NÉMETH ZSOLT, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kábeltelevíziós szolgáltatások piacáról pontos információt beszerezni egységes és hatékony nyilvántartási rendszer hiányában nagyon nehéz. A hatóságoknál fellelhető, teljes körűnek távolról sem nevezhető adatokon túl jelenleg csak becslések állnak rendelkezésünkre. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy jelenleg másfél millió magyar háztartásba jut el valamilyen kábel. A potenciális kábeltévépiac -műszaki és gazdasági korlátokat figyelembe véve - hárommilliósra tehető.
A kutatások szerint a magyar családok döntő többsége igényli, várja a magas színvonalú, bőséges szolgáltatókínálat megjelenését, és a minőséggel arányos díjat hajlandó megfizetni. A több száz kábeltévés szolgáltató két szövetségbe tömörülve tevékenykedik, ezek tekinthetők legálisnak. Rajtuk kívül ismeretlen számú, de szintén több száz apró, néhány száz háztartást ellátó szolgáltató működik, sokuk a szürke-, a feketezónában.
A piac vezető cégei a főváros kerületeiben és a vidéki nagyvárosokban végeznek szolgáltatást. Dinamikusan növekvő számú - félmillió, illetve több százezer -, a kisebbek néhány tízezer előfizetővel rendelkeznek. A piaci verseny közöttük az utóbbi másfél évben éleződött ki. Eddig elsősorban a piaci pozíciók elfoglalása zajlott. Mára a legfontosabb akvizíciós célpontok elfogytak, a verseny hamarosan átvált az előfizetőkért vívott harcra. A piaci fejlődés iránya alapján megállapítható, hogy kábeltévés piacról önmagában már nem beszélhetünk. A korszerű kábeltévé-hálózatok úgynevezett széles sávú távközlési hálózatok, melyek a műsorelosztáson túl számtalan egyéb távközlési szolgáltatás nyújtására alkalmasak.
A verseny jogi akadályainak megszűnésével, a médiapolitikai indíttatású korlátozások esetleges újragondolásával, átértékelésével elősegíthető lenne a távközlési verseny kialakulása a lakossági és távközlési szolgáltatások piacán is. Ezzel alacsonyabb telefon- és internetdíjakat, az előfizetők jobb kiszolgálását, magasabb műszaki és szolgáltatási színvonalat lehetne elérni. Az egyes családok akkor érzékelik közvetlenül a távközlési piaci versenyt és annak előnyeit, ha lakásukba nem csupán egy szolgáltató infrastruktúrája jut el, hanem legalább kettő.
Ezt ma kizárólag a kábeltelevíziós hálózatok tudják megteremteni. Ez a törvényjavaslat erről is kell hogy szóljon. Ebben az összefüggésben helytelen a műsorelosztás részletes szabályairól szóló előterjesztést a médiapolitikai szabályozás domináns részének tekinteni. Álláspontunk szerint helytelenül jelölték ki főbizottságul a javaslat megtárgyalására a kulturális és sajtóbizottságot, annak helye az előbb említett összefüggések miatt a gazdasági bizottságban lett volna.
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény - néhány rendelkezésétől eltekintve - 1996. február 1-jén lépett hatályba. Ezen törvény 121. §-ának (3) bekezdése értelmében a műsorelosztás részletes szabályairól törvényt kell alkotni. A médiatörvény rendelkezéseivel összhangban a kormány a médiatörvény végrehajtásához, illetve a közszolgálati műsorszolgáltatók pénzügyi helyzetének rendezéséről szóló 1056/1996. (V. 30.) számú kormányhatározat 6. pontjában felhívta az érintett minisztereket a következő jogszabály-előkészítési és -kiadási feladatok teljesítésére.
A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény hatálybalépése szükségessé tette a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosítását is. A műsorelosztási szolgáltatást is szabályozó távközlési törvény módosításáról szóló '97. évi LXV. törvény 1997. augusztus 16-án lépett hatályba. A módosítás merőben új helyzetet teremtett a kábeltelevíziók számára. A közcélú távközlési szolgáltatások kiterjesztő értelmezésével és a zártláncú hálózat fogalmának hatályon kívül helyezésével lehetővé tette, hogy a kábeles műsorelosztási szolgáltatás is közcélú távközlési szolgáltatás legyen, amely szolgáltatás nyújtásához mindenkinek távközlési szolgáltatási engedéllyel kell rendelkezni.
A műsorelosztást és -szolgáltatást - legutóbb alapvetően versenyjogi szempontok érvényesítését megcélozva - a távközlési törvényt módosító 1999. évi LXVI. törvény szabályozza. E szabályozás elsődleges célja az volt, hogy hatékony megoldást találjon a versenykörbe tartozó kábeltelevíziós szolgáltatók természetes monopóliuma kialakulásának meggátolására, a távközlési szervezetek erőfölényének visszaszorítására. Úgy vélem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy e kísérletünk látványos kudarcot vallott. No, erről majd később!
A műsorelosztási szolgáltatásra vonatkozó többszintű és mind teljesebb jogi szabályozásra figyelemmel azonban egyértelmű döntést kellett hozni a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény 121. §-ában meghatározott jogalkotási feladattal kapcsolatban. A kormány 1999 májusában úgy döntött, hogy a végleges szabályozás érdekében el kell készíteni, és mielőbb az Országgyűlés elé kell terjeszteni a kábeltelevíziózásról szóló törvényjavaslatot.
Tehát a szakma további igénye és a kormányprogram is azt vindikálta, hogy készüljön egy kábeltelevízió-törvény. A törvénytervezet elkészítése annak figyelembevételével történt, hogy a törvény mögött jelenleg ott áll a médiatörvény, a távközlési törvény, és ha elkészül az év végéig az egységes távközlési törvény, akkor együttesen a médiatörvény, az egységes hírközlési törvény és a kábeltelevíziós törvény képezi a teljes szabályozást e területen.
A törvényjavaslat célja, hogy a műsorelosztásra vonatkozó többszintű és mind teljesebb, hatályos jogi szabályozást, a műsorelosztási szolgáltatásnak más közcélú távközlési szolgáltatásoktól eltérő jellegére figyelemmel az e szolgáltatásra jellemző sajátos szabályokkal kiegészítse, és a távközlés ágazati sajátosságainak megfelelő rendszerbe foglalja; továbbá a szolgáltatásra vonatkozó, hatályos jogszabályok pontatlanságaiból eredő koherenciazavarokat megszüntesse.
Az Európai Unióhoz való mielőbbi csatlakozásunk előkészítése érdekében - figyelemmel az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 67. cikkében vállalt kötelezettségre - a javaslat arra törekszik, hogy a műsorelosztásra vonatkozó szabályozás a Közösség jogszabályaival a lehető legteljesebb mértékben harmonizált legyen.
A törvényjavaslat a műsorelosztást közcélú távközlési szolgáltatásként - mint a nagyközönségnek szánt audiovizuális programokat hordozó, vivő szolgáltatást, jeltovábbítást - szabályozza, nem érintve a távközlőhálózatokon továbbított műsorok tartalmára vonatkozó kérdéseket.
A törvényjavaslat legfontosabb rendelkezései három részre oszthatók. Egyrészt szabályozza a piacra lépés feltételeit. Ebben a részben főként piacélénkítő és normatív rendelkezések találhatók. Így a javaslat hatálya kiterjed a műsorelosztásra - mint a díj vagy térítés ellenében előfizetők vagy igénybe vevők részére végzett műsorjelátvitelt biztosító távközlési szolgáltatásra -, a szolgáltatást nyújtó műsorszolgáltatókra és a műsorelosztási szolgáltatás igénybevétele céljából előfizetői szerződés jogosultjaként szerződő előfizetőkre.
A műsorelosztással kapcsolatos állami feladatokat és az azok végrehajtásáért felelős szerveket a rádiózásról és televíziózásról szóló törvénnyel összhangban állapítja meg. Ezek alapján a műsorelosztással kapcsolatos szabályozási feladatok címzettjei a kormány és a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, míg a műsorelosztó hálózat, továbbá a távközlési szolgáltatási engedély kiadásával és az említettekben foglaltak ellenőrzésével kapcsolatos hatósági feladatokat az egységes távközlési hatóság látja el.
(11.20)
A műsorelosztókkal kapcsolatos, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti hatósági jogköröket az Országos Rádió és Televízió Testület gyakorolja. A javaslat részletesen szabályozza a műsorelosztási szolgáltatással kapcsolatos hatósági eljárásokat és a műsorszolgáltatási jogosultság feltételeit. Hiányossága a javaslatnak, hogy bár a műsorelosztás teljes vertikumát kívánja szabályozni, rendelkezései csupán a vezetékes hálózatra terjednek ki. Módosítások révén a törvény hatályát ki kell terjeszteni az AM-mikro rendszerrel megvalósított szolgáltatásra is.
A törvényjavaslat rendelkezéseinek második nagy csoportját a fogyasztóvédelmi szabályok alkotják. A tervezett szabályozás főleg azt a hézagot volt hivatott pótolni, amelyből kifolyólag a jelen szabályozás alapján a fogyasztók jelentős mértékben kiszolgáltatottak a kábeltévé-társaságoknak, a szolgáltatóknak. Így például az előfizetői szerződés megkötésére a szolgáltató részére szerződéskötési kötelezettséget állapít meg. Megállapítja az előfizetési szerződés tartalmi kellékeit. E törvényjavaslatban nehezen feloldható gondként jelentkezik, hogy nehezen definiálható a fogyasztó képviselője, amellyel a törvény előzetes egyeztetési kötelezettséget ír elő. Sajnos, e fogyasztóvédelmi civil szervezetek rendszere még nem alakult ki teljeskörűen.
A javaslat által szabályozni kívánt terület harmadik csoportját a médiatörvényre vonatkozó definíciós pontosítások képezik. Ezek alapvető célja az egységes jogértelmezés elősegítése. A pontosítások legfőbb indoka a hatályos szabályozásban az ellátási terület meghatározása körül tapasztalt bizonytalanságok és ezek feloldásának szükségessége.
A törvényjavaslat egyik legjelentősebb és minden bizonnyal legnagyobb vitát kiváltó pontja a "vegyes és átmeneti rendelkezések" részben található. A javaslat a távközlési törvény legutóbbi, sikertelennek mutatkozó módosításához képest további szigorítást tartalmaz a domináns távközlési szolgáltató erőfölényének visszaszorítása érdekében.
A távközlésről szóló törvény hatályos szövege szerint a távközlési szervezet vagy olyan vállalkozás, amelyben távközlési szervezet közvetve vagy közvetlenül jelentős befolyással rendelkezik, saját, vagy az előzőekben meghatározott vállalkozások bármelyike közcélú távbeszélő hálózatával párhuzamos műsorelosztási tevékenységre alkalmas vezetékes hálózatot - kivéve a 30 ezres népességszám alatti településeket - nem létesíthet, nem bérelhet, illetve a felette való rendelkezési jogot egyéb módon nem szerezheti meg. Ismert, hogy a domináns szolgáltató úgy oldotta fel e korlátozást, vagy úgy is mondhatnám, hogy oly módon játszotta ki a törvényt, vette semmibe a jogalkotói szándékot, hogy kábelcégük leányvállalatának 25 százalékos részesedését eladta a szavazati jogok 75 százalékának biztosítása mellett. Ezáltal jelentős befolyással valóban nem rendelkezett a törvény szó szerinti értelmezése alapján.
Az előttünk fekvő javaslat a "jelentős" szó törlésével próbálja érvényesíteni a távközlési törvény módosításánál is meglévő törvényalkotói szándékot. Az Európai Unióban ennél szigorúbb szabályokat is alkalmaznak. Sok helyütt kényszerítik a domináns helyzetű telefonszolgáltatókat kábeltelevíziós érdekeltségük eladására, például a Deutsche Telecom esetén. Az informatika fejlesztésén alapuló, Amerikában és egyre inkább az Európai Unióban is oly sikeres gazdasági modell nem érhető el korszerű távközlési infrastruktúra és piaci verseny nélkül. A széles sávú távközlési rendszerek terjedésének elősegítése ezért alapvető gazdasági és társadalompolitikai cél. A benyújtandó módosító indítványokkal korrigált, kiegészített törvényjavaslat, amelyet a Magyar Demokrata Fórum is támogat, ennek megvalósítását segíti elő.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)