LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindnyájan tudjuk, hogy sajnálatos történelmi okok miatt Magyarország határa nem egyenlő a magyar nemzet határaival. Ez a megállapítás és ez a tudat komoly felelősséget ró a mindenkori magyar kormányra - mint az anyaország magyar kormányára -, hogy jelentős és komoly felelősséggel tartozik azokért a magyar honfitársainkért, akik nem az országhatáron belül, hanem az országon kívül élnek, és szeretnének úgy élni, hogy az amúgy is nehéz kisebbségi sorsban a jogaikat maximálisan tudják érvényesíteni, és egyenlő rendű állampolgárok lehessenek az adott országban.

A jelenlegi kormányunk, a nemzeti polgári kormány végre nemcsak a retorika szintjén, hanem valóban tettekkel bizonyítja azt az elvárást és azt a felelősséget, amelyet ő érez a határon túl élő magyarokkal kapcsolatban. Egy-két konkrétumot szeretnék mondani, például a Magyar Állandó (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Értekezlet!) Értekezlet, amelyet törvényi szinten szabályozottan működtet, és ahol nagyon komolyan figyelembe veszi a határon túl élő magyarok érdekeit. Vagy szeretném fölhívni a figyelmet, hogy nagyon sok, éppen az értekezlet által javasolt és kidolgozott témában törvényjavaslatokon dolgozik, amelyek szintén arra szolgálnak, hogy a határon túl élő magyarok helyzetét javítsák, lehetőségeit, hogy úgy mondjam, jobbá tegyék. Erre különböző törvények vannak, amelyeket az idő rövidsége miatt nem tudok elmondani.

Ezen túlmenően a szomszéd országokkal igen intenzív kapcsolat van, és minden kapcsolatban feltétlen fölkeresi a kormány az ott élő magyar közösségeket, és azokkal folytat megbeszélést. Csak a két utóbbit mondom: romániai látogatása során Németh Zsolt államtitkár úr fölkereste a Székelyföldet, sőt a csángókat és a Moldvában élő magyarokat is. Vagy legutóbb Orbán Viktor ukrán látogatása után pedig fölkereste a magyar közösségeket, Beregszászban és egyéb helyeken volt, tehát a kárpátaljai magyarokat.

Mindezeket azért kívántam előrebocsátani, mert amint tudott a sajtóból, januárban az Egyesült Államokban és Kanadában voltam, és ott megtisztelt engem több magyar emigráns szervezet, és meghívott különféle megbeszélésekre. Itt kívánom zárójelben megjegyezni, hogy nemcsak konzervatív egyesületek, akiknek a filozófiája az enyémhez közelít, hanem liberális elképzelésű, sőt baloldali értékeket is fontosnak tartó személyekkel is beszélhettem, és mindenütt egybehangzóan kifogásolták ezek a magyar emigránsok, hogy a magyar választási törvény őket kirekeszti, nekik nem adja meg azt a jogot, amelyet élvez minden náció, és őket mélyen sérti, mert ők megőrzik magyarságukat, de ugyanakkor lehetetlenné teszik, hogy éljenek azokkal a jogokkal, amelyek minden magyar embert megilletnek akár az országon belül, a határon belül, akár az országon kívül él.

Engem kértek meg, hogy ezt itt elmondjam, és egyben hivatkoznak arra a legutóbbi értekezletre, ahol Orbán Viktor miniszterelnök úr az indító beszédében említette ezt a kérdést, és mondta, hogy a kormány fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. Sajnálatos módon a zárónyilatkozatban az MSZP és az SZDSZ tisztelt résztvevői által nem sikerült konszenzusra jutni, és a legszerényebb megfogalmazást sem voltak hajlandók elfogadni és aláírni ebben a zárónyilatkozatban.

Azonban most itt én kérem részben a kormányt és elsősorban a kormányt, részben a parlament tisztelt képviselőit, hogy ezt a kérdést tartsák napirenden, tűzzék napirendre, történjen valami, mert jogos elvárása ez a magyar emigrációnak, amely, tudjuk, milyen körülmények és milyen okok miatt kellett nagy részben elhagyja a hazáját, a szülőföldjét, ez elvárható, és azt hiszem, hogy minden európai jogállamban ez kötelesség. (Közbeszólás a jobb oldalról: Úgy van!)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)