BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm. Sajnálom, ha félreérthető voltam. Természetesen szakmaszeretet van, ahogy a preambulumban utalt erre az előterjesztő, elhivatottság van, hogyne lenne, természetesen elhivatottságból is keresnek és vállalnak az orvosok praxist.

A kérdést, amit feltettem, arra vonatkozóan tettem fel, hogy majd aki később érkezik, aki később akar belépni ebbe a kasztba, ebbe a klubba, és fizetnie kell érte a körön belül lévőnek, és erre, mondjuk, hitelt vesz fel vagy belefekteti a megtakarított pénzecskéjét, miből fogja ezt a befektetést valaha visszanyerni, visszakapni. Ugye nem a kártyapénzből, ami így is kevés? Világos a számunkra, hogy abból ez nem gazdálkodható ki.

De másképp is feltehetem a kérdést: mi a magyarázata annak, hogy egy szabolcsi vagy Baranya megyei kis falu valamelyik körzete, praxisa vélhetőleg egészen más piaci értéket, nagyságrendet fog mutatni - mondom: vélhetőleg -, mint akármelyik rózsadombi praxis értéke? Mi a magyarázata ennek? Hol van a különbség - az orvos fejében? Nem! Abban van az érdemi különbség, hogy az ott lakó betegek fizetőképessége milyen, hogy milyen a parára vonatkozó várakozás.

Azt gondolom, érdemes lenne egy ilyen vita kapcsán ezekről a kérdésekről a kormánypárti oldalon is egy kicsit őszintébben beszélni! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)