KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr tegnap egy beszédében értékelte az ország helyzetét. Már egy évvel ezelőtt is elmondtuk, hogy véleményünk szerint egy ilyen beszéd a parlamentben lenne a legjobb helyen, hiszen a parlamentnek felelős kormány, végrehajtó hatalom feje leghelyesebben tenné, ha itt számolna be.
Azzal azonban egyetértünk, hogy a miniszterelnök úr évente tekintse át a helyzetet, tekintse át, hogy meddig jutottunk, beszéljen a feladatokról, tervekről.
(10.40)
Egyetértünk és támogatjuk a miniszterelnök úr beszédének hangnemét. Azt gondolom, ha ez lesz a jellemző itt, a parlamentben vagy általában a politikában, ez valóban lehetővé teszi közöttünk az érdemi vitákat. Egyetértünk a beszéd optimista hangnemével is, hiszen Magyarország helyzetét mi is jónak értékeljük; ez valóban optimizmusra adhat okot.
A miniszterelnök úr beszédében hangsúlyos részt kapott az egyharmad-kétharmad társadalomra való hivatkozás. Ez igaz, sajnos igaz. Ez nyilván az egyik ára volt az átalakulásnak. Megjegyzem, lehet, hogy az egyharmad-egyharmad-egyharmad felosztás ma már jobban megfelel a tényeknek. Ez egy valóban nehéz kérdés, erről őszintén kell majd beszélnünk, hiszen a megoldásokat is nehéz megtalálni. Ami az alsó egyharmadot illeti, egyszer arról is vitát kellene folytatnunk, hogy az a támogatási rendszer, ami most érvényesül, nem rontja-e tovább az ő helyzetüket.
A miniszterelnök úr az 1994-1998-as időszakról csak negatívumokat említett, miközben az akkor született döntéseket a kormány sajátjaként és a kormány által elért eredményként tüntette fel. Hogy csak néhányat soroljak ezek közül, ilyen volt a NATO-csatlakozás, amelyről a döntés 1997-ben történt, az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdése, de akár az egyetemi integráció; vagy akár például a hivatkozott tűzoltófejlesztésről is ekkor születtek a döntések, és a fejlesztések nagy része is ekkor történt.
A miniszterelnök úr egyfajta új gazdaságpolitikáról beszélt, amivel még Járai pénzügyminiszter urat is szemmel láthatóan meglepte, amelynek lényege az infláció csökkenése, a hiány csökkenése, az adósságállomány csökkenése, miközben nő a gazdaság, és egyébként pedig megőrzi stabilitását.
Tisztelt Képviselőtársaim! 1996 óta ez a helyzet valójában a magyar gazdaságban, ezt pedig az 1994-98 közötti időszak eredménye. Valójában ebből táplálkozik a kormányzat, amikor sikereit kövérre hizlalja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemre méltó volt az, ami kimaradt a beszédből. Örvendetes például, hogy a diákolimpián szép eredményeket értünk el 1999-ben. Hadd tegyem hozzá, hogy 40 éve van diákolimpia; pusztán csak matematika tantárgyból ezalatt a 40 év alatt 65 aranyérmesünk lett. Ugyanakkor viszont nem beszélt a miniszterelnök úr arról, hogy lehet, hogy az őket felkészítő pedagógusok a minőségi bérpótlék törlése miatt tavaly kevesebbet kerestek, vagy hogy idén a középiskolákban kevesebb pénzből kell majd gazdálkodni.
Nem beszélt a miniszterelnök úr az egészségügy átalakításáról, finanszírozási rendszerének átalakításáról - ez az egyik legnagyobb kihívás. Nem beszélt az agráriumról, a környezetvédelemről, bár lehet, hogy csak a sikerekről akart beszámolni, a kudarcot ért területeket nem akarta megemlíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az optimista hangnem és a magabiztosság indokolt, de nem tehet minket elbizakodottá. Ezért fontos, hogy pontosan vegyük számba feladatainkat, és bátran nézzünk szembe problémáinkkal. A miniszterelnök úr beszéde elején azt mondta, hogy korszakhatárhoz érkeztünk. A korszakváltás új kihívásokat jelent mindannyiunk számára. A miniszterelnök úr beszédének hangnemére figyelemmel ki kell jelentenem, hogy mi készen állunk a miniszterelnök úr által nem említett, de egyébként fontos kérdésekben az érdemi vitára.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)