DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Választókerületemben, nevezetesen Bicskén éppúgy, mint országunkban másutt is, sok ember foglalkozik kedvtelésből szőlőműveléssel, és persze szívesen issza saját borát. Ezzel számol a hegyközségi törvény is, amikor 500 négyzetméternél húzza meg az árutermelő szőlő határát, és efelett a módosított jövedéki törvény szerint már pincekönyv, adóraktári engedély szükséges, és a termelőnek jövedéki adót kell lerónia.

A terület nagysága tehát lényeges kérdés, és ezt tulajdoni lappal kell igazolni, de nem mindig lehet. Mert van egy rendkívül esetlen szabály arra vonatkozóan, hogyan kell megállapítani a szőlőterület nagyságát. Az ingatlan-nyilvántartás módját ugyanis egy 1972-es MÉM-rendelet szabályozza, amely szerint "ha a földrészleten belül valamely művelési ág a 400 négyzetmétert nem éri el, azt a mellette lévő nagyobb területű művelési ággal együtt kell nyilvántartani". Ez pedig azt jelenti, hogy ahol a szőlőben van a pince, ott van esetleg a fogathely, az udvar, a présház, és akkor ezek területét hozzá kell számítani a művelési ági területhez, és így lesz egy valójában 500 négyzetmétert elérő szőlőterületből ezekkel együtt hivatalosan akár 700-800 négyzetméteres szőlő, és ez már a jövedéki törvény hatálya alá esik.

Kérem tehát az államtitkár urat, szíveskedjék figyelni arra, hogy megváltozzék ez az ósdi szabály, amelynek alapján vagy adócsalóvá válik a magának termelő ember, vagy pedig a törvény szellemével ellentétben nem 500, hanem csupán 300 négyzetméternél, ha úgy tetszik, 300 tőkénél húzódik a piacra termelés határa.

Várom válaszát.