ERKEL TIBOR (MIÉP): Elnök Úr! Megdöbbentett a lehetőség, hogy több mint másfél óra után szót kaptam (Derültség.), noha másodikként jelentkeztem, és egyúttal szeretnék Keller képviselő úrnak egy mondatára utalni ezzel a ténnyel kapcsolatban.

Ő azt mondta, hogy: "minél inkább haladunk előre a vitában..." Szeretném jelezni, hogy meggyőződésem szerint, tudatosan nem haladunk előre a vitában, hanem körülbelül egy órája és húsz perce szépen spirálban haladunk lefelé. Hogy ennek mi a hátsó szándéka, az az érzésem, hogy nem tőlem kell megkérdezni, de hogy benne van a hátsó szándék, abban biztos vagyok. Így az összefüggések a törvényben lassan tökéletesen széthullanak, és ha az emberben nem volna az az erőfeszítés, hogy én tulajdonképpen egy ringbe nem azért szállok be, hogy most jól megveressem magam, hanem szeretném, ha ennek a vitának valóban eredménye lenne, akkor talán szívesen hazamennék helyette, mert ezt - nem akarom minősíteni - időnként gyomorfelforgatónak éreztem.

A tényre térve (Az elnökhöz fordulva.), a múltkor ön azt említette, hogy ennek a részletes vitának az a lényege, hogy az ember megmondja, hogy mihez szól hozzá, és ahhoz szól hozzá. Én szeretnék a 7. ponthoz, a 8. ponthoz, majd a 15. ponthoz és a 29. ponthoz hozzászólni.

Kezdeném egy bevezető mondattal, amelyet a részletes indoklás 3. §-ában megfogalmazott szöveg utolsó mondataként idézek: "E szabályozási folyamatnak a javaslatban megfogalmazottak csak első lépcsőjét jelentik, így a szakellátásban dolgozó orvosok esetében önálló törvényben kell rendelkezni a működtetési praxisjogról."

 

(19.00)

Azért hangsúlyoztam ki e szót, mert a 7. és 8. pontban arról szeretnék megemlékezni, hogy december óta folyamatosan olyan fogalmi zavar hullámzik állandóan ebben a vitában is, a bizottsági vitában is, a sajtóban is, a médiában általában, ami - véleményem szerint - arra vezethető vissza, hogy nem fogadta meg az előterjesztő azt a javaslatunkat, hogy ezeket a definíciókat fogalmazza meg pontosan, úgy, hogy az természetesen a törvénnyel összhangban legyen, hogy azt a jogalkotó el tudja fogadni mint jogi szöveget és úgy, hogy az a szakma és a beteg számára érthető legyen. Mi erre kísérletet tettünk, annál is inkább, mert elképesztő, hogy az elmúlt egy-két nap vitája során a szakmabeliek hogyan fogalmaztak, hogyan értettek, majd az előterjesztő jogi magyarázata ahhoz a ponthoz vezetett el, hogy a "praxis" szó azért nem használható ebben a törvényben, mert az összefüggésben van az önkormányzati törvénnyel, mert végül is a tulajdonlásra vonatkozik, éppen ezért ez itt nem érinthető, mert alkotmányosságot sérthet.

Szeretném azzal kezdeni, hogy véleményünk szerint ennek az önálló orvosi tevékenységre vonatkozó törvénynek az orvosból kell kiindulnia, aki megszerezte a diplomáját. Az orvosból kell kiindulnia, aki utána tanulmányai során olyan további kiegészítő vizsgákat tesz le, ami elvezeti egészen addig, hogy a kamara azt mondhatja, hogy ő a tudása alapján jogosult a praxisjogra, vagyis majd működtethet egy praxist. Hogy ez a praxis magántulajdon vagy önkormányzati tulajdon vagy bármi, ez teljesen mindegy, ez itt ebben a pillanatban egy olyan fikció, amelynek a tartalma az - és itt szeretném elmondani, ez a 8. pont -: "A praxis az önálló orvosi tevékenység nyújtását biztosító orvosi rendelőből és a hozzá tartozó, rendeletben előírt helyiségekből vagy az ezekre vonatkozó bérleti jogból, továbbá ezek felszereléséből, valamint a hozzá csatlakozó, meghatározott ellátási terület betegeiből áll. A praxis mint betegellátó egység vagyon, eladható - feltételes módban - és örökölhető." - feltételes módban. "Praxist csak praxisjoggal rendelkező orvos vásárolhat." - feltételes módban.

Szeretném megkérdezni a tisztelt előterjesztőt, hogy tud-e vitatkozni ennek a meghatározásnak egyetlenegy szavával, egyetlenegy mondatával és ezzel a bekezdéssel. Véleményem szerint, és nem állok egyedül ezzel, ez a meghatározás - nem az én munkám - abszolút korrekt, és csatlakozik ahhoz, ami a 7. pontban található: működtetési jog - ez az egyik legfontosabb kérdés, hiszen ez a törvény a működtetési joggal foglalkozik -, azaz praxisjog. Szeretném azért hangsúlyozni ebben a "praxis" szót, mert azt állította a jogász, hogy ez a szó nem szerepelhet az anyagban, és felidézném még egyszer, szerepel. Szerepel a 3. § részletes indoklásában és egy korábbi, hasonló helyen szintén az indoklásban. Nekem teljesen mindegy, hogy magában a törvényben szerepel, vagy az indoklásban már felhatalmazza a fogalmazó magát arra, hogy ezt a szót használja. Azért használja, meggyőződésem szerint, hogy aki a működtetési jog és ennek szókapcsolataival kifejezett valamit nem érti semmiképpen, legyen lehetősége eljutni ahhoz, hogy megértse a törvényt.

Nekem viszont az a véleményem, hogy mivel az indoklás és a részletes indoklás valószínűleg nem fog megjelenni, csak a törvény, akkor azt úgy kell megfogalmazni, hogy ebben az országban se beteg, se orvos, se hivatalnok ne legyen, akiben kétségek merülhetnek fel, hogy az tulajdonképpen mit jelent.

Idézném a javaslatunkat: "A működtetési jog, azaz praxisjog az a) pont szerinti orvos meghatározott ellátási területre vonatkozó, önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító, személyre szóló, át nem ruházható engedélye, amelynek kiadására a Magyar Orvosi Kamara jogosult."

Ebből két dolgot kell kiemelnem, az egyik az "a) pont szerinti", amelyre - véleményem szerint - helyesen utalt valamelyik kollégánk, hogy tévedés, a b) pont szerintit kellett volna talán említeni, hiszen az orvosra vonatkozó, az ott van. De ez legyen - mint véletlen hiba javítási feladata - az előterjesztő dolga. Valóban automatikusan vettük át.

A másik: "amelynek kiadására a Magyar Orvosi Kamara jogosult". Itt a vita elég hosszasan zajlott akörül, hogy az ÁNTSZ-e vagy a Magyar Orvosi Kamara. Ez egy láncolat, amely - mint mondtam - azzal kezdődött, hogy a diplomát megkapja az orvos, ez a láncszem első szeme, és egészen addig tart az első szakasz, amíg a szakma, a Magyar Orvosi Kamara el nem ismeri azt, hogy a szakmai feltételeknek az orvos megfelel.

A következő lépcsőben találkozunk két ponttal. Az egyik az önkormányzat, amely vagy szerződteti, vagy nem szerződteti, tehát tételezzük fel, hogy szerződteti az orvost, és azt mondja, hogy itt vagy ott dolgozhat, vagy itt és ott alakíthat ki magának rendelőt. Ha ez megtörténik, akkor jön az ÁNTSZ, mint ebben az esetben végső és legfontosabb tényező, mert az eddig elismertek után azt mondja, hogy ez a rendelő és a körülmények megfelelnek a szakmai előírásoknak, az általuk előírtaknak, és ráüti a pecsétet. Ettől a pillanattól kezdve már csak a beteg szükséges ahhoz, hogy el tudjon kezdődni a munka.

Azt hiszem, ez egy olyan logikus lánc, amely egyúttal azt is bizonyítja, hogy a praxisjog mellől nem hiányozhat a praxis meghatározása, mert a praxisjog arra irányul, hogy a praxis majd elnyerhető legyen, s ennek - véleményünk szerint - akár mint fikciónak szerepelnie kell a törvényben, mert különben megint nincs semmi értelme.

Úgy gondolom, ez egy olyan téma, amely - tekintettel arra, hogy az első pillanattól az utolsóig forró viták kereszttüzében állt - megérdemel annyit, hogy erről nyilatkozzék az előterjesztő is, hogy egyetért-e vele, s ha nem, miért. Mert az eddigi indoklások közül egyetlenegyet nem tudtam elfogadni - bevallom őszintén -, hozzátéve, hogy az a bizonyos utolsó mondat, amely a törvény 3. §-ának indoklásában van, említi ezt az egyik első lépcsőt. Mi, a MIÉP rendkívül fontosnak tartjuk ezt a törvényt, és éppen ezért szeretnénk, ha a tisztelt előterjesztő és a mögötte álló kormánypártok ezen az első lépcsőn nem vetnének bukfencet. Ez pedig egy kiváló lehetőség erre, ha ezek a dolgok tisztázatlanok maradnak.

Elfelejtettem említeni, hogy a 23., 24. és 30. pont, amelyben szerepelek, részemről vissza van vonva.

A 15. pont következik, amely a 11. oldalon van. Ez az eredeti előterjesztésnek a (3) bekezdése csupán, és kizárólag azt az egy mondatot szerettük volna bevetetni, hogy "A működtetési joggal rendelkező orvos csak egy praxissal rendelkezhet." Örömmel vettük tudomásul, hogy erre a koalíció képviselői pozitívan reagáltak, elismerve azt, hogy a jelenlegi megfogalmazásban elképzelhető, ha a törvény úgy szabályoz, a praxisok felvásárlásának nem lesz kellő akadálya, s ha valaki megfelelő tőkével rendelkezik, az számtalan praxist vásárolhat fel, kvázi rabszolgaként működtetve abban az orvost és azt a személyzetet, amely neki fog dolgozni és nem saját magának.

 

(19.10)

 

Ha tehát ez a mondat nem kerül be valamilyen formában, akkor lehetőséget biztosítunk arra, hogy a reménye is elszálljon annak, hogy az önálló orvosi tevékenység végül egy magánosítás keretében valóban a végső célt szolgálhassa majd. Éppen ezért bejelentem, hogy ehhez a kormánypártokkal egyetértésben egy csatlakozó módosító indítványt fogunk benyújtani.

A 29. ponthoz szeretnék még egy mondatot fűzni. Eszerint a 3. § (4) bekezdés második mondata kimaradna, azért, mert a működtetési jognak a törvényjavaslat alapján történő megszerzése és az ezt tanúsító hatósági bizonyítvány kiállítása illetékmentes - és ez magától értetődő, ez benne van a törvényben. Ami viszont nem adható el, annak nem is lehet illetéke. Márpedig a működtetési jognak az eladásáról beszélni véleményünk szerint tévedés. Egészen más dolog egy igazolást, már nevezetesen, hogy az illető orvos megszerezte a működtetési joghoz való szakmai fölkészültséget, ennek az elismerését eladni. Az ellen pedig a leghatározottabban tiltakozik a MIÉP, hogy ez a bizonyos eladás egy bizonyos területre, pontosabban egy bizonyos praxisra szóljon, tekintettel arra, hogy ha egy orvos, élve a tanulás lehetőségével, megszerezte magának a megfelelő szakmai képességeket és ezt bizonyítani tudja, akkor véleményem szerint a kamarának őt regisztrálnia kell, és ő legyen ezáltal jogosult arra, hogy működtessen, és erről adjon ki a kamara - megfelelő kezelési költség fejében, ha úgy tetszik - bizonyítványt, és nevezzük ezt működtetési jognak így.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem meggyőződésem, hogy még több pont van, amiről érdemes lesz a jelen levő néhány főnek beszélni és arról beszélni, és tisztelettel ajánlom, hogy használják ki a rendelkezésükre álló lehetőséget és időt, hogy a lényegről szóljanak.

Köszönöm a figyelmüket.