DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szintén a preambulumhoz és a 27-28. pontokhoz kívánnék hozzászólni az ajánlásból; egy picikét más irányból megközelítve, de azt gondolom, hogy nagyjában-egészében mégis ugyanarról szólva.

Azt mondja a preambulum, hogy csak a szakmáját szerető orvostársadalom aktív közreműködésével valósítható meg - mármint ami oda le van írva.

A különbség talán az kettőnk között vagy azok között, akik a Kisgazdapárttal ebben vitatkoznak, hogy mi a szakmáját szerető és az aktív közreműködésre kész orvostársadalomhoz sorolnánk azt az ötszáz orvost is, akik most éppen privatizált formában látják el a betegeket - gondolom jól, mert különben már elvitték volna a kártyájukat.

Következésképpen úgy gondolom, hogy arra törekedni kell, hogy a már meglévő szerzett jogok ne sérüljenek, és arra is törekedni kell, hogy a most szerzendő jogok azok között, akik azonos jogi helyzetben vannak, kivéve azzal, hogy ezek nem láthatnak el területi ellátási kötelezettséget... - nem azért, mert nem akarnak, nézetem szerint, hanem azért, mert az esetek jelentős részében nincs ilyen, ebből következően, azt gondolom, azonos helyzetben is kell lenni. Ez vezérelt bennünket akkor, amikor a 28. pontban foglalt módosító indítványt előterjesztettük.

Azt azonban szeretném nagy nyomatékkal lefektetni és mindenki megnyugtatására elmondani: nem szeretnénk ügyvédszindrómát. Ez nem a Kisgazdapárt elképzelése, hogy tízezer háziorvos legyen, mint ahogy tízezer ügyvéd van. Akkor teljesen megértem, ha őszintén és egyenesen beszélünk, hogy arról van szó, hogy van bizonyos eltartóképesség, ezt túlhaladni nem lehet, de azt hiszem, hogy ezt nem is érinti az, amit mi módosítóként előterjesztettünk, mert ez nem szaporodik. Itt kizárólag arról van szó, hogy maradnak-e ugyanazok a jogok náluk is, megkapják-e ugyanazokat a jogokat is, mint amit a többiek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szűkkeblűség, ha nem, azt kell mondanom! (Taps az FKGP, az MSZP és az SZDSZ soraiban.)