DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! "Iskola és rendőrség" címmel tegnap kerekasztal-beszélgetést rendezett a közoktatási szakszervezet és a Társaság a Szabadságjogokért. A beszélgetés apropóját a bilincsbe vert újpalotai tanárnő esete adta. Ez az ügy, amellett, hogy mélyen felkavarta a közvéleményt, egy nagyon fontos kérdésre is ráirányította a figyelmet, hogy lehet-e, szabad-e a bűnüldözők sajátos, vélt vagy valós érdekeit mindenek fellett állónak tekinteni. Olyan kérdés ez, amelyet csak nagy felelősséggel lehet megválaszolni, semmiképpen sem lekezelő megközelítésben. Mert a bűn üldözése fontos feladat, de annak mikéntje összhangban kell hogy legyen más társadalmi alapértékekkel.

Demokratikus jogállamban a rendőrség tagjai törvényeket végrehajtó tisztviselők, ami azt jelenti, hogy semmi esetre sincs joguk egy törvényt megsérteni, miközben egy másikat végrehajtanak. Miközben tehát joguk és kötelességük üldözni a bűnt és a bűn elkövetőit, nincs joguk olyan módon fellépni, hogy ezzel indokolatlanul megzavarják egy iskola nyugalmát, az ott a közoktatási törvény szerint folyó oktató-nevelő munkát; nincs joguk, hogy megrendítsék a gyerekekben a szülőkhöz és az iskolához fűződő bizalmi viszonyt; és nincs joguk ahhoz sem, hogy fiatal embereket egyszerűen a hatalom kiszolgáltatott alattvalóinak tekintsenek, kihasználva tájékozatlanságukat, gyengeségüket. Ahhoz pedig végképp nincs joguk, hogy a gyerekek testi és erkölcsi fejlődéséért magát felelősnek érző és ezeket védelmébe vevő tanárnővel szemben aránytalanul erőszakos eszközöket alkalmazzanak, nem is beszélve a megalázó bánásmódról, amelyre abszolút tilalmat mond ki alkotmányunk éppúgy, mint az Emberi Jogok Európai Egyezménye is; azaz törvényesen soha, semmilyen körülmények között nem lehet senkit köztisztviselőnek megalázó bánásmódban részesíteni.

Az újpalotai esetben azonban sajnálatos módon mindezen jogszerűtlenségek megtörténtek.

Annak ellenére, hogy ezt az ügyet nagy figyelemmel kíséri a közvélemény, a jogszerűtlen és szakszerűtlen intézkedések tovább tartanak, hiszen önvizsgálat helyett ma is a tanárnő ellen folyik a vizsgálat, úgy, hogy abban az ő és védője jogosítványait folyamatosan korlátozzák.

Tisztelt Országgyűlés! Fel kell tennünk a kérdés: kinek jó ez? A válasz egyszerű: senkinek. Nem jó az iskolának, mert ahelyett, hogy tiszta, egyértelmű normák és alapértékek mentén nevelhetné törvénytisztelő állampolgárrá tanulóit, azon kell gondolkodniuk, milyen trükkökkel védhetik meg magukat és a rájuk bízott gyerekeket a hatalom arroganciájától. Nem jó az oktatási kormányzatnak, mert ma nem arra keresi a választ, hogyan lehet az iskola érdekeit megvédeni vagy szükség szerint összehangolni a rendőrség munkájával, hanem ki tudja, miért, de felzárkózik a Belügyminisztérium akciót védő kijelentéseihez. És nem jó a rendőröknek sem, mert a rendőri munka csak akkor lehet valóban hatékony, ha a társadalmi közbizalom mellette áll, nem vele szemben. Könnyű belátni, hogy ez az ügy nem erősítette a bizalmat, sőt. Nem jó a társadalomnak, mert azt érzékeli, hogy a hatalom nem szolgálja, de adott esetben kiszolgáltatottá teszi.

Tisztelt Országgyűlés! Harmadszor kértem szót ebben az ügyben. Először a belügyminiszter úr válaszolt, azt mondta, az intézkedés jogszerű volt, csak az iskolában nem ismerik a törvényeket. Másodszor az oktatási államtitkár válaszolt, ő azt mondta, én korbácsolom fel a kedélyeket, amikor a rendőrség elleni támadásaimba belekeverem az iskolát. Szeretném remélni, hogy mai válaszukban már nem hozzám szólnak, hanem azokhoz, akik nyugodt iskolákat, biztonságban lévő gyerekeket akarnak, a bűnüldözésben pedig törvénytisztelő és etikusan eljáró rendőröket. Az sem lenne baj, ha beismernék tévedésüket - az erősebb jogán megtehetik -, és esetleg bocsánatot kérnének, mert ez szolgálná a mundér tényleges becsületét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)