GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Dr. Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter kérésére válaszolok az ön fölszólalására. Tekintettel arra, hogy felszólalásában egy rendkívül súlyos és több éve elhúzódó problémát feszeget, először összefoglalnám a tényállást, majd utána javaslatot, jogi következtetéseket tennék.

A villányiak panaszával kapcsolatban a Miniszterelnöki Hivatal az ÁPV Rt. bevonásával vizsgálatot folytatott. Beszerzésre került a Pannonvin Részvénytársaság 1999. január 1-jei átalakulásával kapcsolatos alapító okirat, a Baranya Megyei Kárrendezési Iroda jogelődje, a Baranya Megyei Kárrendezési Hivatal, valamint a Pannonvin Rt. közötti, a kárpótlási és a dolgozói földalap kijelölésével kapcsolatos iratanyag. A rendelkezésre bocsátott okiratok tanulmányozása során arra is kiterjedt a vizsgálódásunk, hogy a kárpótlási hivatal által a részvénytársaság felé közölt kárpótlási földigény előterjesztésekor hány dolgozója volt a részvénytársaságnak és mennyi maradt a tényleges dolgozói földalap kijelölésekor.

 

 

(20.10)

 

Megállapítottuk, hogy a Pannonvin Részvénytársaság valóban törvénytelenül járt el, amikor nem hajtotta végre a kárpótlási törvény alapján fennálló kötelezettségét, az úgynevezett dolgozói földalap kijelölése vonatkozásában. Arra hivatkozott, hogy a Pannonvin részvénytársasággá alakul át, ezért nem áll fenn ilyen irányú kötelezettsége. Ezért perre került sor, amelyet a Pannonvin Rt. 1994 decemberében elveszített, és 43 fő részére kijelölte a földalapot.

De mielőtt jogerős bírósági ítélet kötelezte volna a Pannonvin Részvénytársaságot a földalap kijelölésére, 1992 júniusában megalapította a Szőlő-Bor Kft.-t, s ebbe a cégbe apportálta az értékes, mintegy 150 hektárt kitevő villányi szőlőket. A Pannonvin Rt. villányi alkalmazottai is ennek az új cégnek lettek az alkalmazottai.

1999 folyamán személyesen megkerestük Pécsett a Pannonvin Rt. vezérigazgatóját, aki e tisztségét 1990 óta folyamatosan ellátja, a társaság 1996-os privatizációja után is. Többek között ő vette meg társaival az ÁPV Rt.-től a Pannonvin Rt.-t. Mint kiderült, a Pannonvin Rt. 43 dolgozója tekintetében sem hajtották végre azokat a törvényi kötelezettségeket, hogy a 43 fő részére kiadják a törvény által előírt húsz aranykoronát.

Jogi következtetés: az elhúzódó földkijelölési vita a dolgozókat abban a hátrányban részesítette, hogy csak annak lehetett jogos igénye a jogszabályi rendelkezések értelmében a földalap képzésére, illetve kiadására, akik 1991. január 1-jétől folyamatosan a földalap képzéséig, azaz 1994. december 15-éig a Pannonvin Rt.-vel munkaviszonyban álltak. Ha úgy tetszik, megkockáztatható az a kijelentés, hogy a jogot kellőképpen nem ismerő alkalmazottak alól kihúzták a húsz aranykoronás nekik járó földet. Ezek az emberek ugyanis nem tudták, hogy azzal, hogy megszüntetik munkaviszonyukat a Pannonvin Rt.-nél és új munkaviszonyt létesítenek a Szőlő-Bor Kft.-vel, elveszítik jogosultságukat a kárpótlási törvény által biztosított húsz aranykoronára, ugyanis a Szőlő-Bor Kft. nem tekinthető a borkombinát jogutódjának, tehát földalap képzésére nem is lett volna kötelezhető.

Összegezve megállapítható: a villányiak jogosan kérték folyamatosan a nekik járó földet, ezt a Pannonvin Rt. menedzsmentje meghiúsította. Igényük jogi úton való érvényesítését azonban ennyi év eltelte után már nem tudjuk a siker reményében elősegíteni.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)