DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 7-es, 8-as és a 28-as pontokhoz kívánnék hozzászólni. Ebben a kérdéskörben már számos vita folyt le, mégis egy pillanatra szeretnék visszatérni rá.

Számomra megkapóan jó elgondolás, amit Erkel Tibor képviselőtársam a 7-es pontban megfogalmazott. Ez egy tipikusan ellenzéki megközelítése ugyanannak a dolognak, amit a 28-as ajánlási pontban jómagam próbáltam megközelíteni. Nevezetesen azt mondja ő ezzel a ponttal nézetem szerint, hogy egyenlővé teszi a helyzeteket, hiszen magát a működtetési jogot nem tekinti forgalomképesnek. És ebben van ráció. A ráció az benne, hogy a 8-as pontban megmondja, hogy mi a praxisjog, és azt mondja, hogy ez a forgalomképes.

Ez a szétválasztás nincs híjával a logikának, azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon logikus elképzelés. Mégis, ha azt akarjuk, hogy a törvény most létezzék és mozogjon, akkor azt gondolom, hogy ki kell tartanom a 28-as pontban lévő módosításom mellett, amely úgy kívánja egyenlővé tenni, hogy ugyanazon jogosítványokat biztosítja az e körben lévő orvosok számára.

Megismételni nem kívánom, csupán egy indokot szeretnék felhozni. A most nagyon részletesen és azt kell mondanom, hogy igen alaposan és meggyőzően elhangzott érvelés arról győzött meg, hogy valamivel eddig nem foglalkoztunk. Nevezetesen, hogy vajon annak az orvosnak, aki itt most területi ellátási kötelezettség nélkül kap ugyan működtetési jogot, de ez nem forgalomképes et cetera, vajon milyen érdeke lesz, hogy beruházzon, milyen érdeke lesz, hogy azt az orvosi praxist oly módon tartsa életben, hogy az a beteg érdekét szolgálja? Ez egy nagyon-nagyon nyomós kérdés! (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Semmiféle más indokot nem tudok elképzelni, amely überelje ezt a helyzetet, mint azt, hogy a beteg érdeke, hogy fejlődjön ez a fajta praxis is. Ilyen értelemben ez nem fog önmagától kihalni. (Taps.)