nagy érveket nem hoztak fel kormánypárti képviselők, tehát nem nagyon támadták, hogy miért nem jó. Úgy gondolom, a történelmi vonatkozás nem annyira komoly érv.

Meg kell nézni, hogy mi a másik oldal, a hét régió létrehozásával kapcsolatban hogyan állnak ezek a támogató és ellenző vélemények. Igazából nem nagyon szóltak mellette érvek, többen elismerték, hogy ez egy olyan megoldás, amelyről majd kiderül, hogy jó-e vagy nem és ha nem jó, akkor majd változtatunk rajta.

Már elhangzott néhány dolog amellett, hogy miért nem jó, én ezekhez szeretnék egy érvvel felsorakozni. Mielőtt ezt elmondanám, visszatérnék arra, hogy valaki már elmondta, végül is ebben, hogy három megye alkot egy régiót, aránylag könnyebb volt megegyezni. Igen, ez a hétrégiós megoldás a könnyebb ellenállás irányát választotta, mert ebben könnyebb volt megegyezni. Ez azt jelent, hogy hét régióelnök lesz, hét munkaszervezet lesz, de már lehet látni, hogy régiónként is szétszedegetjük, hogy a különböző megyéknek valami jusson. Tehát hét helyen osztják majd a pénzt, ebben sokkal több ember tud részt venni, mintha nem hét lenne. Úgy gondolom, senki nem gondolja, hogy ez nyomós érv és ez jó dolog lenne. Ez egy nagyon rossz hatékonyságú megoldás, ha ez így megy, és úgy gondolom, nem mindig a könnyebb ellenállás irányát kell nekünk választani.

Amit még nem hallottam senkitől, de nem egyedül vagyok ezzel a véleménnyel, amit el szeretnék mondani: ha hét fejlesztési régiót hozunk létre, amelyet majd követni fog belátható időn belül a közigazgatási régió, akkor - úgy gondolom - egyértelműen ki kell mondjuk, a megyékre ez mondja ki a halált. Ha végiggondolják, a hétrégiós régióbeosztás és a 19 megyebeosztás olyan közel van egymáshoz, hogy ez közigazgatási régiónként így semmiképpen nem maradhat, ez akkora költséget jelentene. Ez olyan rossz hatékonyságú közigazgatást eredményezne, amiből csak az a megoldás eredne, hogy az az ezeréves megye, amit sokszor szeretnek kiemelni, hogy az milyen fontos, az bizony így belátható időn meg fog szűnni. Tehát vagy a hétrégiós beosztás fog megszűnni, vagy a 19 megye mint olyan fog megszűnni.

Ez, úgy gondolom, lehet, hogy nem rossz. Ebben most nem akarok állást foglalni, ha a megyék megszűnnek közigazgatásilag, államigazgatásilag, hogy ez rossz vagy jó, csak amikor egy döntést hozunk, akkor mint következménnyel, nem tudom, számoltunk-e ezzel. De kellett hogy számoljanak, és ha tudatos ez a dolog, akkor meg kellene mondani, hogy emberek, ez az útja, öt-tíz éven belül a megyék leépítésre kerülnek, és lesz ebben az országban hét régió, és nem kellenek megyei rendőrkapitányságok, hanem majd csak régiósak, és ugyanígy a földhivataltól kezdve minden.

Lehet, hogy az sokkal hatékonyabb, sokkal jobb dolog lesz, csak amikor most egy bizonyos kérdésben döntünk, akkor a jövőt már ilyen irányba is meg fogjuk határozni. Éppen ezért azt mondom, és még egyszer azt kérem a kormány igen tisztelt képviselőitől, gondolják végig a Baráth Etele-féle indítványt, amelyhez egy kapcsolódó módosítót, mint ahogy Farkas Imre képviselőtársam mondta, benyújtottunk, de az inkább pontosítás, mert az egyik megyének nem pontos a felsorolása, tehát csak annyi a különbség, ne keressenek más különbséget benne.

Még egy gondolat a két kapcsolódó indítványhoz: elég kevés esélyt látok a bizottsági vita után, hogy a kormány támogatná ezt az indítványt. Éppen ezért két kapcsolódó módosító indítványt is teszünk a hétrégiós megoldáshoz, ami azt mondja, hogy a régiók a tervezési-statisztikai régiókból állnak fel.

Szeretnénk oldani azt a merev határt, amely most a megyehatárokat emeli be a régióhatárba. Itt Kis Zoltán képviselő úr is, Farkas úr elmondta, hogy vannak olyan megyék, kistérségek, amelyeknek - őszintén meg kell mondani - nem előnyös ez a besorolás. Nem tudok mást mondani, hogy a megyét kellene máshova, mert a megye nagyobb részének lehet, hogy jobb ez a besorolás, de bizonyos kistérségeknek, bizonyos jól meghatározható egységeknek ez a besorolás rossz. Mi azt indítványozzuk ezzel a kapcsolódó módosító indítvánnyal, hogy a kistérségeknek adjuk meg a lehetőséget - és itt két variációt terjesztünk önök elé meggondolásra -, egyrészt, hogy népszavazáson dönthessék el, melyik régióhoz kívánnak csatlakozni, vagy egy enyhébb változat, amikor azt mondjuk, hogy kezdeményezhessék más régióhoz való tartozásukat.

 

(17.50)

Annak megfelelően majd a parlament, mivel a törvény módosítására neki van lehetősége, eldönti ezt a kérdést, hogy elfogadja-e, s ugyanúgy jár-e majd el a parlament, mint Tiszaug község más megyéhez történő csatlakozásánál. Nagyon szeretném, ha ezt a kormánypárti képviselők is tudnák támogatni. Tudom, hogy például Lezsák Sándor képviselő úr, aki nagyon a szívén viseli azt a dolgot, hogy a tiszazugi települések más megyéhez csatlakozzanak, támogatja valamilyen formában a megoldást. Látom az anyagban, hogy a miniszterelnök úrhoz is írásbeli kérdést intézett, amelyben azt kérdezi, hogy mi a kormányzat viszonya ahhoz, hogy kistérségek más régióhoz csatlakozhassanak, illetve szabadon választhassák meg a régiót. Sajnos még nem ismerem a miniszterelnök úr válaszát, amit majd a képviselő úrnak fog adni, de úgy tűnik, hogy nemcsak mi, ellenzéki képviselők látjuk így a dolgot, azért egy kicsit figyelembe kellene venni a helyi akaratot, a települések helyi sajátosságait, s a térségek speciális helyzetét.

Amit Kis Zoltán úr elmondott: igen, ez így van! Szóval, pártállástól függetlenül hozta meg például Tiszasas önkormányzata azt a döntést, hogy a polgármestert kötelezi arra, mindent tegyen meg azért, hogy más régióhoz csatlakozzon - nem más megyéhez, más régióhoz, konkrétan a dél-alföldi régióhoz. És amikor én visszakérdezek: polgármester úr, ez mit jelent, ha kell, akkor más megyéhez való csatlakozást? - Igen, a mindenben ez is benne van, ha másképpen nem megy, akkor megyét kell váltania Tiszasasnak. Csak nem tudom, képviselőtársaim, hogyha ezt jól végiggondoljuk, hova vezet ez a dolog, ha a településeink egyenként fognak majd idejönni azzal a szándékkal, hogy őket más megyéhez soroljuk.

Úgy gondolom, hogy elég beláthatatlan következménye van annak, ha a kormány továbbra is kitart a mellett a szándéka mellett, amit ez évben alkalmazott, hogy a helyi kezdeményezést a szakmai érvek ellenére is támogatja és elengedi - akkor ez bizony nagyon sokba kerül! Meggyőződésem, hogy nem szabad olyan megoldásba belemennünk, amely kényszerpályára viszi, kacskaringós útra kényszeríti ezeket a térségeket, mert az nagyon sokba kerül. Az a legolcsóbb, ha egyenesen megyünk a felé a cél felé, amelyet kitűzünk.

Éppen ezért kérem a kormány tisztelt képviselőit is, hogy fontolják meg a módosító indítványokat. Kérem a kormánypárti képviselőket is, hogy ugyanúgy támogassák a helyi emberek akaratát, a helyi népszavazási kezdeményezéseket, a helyi önkormányzati kezdeményezéseket e törvény kapcsán is, mint ahogy támogatták annál az országgyűlési határozatnál, amely kapcsán egyes községek más megyéhez csatlakoztak.

Ennek reményében köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)