CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Teljesen indokoltnak tartom az emlékeztetést arra, hogy korrekt hangnemben folyjon a vita, én magam mindenképpen ragaszkodom ehhez. A Magyar Szocialista Pártnak nem volt kétsége, és ma sincs kétsége, holnap sem lesz a magyar nemzeti lobogó, a magyar zászló ügyében. Ha az itt folyó vitánál minden alkalommal aszerint ítélnénk meg valamelyik párt valamely törvényhez való viszonyát, hogy hányan vannak jelen, akkor háromhetente elmondhatnám - de most nem teszem -, hogy melyik párt hogyan becsül le nagyon fontos törvényeket. Aki rendszeresen idejár, tudja, hogy én mindig itt vagyok, és ezt jól meg tudom ítélni. Rossz ez az út, ha így közelítjük meg.

A magyar-magyarság ügyében egyszer már elmondtam, akkor picit érzelemdúsan, indulatosan a véleményemet, most csak utalok rá. Nem mindenkinek van szüksége arra, hogy kishitűségből, a nemzeti önbizalom hiányából, komplexusaiból eredeztetve állandóan külön jeleznie kelljen, hogy ő magyar, hiszen oly természetes módon az, oly természetes módon tartja ezt fontosnak, egy életet fordítva arra, hogy a gyermekekkel is megtanítsa, megéreztesse és átvetesse ezt! Vagyis nem lesz jó dolog, nem lesz jó út, ha egymást célozgatjuk vagy úgy közelítgetjük, hogy megpróbáljuk bebizonyítani, hogy te vagy a csúnya, én meg a szép. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Legyen szép mindenki! (Taps.)