MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, amivel Nyitray András befejezte: közös nemzeti érdek. Ebben a Házban tíz év óta nagyon ritkán fordul elő, hogy a patkó két oldalán ezt komolyan is vesszük és nem csak frázis. Maga a címe is jelzi - biztonsági beruházás és a hozzá kapcsolódó törvénymódosítások -, hogy viszonylag összetett ügyről van szó, amely azonban sok fontos dologban világos és tiszta.

Mindenekelőtt választ adhatunk azoknak, akik annak idején ellenezték, hogy az ország a NATO-hoz csatlakozzék, és azt kérdezték, hogy te jó isten, mennyibe fog ez kerülni. Mi, akik ebben benne voltunk, akkor érvekkel próbáltuk elmondani, hogy ez természetesen költség, de egy olyan védelmi szervezetbe lépünk be, ahol a költségek viselése is közös. Tehát az első és legfontosabb dolog, amiért örülök annak, hogy ez megvalósult, mert kiderült, hogy nem ingünk-gatyánk megy rá, hanem egy méltányos összeggel járulunk hozzá, és legalább ilyen méltányos összeggel járul hozzá az a közösség, amely gazdagabb, mint mi, és ebből adódóan segít is. Ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mert időnként felerősödnek olyan hangok, hogy mit keresünk mi az Unióban és mit keresünk a NATO-ban. Ha egy olyan szövetséghez tartozunk, ahol ugyan saját érdekeink miatt kell beruháznunk, de ez a szövetség bennünket ebben támogat, akkor azt gondolom, ki tudjuk húzni a szőnyeget az ilyen érvelések alól.

A másik nagyon fontos dolog, ami örvendetes számomra, hogy ez a kicsit halódó magyar hadiipar, amely természetesen egy korábbi rendszerben sajátos helyzetben volt, új körülmények között, korszerű technikai elvárásoknak is képes eleget tenni, és ebben a beruházási programban részt vehet. Nyitray András már említette, ezért én csak szeretném aláhúzni, hogy ez egy nagyon kemény alku lesz, mert azért nem jószívű a piac. Tehát kérem a kormányt, kérem a honvédelmi tárcát, kövessen el mindent, hogy elmehessen a határig ebben az alkuban, mert ez lehetőséget kínál arra, hogy a magyar hadiipar, amely igencsak a padlón volt, ismét táptalajt kapjon, ismét erőre kapjon. Nem kell emlékeztetnem rá, hogy sok évtized alatt kiválóan bizonyította a magyar szellem, a magyar munkás, hogy igenis képesek vagyunk ebben részt venni.

Arról, hogy ez mennyi munkahelyet jelent, én nem akarok beszélni, az államtitkár úr elmondta. Akik a honvédelmi bizottságban dolgoztak, tudják, hogy tíz év óta az egyik legnagyobb gondunk, hogy ne hagyjuk, hogy elsorvadjon ez a számunkra oly fontos terület.

Mi titkos, mi nem? Itt megint csak egy nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmünket Nyitray András képviselőtársam. Vannak dolgok, amelyek titkosak. Bár mi időnként szeretünk játszani azzal, hogy olyasmit is titkosítunk, amit már a verebek is csiripelnek, de azt gondolom, hogy itt a titkosság jogos. Nemcsak jogos, hanem elvárt kötelezettségünk is, amit megígértünk a NATO-nak, de azt gondolom, annak is természetesnek kell lennie, hogy ez a titkosság annyit jelent, hogy a honvédelmi bizottság birtokába jut olyan adatoknak, amelyek szükségesek a tisztánlátáshoz. Úgy látom, hogy ennek sincs különösebb akadálya.

Örülök annak, hogy Nyitray András képviselőtársam említette a beszerzési hivatalt. Sok vád érte őket az elmúlt években, én azt gondolom, nagyobbrészt jogtalanul, megalapozatlanul. Most bizonyíthatnak, hogy a helyzet magaslatán állnak, hogy magas szintű, az elvárásoknak megfelelő pályázatokat nyújtanak be, amelyek a versenyben is megállják a helyüket, és nem tudunk kiszorulni amiatt, hogy nem elég körültekintően tettük.

Miután az államtitkár úr röviden, tömören fogalmazott, én sem akarom a tíz percet kihasználni. Azzal szeretném befejezni, amivel kezdtem, idézve képviselőtársamat, hogy ez közös nemzeti érdekünk. Azt hiszem, erről vita ebben a Házban nem lehet, ez a közös nemzeti érdek valóban mindannyiunké, jó szívvel ajánlom tehát a parlamentnek elfogadásra.

Köszönöm szépen. (Taps.)