ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A tárgyalt 2030. számú törvényjavaslat a műsorelosztás részletes szabályairól tömör, öt bevezető sorban összefoglalja a törvénnyel megvalósítani kívánt célokat. Ezek között - mint summázat - az Európai Közösség jogszabályaihoz való közelítés követelménye sokak számára az első helyen áll.
Azonban talán ennél is fontosabb, hogy valamennyi részcél megvalósulása - nevezetesen a műsorelosztással kapcsolatos igények kielégítése, a műsorelosztási szolgáltatások gazdaságos fejlesztése, a távközlőhálózatok együttműködésének biztosítása és a fogyasztói érdekek hatékony védelme - olyan közérdek, amely vesztest csak a tisztességtelenségben, szakszerűtlenségben és közömbösségben teremt. Nyertese lehet viszont az egész ország. Amennyiben pedig ez csökkenti az Európai Közösség és a magyar jogszabályok közötti eltérések számát, annál jobb ez mindkét fél számára.
Úgy érzem - éppen a fentiekből következtetve -, hogy a fogyasztói érdek hatékony védelmének e törvényen belül olyan hangsúlyt kell kapnia, amely hangsúly minden érintett számára világossá teszi: e törvény tiszteletben tartása a fogyasztó megelégedettségét eredményezheti. A szolgáltatóknak pedig ebből a megelégedettségből származhat a legnagyobb erkölcsi és gazdasági haszna.
A korábban beterjesztett törvényjavaslatok paragrafusai között néha hiányolt és gyakran bírált Fogalommeghatározások fejezet itt, a 2. cikkben, komoly segítséget nyújtva helyet kapott, és értelmezései, anélkül, hogy kilépnének a jogásznyelv civilek számára sajátos fordulatai közül, valószínűleg befogadhatóak lesznek a 3. pontba sorolt egyéni előfizetők számára is.
Kiemelem közülük a 6. címben kifejtett vételkörzet értelmezését, szó szerint idézve: "Vételkörzet az a számított érték, amely a közcélú helyi, regionális vagy országos műsorelosztó szolgáltató jogosultságának felső korlátját jelenti. A közcélú műsorelosztó szolgáltató vételkörzete nem haladhatja meg azt a területet, amelyen a lakosok száma eléri az ország lakosságának egyhatodát. Ugyanazon műsorelosztó által különböző földrajzi területre vonatkozóan szerzett jogosultságukat együttesen kell figyelembe venni."
Az első olvasásra is kiemelt jelentőségűnek ítélt bekezdés fontosságát a teljes 4. § - A hatósági eljárásokról című - igazolja. A két bekezdés szövege az erre, tehát a vételkörzetre irányuló törvényszegés szankcionálásával foglalkozik, a sajnos megszokottól örvendetesen eltérő határozottsággal. Kötelezi, visszavonja, megtiltja - olvashatjuk. Alig találunk rá a korábbi szépen díszített kiskapukra, a feltételes módokra, mint például itt, az (5) bekezdésben: pénzbírság megfizetésére is kötelezheti, vagy a bírság ismételten is kiszabható. Úgy gondoljuk, e kettőből is elhagyható az egyik feltételes mód, hiszen ha a kiszabott bírság a törvénysértés beszüntetéséhez nem eléggé fegyelmező erejű - ha a vételkörzet túllépéséről van szó -, akkor a bírságot újra és újra ki kell szabni. Nem lehet, hanem kell, mindaddig, amíg a rend helyre nem áll! Továbbá olyan mértékben kell kiszabni, amely meghaladja a törvénysértés révén elnyerhető többlethasznot. A 30 ezer forint még alsó határként is tréfás ötletnek tűnik.
(11.30)
Tekintettel arra, hogy az ORTT - Országos Rádió és Televízió Testület - mint hatóság szankcionáló gyakorlata az első négy évben, az előző négy évben enyhén fogalmazva általában kiegyensúlyozatlan volt, mintha rokon- és ellenszenvek is befolyásolták volna a döntéseket - példákat majd a részletes vitában sorolunk -, nagy bizalommal és várakozással tekintünk a megválasztása előtt álló új testület munkájára.
Az 5. és 6. § műsorelosztási jogosultságára szóló megkötéseivel, logikai rendjével egyetértünk. Nem tisztázott azonban, hogy mi történik pontosan a 6. § (6) bekezdésében: "Ha az engedélyező hatóság ellenőrzése során megállapította, hogy a (2) bekezdésben megjelölt szolgáltató a (4) bekezdésben meghatározott kötelességének nem tett eleget, köteles a szolgáltatási engedélyt visszavonni." Helyes. Visszavonják. Nem szolgáltat. És mi lesz azokkal az előfizetőkkel, akik a szolgáltatást már kifizették? Mint tudjuk, a kifizetést általában bizony előre kell rendezni. Ezt a kérdést azért is ki kell emelnem, mert a 8. §-ban és a 9. § (3) bekezdésében a törvényalkotó a szolgáltatót szigorúan védi - nagyon helyesen - a renitens díjtartozó előfizetővel szemben. És ugyanő szigorú a szolgáltatóval is, ha az a hatósággal kerül szembe.
A törvényjavaslatból azonban nem derül ki, hogy mi történik akkor, ha a szolgáltató heteken, hónapokon keresztül elfogadhatatlan műszaki minőségű adást sugároz - a tartalmáról nem itt beszélünk -, például a hálózat karbantartatlansága miatt. Itt igen gyakran több ezer előfizető - és fizető előfizetőről van szó - káráról esik szó. Ők egyenként mehetnek a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségre?
Bizonyára sohasem tapasztalt fikcióra utalva, a tervezet a 9. § (5) bekezdésében azt javasolja, hogy forduljunk a "vonatkozó külön jogszabályokban foglalt rendelkezésekhez". De hogy jut oda az egyszerű, mezei sértett? Nem lehetne például ebben a törvényben arra kötelezni a szolgáltatót, hogy az ügyfélszolgálatnál függessze ki nyilvánosan a vele kapcsolatos panaszt fogadó hatósági szerv adatait?
Találunk ugyanis más utasítást is a szolgáltató felé, ami pedig látszólag már az üzleti szférába avatkozna be: 15. § (3) bekezdés. "Az alapszolgáltatáshoz képest a következő legalacsonyabb díj ellenében nyújtott szolgáltatási csomagnak, műsorcsoportnak tartalmaznia kell a magyar nyelvű országos földfelszíni terjesztésű kereskedelmi televízióműsorokat."
A részletes indoklás a magas közszolgálati tartalmat emeli ki ezen adók fő érdemeként, amit azonnal megkontrázok. Nemcsak azért, mert a közszolgálatiság fogalmát mindmáig rendezetlennek, tudatosan ködösítettnek ítélem - ebben, úgy tűnik, hatpárti egyetértés van -, hanem azért is, mert nem véletlen, hogy az előterjesztő ezeket az adókat pusztán magyar nyelvűnek ítélte. Irányultságuk, általában és erőteljesen, elkötelezetten szociálliberális. Egyébként is élő cáfolatai a megvalósultnak hirdetett duális médiarendszernek. Tehát egy felejthető korszak már akkor is elítélt árukapcsolási gyakorlatára emlékeztet, hogy a minőségibb műsorcsomagot csak őket is megvásárolva lehet elérni. Pedig ha a sajnos elszegényedett értelmiségi és nyugdíjas korú társadalmi rétegek számára valaminek az olcsóbb elérhetőségét biztosítani kellene, az az általában a harmadik csomagban található dokumentum, természet, oktató, komolyzene, utazás s a többi témákkal foglalkozó adók sora. Így itt a harmadik csomagban - mit csomagban: elegáns bőröndben - látva őket, ismét felmerül a kérdés: alkotmányos jog nálunk az elérhető tudomány és kultúra? Különösképpen azok számára, akik ezt már és még alig képesek megfizetni?
Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztő! A MIÉP a kevés, de jelentősnek ítélt bíráló szó kivételével a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja és támogatja. A jelzett pontokhoz módosító indítványt kívánunk beterjeszteni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
Előző Következő