BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót elnök úr. Az igazat megvallva, hasonló helyzetben vagyok, mint Béki Gabriella frakciótársam, mert engem is az késztetett szólásra, ami nincs benne a törvényjavaslatban, holott ha már a kormánykoalíció napirendre tűzte a reklámtörvény módosítását, akkor benne kellett volna lennie, ugyanis úgy van, ahogy azt Béki Gabriella felidézte. Volt egy vita itt az Országgyűlésben a gazdasági reklámtörvényről az előző ciklus második felében, harmadik harmadában; volt egy hosszú vita, bizony, mert nem összesen két órát szánt az Országgyűlés egy ilyen törvény megvitatására egyetlenegy tárgyalási napon, hanem heteken keresztül tartott a vita. Sok hozzászóló volt; még tízperces időkeret sem volt, hadd emlékeztessek erre. Ebben a vitában nagyon sokféle álláspont fogalmazódott meg, és a vita központi kérdése - azt hiszem, hasonlóképpen a legtöbb civilizált országhoz - a dohány- és alkoholreklám volt.

A kérdés nem egyszerű, a válasz nem magától értetődő. Én tehát el tudok fogadni tisztességesnek is, alkotmányosnak is, elfogadhatónak is egy olyan álláspontot, amelyik azt mondja, hogy a dohánytermék árucikk, amelynek piaca van, ahol verseny van, és ehhez hozzátartozik a reklám; hogy az alkohol árucikk, amelynek piaca van, ahol verseny van, és ehhez hozzátartozik a reklám. Tehát minden úgy jó, ahogy van. Létezik ilyen álláspont; lehet emellett még továbbra is érvelni, ahogy a dohánycégek meg az alkoholcégek teszik, hogy a reklám úgysem a fogyasztás volumenét befolyásolja, hanem csak a választást befolyásolja. Ez az állítás ugyan csak részlegesen igaz, és mint Kökény Mihály az imént utalt rá, legalábbis a fiatalok tekintetében a fogyasztás színvonalát is befolyásolja a reklám, de el tudok képzelni ilyen érvelést.

Csakhogy a Fidesznek nem ez volt az álláspontja ellenzékben. Még azt is hozzátehetem, hogy a parlamenti frakciók többsége ebben a kérdésben erősen megosztott volt. És amit most Béki Gabriella elmondott meg én is elmondok, az most nem egy hivatalos SZDSZ-es frakcióálláspont, mint ahogy az előző ciklusban, amikor kormánypárt voltunk, akkor sem az volt. De a Fidesz volt az a frakció, amelyik frakcióálláspontként hirdette a vitában is és utána - akkor még volt indokolás a zárószavazás után - Kósa Lajos személyében azt, hogy ez egy elfogadhatatlanul megengedő törvény. Ha a Fidesznek ez volt az álláspontja, akkor kormányra kerülve kutya kötelessége érvényesíteni azt az álláspontot, amit ellenzékben képviselt!

De menjünk tovább, ami Béki Gabriella tíz percébe nem fért bele. Tárgyalta egy évvel ezelőtt ez az Országgyűlés a nemdohányzók védelméről szóló törvényt. Ahhoz a törvényjavaslathoz mi Béki Gabriellával újra benyújtottuk azt a módosító javaslatot, amit két évvel korábban még kormánypárti képviselőként is benyújtottunk a dohányreklámok korlátozására. A Gazdasági Minisztérium, a kormány képviselői a bizottsági vitában arra hivatkozva hárították el a mi módosító javaslatunkat, hogy majd nemsokára jön a reklámtörvény módosítása, és ezt a módosítást majd akkor fogják megtenni. Tehát az ígéretet megismételték. És ezek után itt van előttünk a törvény, és mint annyi más fideszes ígéret, ez az ígéret is el van felejtve. Ez pedig szószegés, tisztelt államtitkár úr, államtitkár urak!

Szeretnék visszatérni az államtitkár úr indokolására, mert az államtitkár úr volt olyan becsületes, hogy megindokolta, miért nem javasolják ennek a kérdésnek az újrarendezését a benyújtott törvényjavaslatban. Két dologra hivatkozott. Az egyik az, hogy az Európai Bizottság korábbi irányelveit az Európai Bíróság, hogy úgy mondjam, félretette, levette a napirendről. A másik indok az volt, hogy az Alkotmánybíróság kimondta azt, hogy a hatályos szabályozás nem alkotmányellenes. Szerintem az Alkotmánybíróságnak igaza van. Annak, hogy mi alkotmányos, annak széles tartománya van. Meggyőződésem szerint alkotmányos akár még a mostaninál megengedőbb szabályozás is, és alkotmányos lehet egy, a mostaninál szigorúbb szabályozás is. Az már problematikus lenne, hogy egy olyan szabályozás, amely teljesen kizárja a dohánytermékek reklámját, vajon nem sértené-e a piac szabadságát, ami egy alkotmányos elv, és a másik oldalon egy olyan szabályozás, ami semmiféle korlátozást nem tartalmaz, vajon alkotmányos lenne-e - el tudom képzelni, hogy igen.

Tehát széles sávban mozog az alkotmányosság tartománya, mint ahogyan életünk legtöbb területén a jogi szabályozások nagyon sok változata lehet alkotmányos, és arról szól a parlamenti döntéshozatal, hogy az alkotmányos megoldások közül a különböző kormányok, a különböző pártok, a különböző kormánykoalíciók melyiket választják. Most arra hivatkozni, ahogy ezt az államtitkár úr tette, hogy miután az Alkotmánybíróság nem minősítette alkotmányellenesnek a jelenlegi szabályozást, tehát azon mi nem is akarunk változtatni, hát kedves államtitkár úr, akkor akár be is zárhatták volna az elmúlt két évre a parlamentet, hiszen a legtöbb kérdésben, amit önök újra szabályoztak ebben a két és fél évben, a korábbi szabályozás is alkotmányos volt, önök mégis megváltoztattak temérdek dolgot! Ráadásul egy sor kérdésben olyan módon szabályoztak, ami teljesen ellentétes a nyugat-európai országokban elterjedt szabályozással; itt van például a bűnüldözés és ezen belül a kábítószer szabályozása.

 

(16.50)

 

Az a módosítás, amit önök végrehajtottak, vajon egy nem alkotmányos helyett hozott létre alkotmányos szabályozást? Nem, a korábbi szabályozás is alkotmányos volt! Az új szabályozás közeledik az európai gyakorlathoz? Nem, távolodik tőle. Itt van a gázár kérdése, hogy egy olyan kérdésről beszéljek, amely az államtitkár úr szakterületéhez tartozik. Az eddigi szabályozás alkotmányos volt? Igen. Az, amit önök most csinálnak, közelebb visz az európai gyakorlathoz? Nem, távolabb visz tőle a kettős gázárrendszer, mégis megcsinálják. Itt van a parlament kezelése. Közelebb visz az alkotmányoshoz? Nem, távolabb. Közelebb visz az európai gyakorlathoz? Nem, távolabb. Mégis ezt csinálják! És hosszan sorolhatnám ezeket a példákat. (Lévai Tibor: Nem igaz!)

Az az indoklás, hogy miért nem nyúlnak hozzá ehhez a kérdéshez, tisztelt államtitkár úr, amelyet ön itt előadott nekünk, elfogadhatatlan, komolytalan. Van egy valódi indok is: konfliktussal járna, érdekeket sértene. Ugyanazokat az érdekeket, mint amelyekkel az előző kormány nem akart szembekerülni ugyanennek a kérdésnek a szabályozása során. De önök semmivel sem jobbak e tekintetben, mint azok a korábbi kormányok, amelyeket ellenzéki pártként a Fidesz oly élesen támadt. Úgyhogy azt gondolom, ebben a kérdésben leszerepeltek elég alaposan.

Végül a hátralévő időben egyetlenegy megjegyzést tennék még a vitához, nevezetesen ezzel a gyógyszerreklám-kérdéssel kapcsolatban, amely több hozzászólásban felmerült. Azt gondolom, tudatában kell lennünk annak, hogy a gyógyszer is áru, a gyógyszerek piacán az állandó innovációt, újabb és újabb, jobb és jobb gyógyszerek megjelenését természetesen a gazdasági verseny hordozza. Ezért az, hogy a gyógyszerpiacon is legyen reklám, természetes dolog, és minden olyan ötlet, hogy a gyógyszerreklámot korlátozzuk, nem tesz jót a gyógyszergyártás, a gyógyszeripar területén az innovációnak, a fejlesztésnek. Ezért azt gondolom, nem volna helyes a jelenlegi szabályozástól, a jelenlegi gyakorlattól érdemben egy szigorítás irányába eltérni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)