VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Elnézést, de Gubicza Tibor gyönyörű szavai arra inspirálnak, hogy a szalaghoz kapcsolódva én is szóljak. Nem vagyok túl öreg ember, de azért vannak már régmúlt tapasztalataim, sajnos nem a legkellemesebbek. 1978-ban kezdő tanítóként betanítottam egy táncprodukciót a gyermekeknek, és nemzeti szalag volt a kislányok hajába kötve. A járási seregszemlén a csodálatos mozgással megkoreografált anyagunkat értékelhetetlennek minősítették az úgymond - nem úgy mondták ki, csak később - horthysta párta miatt.

Kérem szépen, valahol, hála istennek, túlléptük ezt a szemléletrendszert, és örvendezek, örülök annak, hogy a mi körzetünkben van olyan iskola - nevezetesen a miénk, Csongrádon -, ahol zászlófelvonás van a hét elején, a gyermekek vigyázzban állnak ennek hatására, és higgyék el, a kezdetben még rendetlenkedők is egy idő után átérzik a dolog fontosságát, és a zászlófelhúzás alkalmából történnek meg a heti, hét végi értékelések, kapcsolják sikerélményhez a zászlófelvonást, kapcsolják a saját élményükhöz, a magyarság élményéhez.

Rendkívül jónak tartom, hogy törvényben rögzül ez a javaslat, és elfogadásra javasolom a magam nevében is. (Taps a kormánypárti padsorokban.)