KOVÁCS KÁLMÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindannyian ismerjük a kabát és a gomb esetét; régi bölcsesség, hogy nem szerencsés dolog, ha a gombhoz varrjuk később hozzá a kabátot.

Nos, a modern jogalkotásban nem véletlenül az a sorrend alakult ki, hogy először a kabát jellegét, fazonját, legfontosabb jellemvonásait alakítjuk ki; ezt hívják az adott területen politikának - hírközlés-politikának, közlekedéspolitikának, vízügypolitikának, adópolitikának. Aztán a második lépésben, ha már megvan a kabát fazonja, jellege, célja, hogy téli vagy átmeneti jellegű vagy milyen kabát, utána jönnek a legfontosabb elemek: az anyagának a kiválasztása, a szabás jellege; ezeket a jogalkotásban szabályozási alapelveknek hívjuk. S amikor ezekkel tisztában vagyunk egy területen, akkor utána elkezdjük a jogalkotást, a különböző jogszabályok kodifikálását, eldönteni, hogy törvényben vagy rendeletben kívánunk szabályozni.

Mennyire inkább így kellene és kell lennie ennek a jogalkotási menetnek egy olyan területen, amely kiemelt stratégiai terület, hiszen a kettessel kezdődő harmadik évezred első századának minden bizonnyal legnagyobb gazdasági és társadalmi átalakító ereje, az információs társadalomnak nevezett időszak legnagyobb ereje az adat, az információ, a tartalom áramlása ennek a közvetítése, szerepe a gazdaságban, a mindennapjainkban, a kultúrában és az egyéni élet minden formájában. Ezért ezen a területen mindenképpen ilyen metodika szerint kellene a jogalkotást végrehajtanunk.

Európa valóban ebben az irányban halad, és nem azért, mert szépészkedik. A szabad demokraták nevében nem azért kérem ezt számon a kormánytól, hogy miért nem egy egységes, jól kidolgozott, egy lefolytatott társadalmi vitában kialakított politika, szabályozási alapelvek alapján kezdi el a törvénykezést ezen a területen; tehát nem szépészeti célokkal kérdezem és kérjük számon, hanem azért, mert igenis nagyon húsbavágó, nagyon komoly gazdasági ügyről, mindennapjaink ügyéről van szó.

Ma már egy korszerű vállalkozás költségeinek akár 15-20 százalékát is eléri, meghatározza az információ, az adatáramlás költsége.

 

(11.00)

 

Ebből egy százalékot megtakarítani igen jelentős dolog. A nemzetgazdaságok költségvetésében is egyre nagyobb területet foglal el a távközlés, a média, a tartalomszolgáltatás, és ezeknek a jó vagy rossz szabályozottsága milliárdokba kerül, adófizetők milliárdjaiba kerül és életszínvonal-kihatása is jelentős. Ezért mondjuk mi azt, hogy jó lenne ezen a területen az Európai Unió végiggondolt stratégiáját követni.

Mit mond az Unió a távközlés, hírközlés, tartalomszolgáltatás területén? Azt mondja, hogy az egységes hírközlési politika megfogalmazása a legfontosabb cél. 1990-ben kezdték és '99-ben érkezett el odáig az Unió, hogy ezt meg tudta fogalmazni. Már elhangzott, én még egyszer szeretném ennek az alapelvnek a legfontosabb elemét idézni: "Az új szabályozás e területen" - tehát a hírközlés területén - "fedje le az összes hírközlési infrastruktúrát és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. A gyakorlatban ez jelentse azt, hogy a szabályozás vonatkozik mind a fix, a mobil távközlő hálózatokra, mind a szatellit és a kábeltévé-hálózatokra, az egyéb adatátviteli és vételi hálózatokra."

Jelenleg különböző szabályok érvényesek a különféle területeken - állapítja meg az Unió. A jövőt illetően elfogadhatatlan ez a helyzet és a hírközlési infrastruktúrára, a kapcsolódó szolgáltatásokra egységes törvényt kell kialakítani. A konvergencia éppen azt jelenti, hogy ugyanazon szolgáltatások bármilyen átviteli hálózaton szállíthatóak, és a különböző hírközlési infrastruktúrákra és a kapcsolódó szolgáltatásokra külön szabály kialakítása inkonzisztens és potenciálisan a verseny torzulásához vezet, az országnak rossz.

Ezért gondoljuk mi azt, hogy nem jó, ha most elkezdjük egy problematikus területnek, a kábeltelevíziózás és a műsorelosztás kérdésének a szabályozását önálló törvényben, miközben a kormány is halad az Európai Unió által javasolt úton, hiszen tavaly decemberben már megjelent és közzétette a jövő hírközlés-politikájának néhány, a szakma által is elfogadott irányelvét, alapvetését. Akkor kérdezzük: miért nincs előttünk ennek a törvényi folytatása, az egységes hírközlés-politika tézisei vagy az egységes hírközlés-politika szabályozási alapelvei? Miért nem ezt vitatjuk meg és ezzel összefüggésben alakítjuk ki az egyes területek közötti helyes piaci viszonyt? Így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a jelenleg előttünk lévő, benyújtásra került törvényjavaslat nem jó. Egyszerűen nem jó, mert a megcélzott feladatokat, a megcélzott problémát sem tudja megoldani.

Szeretném fölsorolni a bizottság ülése alapján ezt a néhány problémát.

A versenykérdések. Az egyik oldalon a vezetékes távközlésben részt vevők panaszkodnak, hogy kizárja őket a törvény abból, hogy Magyarországon infrastruktúrát építsenek. Márpedig Magyarország nem áll olyan jól a vezetékes infrastruktúra, adatátvitel területén, hogy lemondhasson arról, hogy a jelenlegi vezetékes szolgáltatóknál keletkező, adózás utáni mintegy 70-80 milliárd forintnyi nyereség ne infrastruktúra-beruházásra menjen, hanem például elhagyja az országot. Magyarország szempontjából ez luxus! A helyes az lenne, ha az lenne a szabályozás következménye, hogy a nagy vezetékes szolgáltatók Magyarországon további infrastruktúrát, további hírközlési és adatátviteli infrastruktúrát akarnak építeni, mert az országnak összességében ez a jó. Persze ők a maguk üzleti megtérülése miatt is tiltakoznak, hogy őket kizárja ez a törvény.

De a másik oldalról mondhatnánk, hogy na jó, akkor legalább a kábeltévések boldogok, hiszen a vezetékes távközlési szolgáltatókat kizárja a törvény, ők helyzetbe kerülnek. Nem; ők is panaszkodnak, és azt állítják, hogy nem zárja ki a törvény, mert bizonyos technikai, jogi kijátszással jelen van, így is jelen van egyik oldalról, másik oldalról őket viszont súlyosan korlátozza, hogy csak az ország területének, a fogyasztóknak egyhatodát érheti el. Tehát nem építhet nagyobb láncolatot, márpedig van olyan magyarországi kábeltelevíziós szolgáltató, amely már elérte ezt a határt, továbblépne, de továbblépésének akadálya lesz ez a törvény.

Most akkor erre azt kérdezhetné a kormány részéről bárki, hogy akkor ezek szerint töröljük el ezt a korlátozást? Nem ezt mondjuk! Azt állítjuk, hogy így önmagában ez a kérdés ebben a törvényben nem oldható meg. Pontosan ide jutott el az Unió is, hogy nem lehet az egyes kérdéseket külön jogszabályban gombonként megoldani, hanem meg kell varrni a kabátot.

A másik kérdéskör: a műholdas műsorszóró, műsorelosztó megjelenése. Azt mondják a vezetékesek, ezt sérelmezik, hogy a piacon megjelenhet a műholdas műsorszóró és műsorelosztóként is megjelenhet, tehát az ő piacukat rontja. Mit mond ugyanakkor ugyanez a szolgáltató: rossz neki a szabályozás, hogy őt korlátozza az egyhatod vételkörzet, mert egy olyan technikailag régi szabályozásra hivatkozik még a médiatörvény időszakából, amikor nem merült föl az a kérdés, hogy a műholdas műsorsugárzó egyúttal műsorelosztó is legyen és megjelenhessen ezen a piacon. Mit csinál erre a kormány? Kihagyja az AM-mikro egész rendszerét ebből a törvényből, mondván, ha nem tudom megoldani, kihagyom. Erre mit mondanak a kábelesek? Hát ez aztán mégiscsak fantasztikus, hogy őket majd szabályozza egy törvény, s a másik oldalon szabályozatlan, kódolatlan AM-mikro megy?!

Szóval azt hiszem, hogy ha csak ezt a pár kérdést említem, akkor világos, hogy nem lehet megoldani ilyen keretek között. Ha nem ismerem a kabátot, nem tudom jól kiválasztani se a gombot, se a gallért hozzá - ez a probléma!

És a fogyasztói oldalról még egy szót: az ármegállapítás és a fogyasztói szabadság. A Versenyhivatal véleménye: sok esetben erőfölényes pozícióban vannak; megállapítható, hogy "a legtöbb eljárásban arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek a vállalkozások" - itt a műsorelosztó vállalkozásokról van szó - "erőfölényben vannak". Legtöbb esetben monopolhelyzetben van; monopolhelyzetben van árai megállapításával kapcsolatban is. Fog változni? Területileg semmit! Ugyanaz az állampolgár azt fogja látni, hogy egyetlenegy csatorna fog hozzá beérkezni, mert egyetlenegy vezeték fog fektetődni; esetleg ez nem a telefonszolgáltató vezetéke lesz, hanem egy másik monopolszolgáltatóé. Ezek a szolgáltatások lokálisan, helyileg monopolisztikus jellegűek, erőfölényben vannak.

Ilyen körülmények között persze fölmerülhet a kérdés: akkor legyenek az árak hatósági árak? Azt hiszem, ebbe az irányba nem lenne jó lépni. De akkor itt küszködik a kormány javaslata, hogy mit lehet tenni: ne legyen hatósági ár - de akkor milyen ár legyen? Miközben látjuk, hogy a távközlési területen, például ezen a területen, a kábeltelevíziós szolgáltatások területén, ha országosan megnézzük a díjcsomagokat, azok nagyon hasonlóak lesznek, akárhány szolgáltató van. Tehát úgy tűnik - idézőjelben mondom -, mintha "árkartell" lenne, ezt így hívták régen: minden csomagban ugyanaz van, minden ár ugyanaz, és mindegy, hogy Miskolcon vagy Budapesten veszem meg és melyik kerületben.

Akkor valahogy ezt a piacot szabályozni kellene, és ez a szabályozás, amelyik előttünk van, erre semmiféle segítséget nem nyújt. A fogyasztó ki lesz szolgáltatva, ahogy a Versenyhivatal mondja: a tavalyi évben lefolytatott eljárásoknak az volt a végső következtetése, hogy a legtöbb esetben nagyon nagy mértékben tudják befolyásolni a fogyasztók választási szabadságát a szolgáltatók, tudniillik azzal, hogy melyik műsort melyik csomagba teszik, és a legdrágább csomagot is megvásároltatják a magyar műsorok elérhetősége szempontjából.

Mit mond a törvény? Nosza, a két magyar kereskedelmit tegyük bele kötelezően a második csomagba, és ezt írja elő egy törvény. Hát ez egy korszerű, XXI. századi törvény, amely nevesít tévéműsorokat, és azt mondja, kereskedelmi, profitérdekelt tévéműsorokra azt mondja a másik szolgáltatónak, akinek elvileg piaci szabadsága van, hogy tessék betenni a kettes csomagba? Azt hiszem, ezek nem jó megoldások!

Azt kell végre észrevenni, hogy a szándék ellenére, véleményünk szerint, ha nem az egységes hírközlési törvény keretében és szellemében szabályoz a kormány, hanem a parlamenttel megpróbálja ilyen részletszabályozással megoldani a problémákat, akkor nem jutunk előre, sőt az így megalkotott törvény egy későbbi szabályozásnak gátja lesz, mert akik ezen törvény alapján pozíciókat foglalnak majd el a magyar gazdaságban, nagyon nehezen fogják azt föladni, és igen sok erejük lesz arra, hogy nyomást gyakoroljanak a mindenkori magyar kormányra és jogalkotókra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

(11.10)