MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Legyen közös a millennium!

Pár nap választ el bennünket a 2000. évtől, amely államalapításunk ezredik évfordulója. Géza fejedelem, bölcs tanácsadóira támaszkodva, okulva a kudarcokon és belátva, hogy a magyarság csak úgy maradhat meg, ha csatlakozik az akkori modern Nyugathoz, a keresztény népek nagy családjához, megtette a hatalmas lépést, ami sem lelkileg, sem politikailag nem volt könnyű. Tudós szerzeteseket, szakembereket hívott meg nagy számban, a trónörökös Vajkot megkereszteltette, és felkészíttette, hogy az európai magyar állam erős feje legyen. A nyugati rendszer szellemi és lelki fejétől, a római pápától kért és kapott koronát István számára, amivel az akkori idők legfelsőbb szintjén legitimálta országát.

Nem előzmények és gyökerek nélkül született a magyar állam, és nem egyedül a magyarság alkotta. Már István király örökhagyó intelmeiben is gondot fordított népeire, és a soknyelvű nemzet értékeire hívta fel utódja figyelmét.

Nem egyedül éltük meg nehéz történelmünket, az évezredet, s ma sem egyedül élünk a Kárpát-medencében. Ma is igaz, amit '87-ben írtam Trianonról és Közép-Európáról:

"A fő bajt abban látom, hogy 67 év alatt a trianoni tragédiából csak a magyarok elvesztését láttuk, és nem ejtettünk szót ugyanolyan súllyal arról, hogy elvesztettük a velünk ezer éve szimbiózisban élő szlovákokat, horvátokat, szerbeket, a velünk élő románokat, németeket, ruszinokat és másokat is.

Bennük sem tudatosult, hogy nemcsak mi vagyunk vesztesek, ők is elvesztettek minket. A Kárpát-medence népei egymásra hatva, gyakran egymásba olvadva, ugyanakkor kultúrájukat megőrizve, fejlesztve, gazdagítva és átadva élték sokszínű életüket, közös gazdasági és állami egymásrautaltságban. Népeink történelme, életmódja, szokásrendje, erkölcse, de génjei is át- meg átszövik egymást."

Közös történelmünk, közös bajaink, közös hőseink, közös költőink voltak: Szent László, Mátyás király, Zrínyi Miklós, s folytathatnánk a sort. Zrínyi a legnagyobb horvát, a legnagyobb magyar költő, hadvezér, politikus - kitűnően verselt latinul is -, legnagyobb költőnk félig szlovák, félig szerb. A szlovákokét Országh Pálnak, Hviezdoslavnak hívják. Nobel-díjasaink félig zsidók vagy tán egészen azok - hogy József Attilát is megidézzem -, de mindannyian jó magyarok is voltak. Közös kincsünk Bartók munkássága is.

A történelmi magyar állam hosszú időn keresztül visszaszorult a mai Szlovákia egy részére. Más része Erdélyi Fejedelemségként vészelte át a századokat - s mindig együtt! Nincs szervesen elkülöníthető magyar, szlovák, román, horvát vagy szerb történelem, csak együtt tudjuk közös múltunkat hitelesen felmutatni.

Úgy érzem vere dignum et iustum esse: kínáljuk fel a közös megemlékezések lehetőségét szomszédainknak, barátainknak, unokatestvéreinknek. Ne pöffeszkedve, az ezer évet kizárólagosan birtokolva emlékezzünk! Semmiképpen se a száz évvel ezelőtti, görögtüzes, a nemzetiségeket lekezelő honfoglalási ünnepségeket utánozva, hanem szerényen, barátságosan, a többiek érzékenységét, másságát érzékelve és figyelembe véve, az idősebb testvér tapintatával és szeretetével, a közös európai jövő szellemében kellene finoman ünnepelnünk, és nem félreérthető, talmi másolatokat küldözgetni nekik - még jóindulatból sem.

Gézáék a maguk idejében nagyon modernek voltak! Legyünk mi is azok, a szó legnemesebb értelmében! Még nem késő, hogy mindezek szellemében a millenniumi programok kiegészíttessenek! Fontos lenne az együttgondolkodás, a párbeszéd, a közös múlt elemzése, a tanulságok levonása, hogy közös jövőnket a tágabb európai hazában együtt találhassuk meg. Ez nemcsak a Kárpát-medencében élő magyarság eminens érdeke, hanem valamennyi népnek, valamennyi nemzetnek fontos, alapvető érdeke.

Alapozzunk a közösre! Tiszteljük és értékeljük a nemzeti sajátságokat, és legyünk büszkék egymás értékeire is! Higgyünk abban, hogy ugyanannyi jóakaratú ember él a másajkúak között, mint közöttünk. Ha megértenénk őket, bizonyára barátaink lehetnének.

Kívánjuk, hogy legyen közös a millennium, és most, karácsony előtt pedig kérjük, hogy adjon Isten békességet minden jóakaratú embernek. (Taps. - Dr. Hende Csaba: Bravó!)