DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt bent maradó Képviselőtársaim! - És várom, hogy csendben menjenek ki a többiek.

A kormány a választási kampányprogramjában, majd a kormányprogramban is az áremelkedések visszafogását és a szigorúbb árellenőrzést ígérte meg, amely egyben a lakosság életminőségének a javítását is jelentette volna. Ennek ellenére az elmúlt két évben folyamatos áremelkedéssel találkoztunk, amely az árszínvonal jelentős emelkedését idézte elő, elsősorban azoknál a termékeknél, amelyek a megélhetéshez nélkülözhetetlenek. Tehát az alapvető szükségleti cikkekről van szó, mint az élelmiszerek, a lakásfenntartási költségek, a tankönyvek, a gyógyszerárak növekedése és olyan termékek, amelyek a megélhetés szempontjából alapvetőek.

1990 és 1999 között az élelmiszerek ára több mint hétszeresére, az energiaszektor szolgáltatásainak az ára több mint nyolcszorosára emelkedett. Ebből a szempontból tehát, ha a családok helyzetét tekintem, rosszabbodás következett be, hiszen a magyar népességnek mintegy kétharmada él továbbra is a létminimum szintjén és ez alatt, és az átlagkeresetnek - amely 42 ezer forint volt 1999-ben - mintegy 90 százalékát költik élelmiszerekre és a lakásfenntartás költségeire. Különösen súlyos a nyugdíjasok helyzete, hiszen a 3 millió nyugdíjasnak mintegy fele a szegénység szintjén él, és az átlagnyugdíj a minimális megélhetést sem biztosítja.

Ugyanakkor a bevásárlóközpontok, a multinacionális külföldi cégek termékei 25-30 százalékkal magasabb áron kerülnek piacra, mint amennyit valójában megérnek, és semmiféle árellenőrzés nem történik, nem elegendő a fogyasztóvédelem.

Ezért kérdezem, hogy mit tesz a kormányzat azért, hogy a folyamatos áremelkedést a fogyasztási cikkek esetében vissza tudja szorítani, és milyen árellenőrzést foganatosít. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)