DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Amikor az üdülési csekkekről beszélünk - és itt érdemes megállni egy pillanatra -, nem egyszerűen a nyugdíjasok vagy az inaktívak üdüléséről kellene beszélnünk; tehát amikor egy meghatározott rendszerről, a Nemzeti Üdülési Alapítványról, a Nemzeti Üdülési Alapítvány vagyonkezeléséről és a Nemzeti Üdülési Szolgálat, az alapítványhoz tartozó szolgálat által rendelkezésre bocsátott üdülési csekkekről van szó, akkor két különböző dologról beszélünk.

Kezdjük az utóbbival! A Nemzeti Üdülési Alapítványt az Antall-kormány és a szakszervezetek hozták létre, azzal a céllal, hogy hasznosítsák a volt szakszervezeti vagyon egy részét, nevezetesen a SZOT-üdülőket, és hogy ezek megfelelő működtetésével, jó gazdálkodással biztosítsanak fedezetet a szociális üdültetésre. Az alapítók szándéka szerint három-öt éven belül megfelelő gazdálkodással ki kellett volna az alapítványnak termelnie a szociális támogatás fedezetét. Ez '92-ben volt. Most 2000-et írunk, és még mindig egyedül a kormány és a költségvetés az, ami ezt az alapítványt támogatja; valóban egyre csökkenő mértékben, de messze túl azon, amit a korábbi kormányok vállaltak.

Ami ezt az évet illeti, itt egy sajnálatos malőr is történt: a Nemzeti Üdülési Szolgálat munkatársai, valószínűleg jó üzletet látva a csekkben, oktatási vállalkozókkal egyébként üdvözlendő és fontos célra, iskolák tavaszi szünetben történő erdei táborozására szerződéseket kötöttek.

 

 

(13.10)

 

 

A keret magyarul azért fogyott el, mert az 55 ezerből 33 ezret az iskolások elvittek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)