DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Kedves Miniszter Úr! Sok magyar polgár csodálkozását váltotta ki a két héttel ezelőtti miniszterelnöki vizit Marokkóban. Bizonyos fokig érthető, hogy miért is megy a magyar kormányfő ilyen távoli, mondhatnánk egzotikus országba. A nyugati meghívások nemigen szaporodnak mostanában, ezért másfelé kell nyitni. Marokkó izgalmas hely, hiszen a látogatás idejére esett a Hasszán királyról elnevezett focikupa döntője, sőt az ügyvédek foci vb-je is, ahol a magyar válogatottban még volt egy üres beállóhely a miniszterelnök számára.

Amúgy Fez vára is érdekes látványosság, kiváltképp hölgyprogram gyanánt, habár Fez mint egykori királyi székhely, alkalmasint tanulmányútnak sem rossz. Lehet, hogy égetően fontos lett volna végre egy magyar-marokkói toloncegyezmény is, de ennek aláírása most - csodák csodája - elmaradt. Igaz viszont, hogy megszületett a politikai döntés, hogy valamikor lesz egy magyar-marokkói szabad kereskedelmi megállapodás, ami persze - tegyük hozzá - EU-csatlakozásunk alkalmából azonnal meg is szűnik. Hasonló szabad kereskedelmi vágyak például Horvátországgal már az ötlet pillanatában kiváltották az EU döbbenetét. Azonban ezt hamarosan felülírta az osztrák kártya magyar kijátszása. De most másról kell szólnunk.

Felesleges, ámde roppant költséges állami utakra eddig jószerivel csak Torgyán József vállalkozott. Most a miniszterelnök felzárkózását látjuk. Ilyen típusú utakra a kormánytagok általában akkor indulnak, amikor inogni érzik széküket, hiszen ha már úgyis mindegy, akkor egy hattyúdal még elfér. A magyar miniszterelnököt azonban aligha ez motiválta.

A kérdéseim tehát a következők:

1. Az általam felsorolt, többnyire turisztikai, sport- és hasonló célokon kívül milyen konkrét eredményekkel járt a marokkói kaland?

2. Tudja-e a miniszterelnök, hogy a magyar EU-csatlakozás érdekében jóval többet kellene tárgyalnia, egyeztetnie az EU-tagországok kormányfőivel, még jobb esetben befolyásos európai konferenciák tucatjain szerepelnie?

3. Tisztában van-e a miniszterelnök azzal, hogy minden adóforint, főleg ha az több millió, amit ő és kísérete utazásra fordít, az valaki másnak a pénze, konkrétan a polgároké (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), és ezért illik méltó teljesítményt felmutatni?

Várom válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)