KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak ezt a gondolatmenetet szeretném folytatni.

Az a gond, hogy a rádióhallgatók, akik figyelemmel kísérik a mai vitát, nem tudhatják azt, hogy mi volt a különbség a kormánypárti képviselők módosító javaslata és a szabad demokraták valóban kidolgozott javaslata között.

(19.30)

Tehát ég és föld a különbség, mert a kormánypárti képviselőknek valóban nem volt idejük decemberben kiérlelni magukban a javaslatot. Nagyon gyorsan megpróbáltak választ találni a legfontosabb kérdésekre, és már nekünk nem volt időnk arra, hogy végigbeszéljük ezt az egész ügyet.

Ott van a csúsztatás, hogy miközben a kormány kapott egy hónap haladékot a kidolgozásra, három új változatot nyújtott be, és egyikben sem szerepel az a szándék, amit a kormánypárti képviselők egyébként módosító indítványban fölvázoltak.

Azt gondolom tehát, hogy az lett volna a logikus azok után, hogy a kormánypártok benyújtottak - és nemcsak a Fidesz, hanem a kisgazda és MDF-es képviselők is aláírták a módosító javaslatot - egy olyan módosítót, ami még kidolgozatlan volt, ami arra irányult, hogy valódi praxisprivatizáció történjen meg, hogy akkor a kormányzat az egy hónap alatt azon dolgozik, hogyan tud eleget tenni a kormánypárti képviselők által megfogalmazott célnak.

Nem ez történt, mert majdnem az eredeti javaslatát hozta vissza a kormány, most pedig teljesen süket fülekre talál az a javaslat, ami egyébként százszorta jobban kidolgozott, mint ahogy azt decemberben a kormánypárti képviselők megtették. Ez azért is van, mert eltelt közben több mint egy hónap. Ezért kellene nyitottabbnak lenni erre a kérdésre. (Béki Gabriella tapsol.)