BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Székesfehérvárott régi adósságunkat rendeztük, amikor 1988-ban létrehoztuk a Nemzeti Emlékhely Alapítványt. Mindig a legnehezebb időszakokban kezdtük meg mi, magyarok nagy királyunk, Szent István és a közel negyven itt eltemetett, trónra emelt, megkoronázott királyunk földi maradványainak rendezését.

1990 és '94 között a város, a Római Katolikus Egyház és az állam jelentős szellemi forrásokat mozgósított az ásatások, a feltárási munkák felgyorsítására. 1997-ben új pályázatot írtak ki, amely új pályázatkiírás eredményeként ma egy, az ereklyéket, az alapfalakat és a maradványokat letakaró, a városképet jelentősen módosító, lezáró, átalakító emlékhely alakult ki. Rendszeresek az ez elleni tiltakozások. Legutóbb az államtitkár úr segítségével egy megoldást kereső, egyeztető tárgyalásra került sor, amelyet itt is köszönök.

Van-e esély arra, hogy a nemzeti emlékhely kialakítása méltó és megfelelő lesz az állami és egyházi tiszteletadásra? És van-e esély arra, tisztelt államtitkár úr, hogy Szent István fejereklyéje, s a dubrovniki Szent István-ereklyék Székesfehérvárra kerülhetnek vissza, emelve ennek a nemzeti emlékhelynek, ennek a szent helynek a fényét?

Amennyire építészeti, műemléki megoldásokkal nagyon nehéz méltó emléket állítani, úgy a fejereklye és más, innen elszármazott ereklyék visszahozatala segíthetne ezen a gondon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Mi, székesfehérváriak várjuk nemcsak az államtitkár úr válaszát, hanem azt is, hogy Szent István maradványai visszakerüljenek ide. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Helyes!)

Várom válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)