VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Reménykedtem abban, hogy ön mint a Fidesz elnöke, valamilyen más hullámhosszra tér át, hiszen felelőssége bizonyos értelemben megnőtt. Én az általam elmondottakba - bevallom őszintén a nagy nyilvánosságnak - semmilyen önálló gondolatot nem tudtam beleszőni. (Dr. Répássy Róbert: Ez való igaz! - Moraj a kormánypárti padsorokban.) Én idéztem önt (Dr. Varga István: Szégyen!), a mondatok az ön mondatai, nem az én mondataim (Sasvári Szilárd: Szimplán hazudsz!), ezért a minősítés az ön minősítése saját magával kapcsolatban.

Ami az ominózus mondatot illeti: itt van előttem, hiszen ezt is innen idéztem (Sasvári Szilárd, Révész Máriusz: Olvasd fel!), valamint ismerem a Bauer-nyilatkozatot is. Azonban úgy gondolom, hogy egy pártelnöki székfoglalóban nem ez a generális kérdés (Dr. Varga István Ezt majd eldönti, mit fog mondani!) és a Fidesz előtt álló megoldandó probléma, legalábbis remélem, hiszen az ön pártja ma a kormányt vezeti.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)