KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Villány térségében a Pannonvin Rt. volt dolgozói felháborodásuknak adtak hangot a televízió nézőinek, aminek lényege az volt, hogy jogos sérelmükre már a harmadik parlamenti ciklusban sem kaptak megnyugtató választ.
Az 1991. évi XXV. első kárpótlási törvény 17. §-a 20 aranykorona termőföld ingyenes juttatását rendelte el. Pontosan így szólt: "Az (1) bekezdésben említett földalap számításánál szövetkezeti tagként, illetve alkalmazottként, továbbá állami gazdasági alkalmazottként az vehető figyelembe, aki 1991. január 1-jén és azóta is a szövetkezet vagy állami gazdaság tagja, illetve alkalmazottja, és az (1) bekezdésben meghatározottnál kisebb mezőgazdasági földtulajdonnal rendelkezik." Ebből kiemelve, ami igazán a felháborodás okozója, a következő: "aki 1991. január 1-jén és azóta is a szövetkezet vagy állami gazdaság tagja".
A törvényt valószínűleg részben a végrehajtásra vonatkozó egyértelmű szabályozás hiányában, de még inkább az állami gazdasági vezetők hozzáállása miatt csak részben hajtották végre. Ezek közé tartozott a Pannonvin Rt. is. Ezt a gazdálkodó szervezetet nemcsak az alkalmazotti, hanem a kárpótlási földalap kijelölése tekintetében is államigazgatási úton kellett kényszeríteni a kárpótlási törvény 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a kárpótlási és alkalmazotti földalap kijelölésére, mert ennek a törvényi kötelezettségének felhívásra sem tett eleget. Sajnos a dolgozók egy jelentős részét mint igényjogosultat az rt. ezt követően sem jelentette be.
A Központi Kárrendezési Iroda legutolsó, 1998. augusztus 17-én kelt határozata a következőt tartalmazta: "A már hivatkozott földalapképzési határozat 1994. december 15-én jogerőssé vált, ezért a saját hatáskörben történő módosításra 1995. december 15-éig volt törvényes lehetőség." Később: "A fentiek alapján a fellebbezésnek a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően nem adtam helyt, az első fokú határozatot helyben hagytam."
Az egy éven belüli módosításra igenis adtak be kérelmet a dolgozók, mellékletként még 223 dolgozó adatait is csatolták 1995. március 23-án. Érdemes áttekinteni időrendben a dolgozók által benyújtott kérelmet; erre azért is van szükség, mert válaszukban gyakran azt kifogásolják, hogy miért nem jelezték problémájukat addig, amíg azt orvosolni lehetett volna.
1992. június 31. - a Pannonvin Rt. vezérigazgatójának: kérjük a mielőbbi végrehajtást, s a többi. 1992. augusztus 14. - az Igazságügyi Minisztérium érthetetlen elutasító levele. 1992. szeptember 14. - a Pannonvin Rt. levele azzal kapcsolatban, hogy az igazgatóság fog dönteni. 1992. október 2. - meghívó küldése egyeztetés céljából, ugyanis az rt. vezetése elzárkózik attól, hogy bármilyen formában a dolgozókat tulajdonhoz juttassa. 1992. október 14. - a Baranya Megyei Kárpótlási Hivatal felszólítja a Pannonvin Rt. igazgatóját, hogy az 1991. évi XXV. törvény 17. § (2) bekezdése szerint állítsa össze az alkalmazotti névsort. Fontos ez a dátum. 1992. október 27. - a Pannonvin Rt. vezérigazgatója levélben azt írja: "A megyei kárrendezési hivatal szerintünk jogszabály-ellenesen járt el." 1992. december 21. - levél az rt. elnökének s újabb levél az ÁVÜ-nek, Csepi Lajos úrnak. 1993. január 4. - panasz a privatizációs miniszter úrhoz. 1993. január 11. - az FM privatizációs főosztályának válasza. Egy mondatát idézném: "Az 1991. évi XXV. törvény 10. §-a szerint a törvény hatálya alá tartozó ügyekben, ilyen az alkalmazotti földalap-kijelölés is, első fokon a megyei kárrendezési hivatal jár el. 1993. január 26. - a Pannonvin Rt. vezérigazgatója megbeszélésre kéri a dolgozók képviselőit. 1993. február 22. - a Miniszterelnöki Hivatal kabinetirodája válaszol: "Azt tanácsoljuk a tisztelt szakszervezeti tanácsnak, hogy az Országos Kárrendezési Hivatal másodfokú határozatát megvárva és annak a Pannonvin Rt. dolgozóit esetlegesen hátrányosan érintő intézkedéseit sérelmezve az Országos Kárrendezési Hivatal ügyintézőjéhez forduljanak." A kör kezd bezárulni.
Amint az elején mondtam, a Pannonvin Rt. dolgozói 1995. március 23-án írtak a kárrendezési hivatalnak. A dolgozók kiestek a földalapképzésből, mert a képzés idejét az rt. vezetőinek sikerült elhúzniuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) 1994. december 15-éig. Így a törvény értelmében az, hogy még az alapképzés idején is gazdaság tagjai legyenek, nem állt fenn. Egy mondat lenne még...
Gondolom, a jogalkotáskor nem az volt a cél, hogy lehetőleg akkor képezzenek földalapot, amikor már nem lesznek dolgozók. Felmerül továbbá, hogy mennyi az az időtartam, amely alatt ki kellett volna jelölni a földalapot. Szerintem az 1994. december 15-ei határidő, ameddig közel négy év telt el, nem lehet jogszerű.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)