BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Így szoktam kezdeni felszólalásaimat, mert bizony az az úgynevezett ülésrend, amelynek lényege a parlament üléseinek megritkítása, megakadályoz bennünket abban, hogy a fontos közéleti kérdéseket a szokásos módon, az interpellációs időben, a napirend előtti felszólalásokban az Országgyűlés nyilvánossága elé tárjuk, és ezért kényszerülök arra, hogy napirend után beszéljek olyan kérdésekről, amelyeknek bizony, napközben lenne a helyük.

Ilyen ügy, amire az interpellációs időben nem nyílt tér, például Torgyán József miniszter úr közismert kazettaügye az ópusztaszeri rendezvény után, amikor egy újságírónő - egy helyi televízió munkatársa egy országos közszolgálati televízió megbízásából - egy kérdést tett fel a miniszter úrnak, és a miniszter úrhoz valamilyen módon hozzákerült ez a bizonyos videokazetta.

A jelen lévő képviselőtársaim valamennyien sokszor adtak már interjút rádiós újságíróknak, televíziós újságíróknak, de nem hiszem, hogy lenne önök között még valaki, aki az interjú után - hogy úgy mondjam - birtokába vette volna azt a bizonyos kazettát.

Hogy mi is történt ezzel kapcsolatban? Vannak bizonyos vitatott kérdések. Vitatott kérdés az, hogy ki vette el a kazettát. Vajon a Köztársasági Őrezred munkatársa vagy a miniszter úr titkárnője? Vitatott az a kérdés, hogy erőszakkal, vagy csak úgy, hogy összevonta a szemöldökét. És mintha ez lenne a döntő kérdés!

Nem mondom, hogy nem lényeges, hogy vajon marcona rendőrök vagy kedves titkárnők vették birtokukba a kazettát, hogy alkalmaztak-e erőszakot vagy csak a termetükkel fenyegetőztek, de az igazán fontos kérdésben Torgyán József és az ügy összes szereplője ugyanazt mondja. Ugyanis nincs vita arról, hogy ez a bizonyos videokazetta annak a kérdésnek a felvételével valahogy a miniszter úr minisztériumának birtokába került. Nincs vita arról, hogy nem Torgyán József esetleges válasza volt azon a kazettán, hanem csak az újságírónő kérdése. A kazetta birtokba vétele tehát nem arról szólt, hogy valaki illetéktelenül ne használja fel a miniszter úr válaszát - amihez a miniszter úrnak talán joga lenne -, hanem arról szól, hogy ne hangozhassék el az a kérdés, a kérdésbe foglalt vélemény a nyilvánosság előtt, amely a miniszter úrnak nem tetszett. És arról sincs vita, hiszen a miniszter úr maga mondta el több televízióban, hogy ő minősítette az újságíró kérdését, magát az újságírót: valamennyien hallhattuk a televízióban, hogy ő kijelentette, hogy ilyen újságíró nem dolgozhat a közszolgálati televízióban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen nyilvánvaló, hogy ez az incidens a magyar alkotmány súlyos megsértését jelenti. Súlyos sérelem érte a sajtószabadság elvét, hiszen abban akadályoztak meg egy újságírót, hogy a saját álláspontját a nyilvánosság előtt elmondhassa; súlyos sérelem érte a média függetlenségét. Az Alkotmánybíróság többször hangsúlyozta, hogy a végrehajtó hatalomnak nem lehet befolyása a közszolgálati hírközlésre, és Torgyán miniszter úr pedig kijelentette, hogy ilyen újságíró nem dolgozhat a közszolgálati televízióban, és meg is akadályozta abban a kazetta elvételével, hogy véleményének hangot adhasson.

 

(18.20)

Ennél is súlyosabb azonban - mert hogy Torgyán József így viselkedik, ebben különösebben meglepőt én már nem látok -, hogy amikor a kormányszóvivőt kérdezték erről az ügyről, akkor azt mondta, hogy "egy ilyen többféle megítélésű eset elenyésző jelentőségűnek mondható" - Borókai Gábor szavai a 168 óra című újságból.

Tisztelt Országgyűlés! Súlyos alkotmánysértésről van szó, és rendkívül szomorú, hogy a kormány szóvivője ezt még észre sem veszi, meg sem érti. E fölött nem lehet napirendre térni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)