DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Őszintén szólva, nem gondoltam, nem hittem, hogy ez az indítvány negatív érzéseket is kiválthat, és hogy valamiféle olyan észrevételeket is, amelyek meggyőződésem szerint nem kellően átgondoltan kerültek előadásra. Én nem gondolom, nem akarom elhinni, hogy pusztán a nemzet együvé tartozásának a jelképei kiválthatnak olyasfajta, még ha nem is indulatosan előadott, de indulatoktól vezérelt szavakat, mint amelyek elhangzottak.
Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy valóban arról van szó, és néhány dolog nem is vitatható, hogy önmagában a jelképek nem pótolják a nemzet együvé tartozását, nem pótolják a nemzettudatot. Sok mindent nem pótolnak, de olyan jelképek, amelyek mégis a nemzet számára a kezdetektől fogva nagyon fontosak voltak.
Ha ez elvesztette a jellegét, ha elvesztette a fontosságát az eltelt évtizedekben, akkor ezért inkább azt kell mondani, hogy bánjuk - akik ebben érdekeltek voltak -, hogy így történt, és ma igyekszünk fölépíteni egy olyan történelmi valóságot, ahol elnyerik ezek a jelképek a valóságost, és azt, amit jelképezniük kell, azt a fajta jellegzetességüket.
Ami pedig az amerikai példát illeti, ezért kértem voltaképpen szót. Ne mondjunk másokról semmilyen rosszat! De engedtessék meg, hogy akár a hazai, akár a nemzetközi sajtóból az amerikai valóságból pontosan lehet tudni, hogy ahol nap mint nap fölhúzzák a lobogót, ott sok helyen nem engedik oda a feketéket, hogy azok a területek, ahol nap mint nap megjelennek ezek a lobogók, sokszor a szegregációt is jelentik a mai napig. Mi magyarok úgy gondoljuk, hogy a mi jelképeink az egész nemzetnek, lett légyen az bármilyen származású, aki itt él, bármilyen tudatú, bármilyen elkötelezettségű hitben és egyébben, az együvé tartozását kell hogy jelképezze, és ha a kis nemzetnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) szüksége van rá, nekünk nagyon nagy szükségünk van. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Előző Következő