DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! - pontosabban, képviselő urak, mert többen tették fel ezt az interpellációs kérdést.

Megnyugtatásul már válaszom elején szeretném elmondani, hogy természetesen - és nyilván ön is szónokinak szánta ezt a bizonyos kérdést - az ÁPV Rt. nem tagadhatja meg a hatályos törvények végrehajtását. Jóllehet az a kronologikus rend, amit ön itt felsorolt, ellene szól, de mégis azt kell mondanom - és ezt igyekszem is majd bizonyítani -, hogy ebben az önök által felvetett konkrét ügyben sem tagadta meg a törvények végrehajtását az ÁPV Rt., noha ettől még az ügy valóban nincs túlságosan szerencsés helyzetben - ezt készséggel elismerem.

Arról szeretnék szólni, hogy valójában milyen okok vezettek ennek a meglehetősen ellentmondásos helyzetnek a kialakulásához. Röviden összefoglalva tulajdonképpen arról van szó, hogy több törvényi előírás közötti ellentmondás esetén a jogszabály végrehajtója lehetetlen helyzetbe kerül, és valójában ez a halogató magatartásnak látszó viselkedési mód az ÁPV Rt. lehetetlen helyzetét jelzi ebben a konkrét esetben. (Zaj.)

Ezzel a helyzettel állunk tehát szemben, és a dolog lényege az, hogy az előző parlamenti ciklusban hozott törvényalkotói döntés ellentétben áll más jogszabályi rendelkezésekkel, és ennek az ellentmondásnak a feloldására - ez igaz - a mai napig nem került sor. '97-ben a következő évi költségvetésről döntve az Országgyűlés arra kötelezte az ÁPV Rt.-t, hogy az interpellációban hivatkozott társadalmi szervezet részére ingatlant adjon át. Az akkori törvényalkotók csupán azt nem vették figyelembe, hogy az ÁPV Rt.-t olyan ingatlan átadására kötelezték, amely sem akkor, sem jelenleg nem tartozik a ÁPV Rt. saját, illetve hozzárendelt vagyonába, illetve nem tartozott, és jelenleg sem tartozik az ÁPV Rt. érdekeltségében lévő társaságok vagyonába.

Magyarán, az akkori törvényhozók idegen tulajdon feletti rendelkezésre kötelezték volna az ÁPV Rt.-t, ami ellentmond más törvényi előírásoknak. Nem kívánom most untatni a tisztelt Házat azzal, hogy az interpellációban hivatkozott társadalmi szervezet egyébként milyen szövevényes, bonyolult módon használt székhelyül ingatlant, hiszen akkor '92-ig visszamenőleg kellene egy igen hosszú és meglehetősen zavaros történetet ismertetnem.

Fontosabb az, hogy biztosíthassam önöket arról, hogy a kormányzat törekszik ezt az örökséget - pontosabban, az örökségből adódó problémát - megoldani. Megítélésem szerint ez csupán új törvényi szabályozás megalkotásával válik majd lehetővé. Figyelemmel erre, szeretném tájékoztatni az interpelláló képviselő urakat, hogy kezdeményezni fogom, hogy a kormány törvényalkotási programjában szereplő privatizációs törvény módosítására irányuló törvényjavaslat rendelkezései között ennek a jogi ellentmondásnak a feloldására is kerüljön sor. Ebben a törekvésemben feltétlenül számítok a képviselő urakra - az interpelláló képviselő úr elnöke is annak a bizonyos parlamenti bizottságnak, amelynek természetesen igen fontos szerepe lehet ennek a jogi ellentmondásnak a felszámolásában. Bízom benne, hogy ezek nyomán mindannyiunk számára kedvező megoldás születhet az ügyben.

Köszönöm kérdését, figyelmét, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)