DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Két dolgot szeretnék egyértelműbbé tenni. Amikor arról beszéltem - ezt Mécs Imre felé mondom -, hogy ezek nem klasszikusan olyan koncepciós eljárások voltak, mint amit Sztálinék megrendeztek a színházban, azt mondtam, ezek furcsa koncepciós eljárások voltak; és még a "koncepciós per" szó sem jó rá, mert sokszor nem is volt per, nevezhetjük őket furcsa koncepciós eljárásnak.

Másrészt pedig, megint csak azért, hogy egyértelmű legyen, amikor a Kádár-korszak differenciált megítéléséről beszéltem, akkor nem az '56-os és az '56 és '63 közötti időszakról beszélek, ott valóban a történészek dolga a differenciált megítélés. Én csak azt szeretném a magyar politikai elit figyelmébe ajánlani, hogy a magyar társadalom, még ha az október 23-ai ünnepségben nem is egészen tudott '56 szelleméhez felnőni, de ennek nagyon sok oka van és nem a társadalom az oka, a magyar társadalom nagyon jól el tudja rendezni magában a történelmet, hiszen nagyon jó tudjuk, hogy Ferenc József korszakát sem abból ítéli meg, hogy Haynaut küldte Magyarországra, Horthy Miklóst sem abból ítélte meg - hiába próbálták negyven éven keresztül csak ezt az egy megítélést erősíteni -, hogy elindult a fehértollasokkal Szegedről, és a végén, '44. október 15-én a kiugrást elrontotta. A magyar társadalom tudatában érdekes módon Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János benne van, negatívumával, pozitívumával együtt. Természetesen nem azt mondom, hogy ezt október 23-án vagy ennek a törvénynek a kapcsán kell elmondani, de ezzel tisztában kell lennie a magyar politikai elitnek, bármelyik oldalon ül.