GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Igen, elnök úr. Köszönöm szépen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A reklám egy olyan kérdés, ami rendkívüli mértékben megosztja a közvéleményt, hiszen vannak, akik legszívesebben betiltanák, mások meg istenítik a reklámot, kifejezetten szeretik vagy szórakoztatónak tartják.
Éppen ezért egyáltalán nem csoda, hogy a reklámról, valahányszor szóba kerül az Országgyűlésben mindig szerteágazó, a konkrét vita tárgyától elrugaszkodó vitát folytatunk. Ilyen volt ez a mai nap is, hiszen rendkívül sok olyan kérdésről beszéltünk ma is, aminek nagyon kevés köze volt a benyújtott törvényjavaslathoz. De nem baj ez, mert így legalább mindig meg tudjuk ismételni akár a három évvel ezelőtti álláspontunkat is. Én azért örültem annak, hogy a szó szerinti jegyzőkönyv felolvasására mégsem került sor. Nyilvánvalóan sokan nosztalgikus érzéseket táplálnak akkori vitézkedésük iránt. (Béki Gabriella: Államtitkár úr, több tiszteletet!)
Én úgy ítélem meg, hogy a reklám egy olyan része minden gazdaságnak, amelyik fontos, alapvető módon hozzájárul egy gazdaság versenyképességéhez. Gondoljunk arra, hogy az elmúlt rendszerben nagyon kevés reklám volt. Szinte alig volt reklám, hiszen a forgalomba kerülő termékek körét ötéves tervekben határozták meg, néha egy-egy bugyuta reklámmal azért lehetett találkozni, hogy cipőt a cipőboltból és más egyéb szellemességekkel.
Aztán amikor kialakult a szabad piacgazdaság, akkor viszont azt tapasztaltuk, hogy a magyar gazdaság a külföldi termékekkel szemben hihetetlenül védtelennek minősült, az egész országot elárasztották a külföldi márkájú termékek, és a hagyományos magyar termékeket egyszerűen lesöpörték a piacról. Ez egyszerűen azért történt, mert a magyar termékeknek nem volt egy felépített imázsa, nem alakult ki az a marketingkultúra Magyarországon, amelyik lehetővé tette volna, hogy a saját márkáinkat a külföldi termékekkel szemben meg tudjuk védeni.
Vegyük figyelembe azt is, hogy a világ hihetetlen mértékben kinyílt. Hiszen ha valaki ma Magyarországon otthon bekapcsolja a tévékészülékét, nem egy tévécsatornát fog látni, hanem 20-at vagy 30-at, külföldi adásokat fog látni, a CNN-től elkezdve a német RTL-en keresztül a legkülönbözőbb csatornákhoz hozzáférhet, ahol szintén vannak reklámok.
Ha valaki bekapcsolja a számítógépét, és az internetre rákattint, akkor ott is reklámokkal fog találkozni. Ha valaki elmegy egy újságos bolthoz ma Magyarországon, akkor valószínűleg nem a Pravdát fogja egyedüli külföldi lapként ott megtalálni, hanem más, színes külföldi magazinokat vagy napilapokat, amelyek szintén tartalmaznak reklámokat.
Nyilvánvalóan lehetetlen megtiltani, hogy a reklámok átlépjék a határokat. Tehát ha valamelyik országban teljes egészében betiltanánk a reklámokat, az azzal a következménnyel járna, hogy a külföldi reklámok ugyan belépnének az országba, de a hazai termékek reklámozása megoldhatatlan lenne, ezért ennek az országnak a versenyképessége mind a hazai piacon, és következésképpen - ha egy gazdaság a saját piacain nem versenyképes - a nemzetközi piacon is ennek a gazdaságnak a versenyképessége csökkenne.
Ezért tehát szerintem azt a gondolatot azért vessük el, hogy a reklámokat teljes egészében betiltsuk. Ez nem lenne egy jó gondolat. Sőt, még itt, ebben a mai vitában is felmerült, hogy talán inkább abból a megfontolásból kellene ezzel a kérdéssel is foglalkoznunk, hogy hogyan tudnánk olyan lépéseket tenni, hogy a magyar termékek versenyképességét növeljük. Ha belegondolunk, az államnak, a kormánynak vannak ilyen intézkedései, hisz a magyar termékek külpiacra való jutását, a különböző nemzetközi kiállításokon való megjelenést támogatjuk, kiadványok megjelenését, termékismertetőket támogat még maga a Gazdasági Minisztérium is. Például a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak van egy külön Agrármarketing Centrum nevezetű szervezete, amelyik a magyar élelmiszerek külpiacra való jutását támogatja reklámmarketing-támogatásokon keresztül.
Következésképpen tehát szerintem a reklám alapvetően egy hasznos dolog, a magyar gazdaságnak a reklám és a marketing területén is versenyképesnek kell lennie, ezért örüljünk, amikor ezen a területein a cégeink, vállalkozóink jó eredményeket érnek el, és örüljünk annak, hogy mára a magyar közgazdasági képzésnek, oktatásnak szerves részévé lett a marketingtudományok oktatása is.
Néhány területen azonban teljesen nyilvánvaló, hogy az államnak korlátoznia kell a reklámtevékenységet, alapvetően azért, mert a reklámmal vissza is lehet élni, megtévesztéssel lehet élni, olyan termékeket lehet reklámozni, amelyek valóban egyes fogyasztói csoportok számára vagy minden fogyasztó számára egészségkárosítóak vagy más módon hátrányosak lehetnek.
Az állam beavatkozási szerepe éppen ezért a fogyasztók védelmére irányuló területre korlátozódhat csupán. Nem korlátozódhat például arra, hogy versenytársak között különbözeteket tegyen, tehát például külföldi termékek reklámozását megtiltsa. Ez különböző nemzetközi egyezményekkel egyszerűen ellentétes lenne.
Eme rövid bevezető után hadd beszéljek néhány kérdésről, amit önök itt ma fölvetettek. Először is szeretném megköszönni a jobbító szándékú hozzászólásokat, tudom, mindig vannak olyan hozzászólások, amelyek ebbe a körbe nem sorolhatóak, inkább önigazoló jellegűek. Én úgy érzem, hogy sok olyan hozzászólás volt ma, amelyek megfontolandó gondolatokat tartalmaztak.
Több fölszólalás érintette a dohányzás kérdését. Itt szeretném azt elmondani, hogy azért mégiscsak az új polgári kormány eredménye az, hogy hivatalba kerülése után rendkívül rövid időn belül sikeresen előkészítette és az Országgyűléssel elfogadtatta a nemdohányzók védelméről szóló törvényt, amelyet elfogadtatni az előző ciklusban nem sikerült, mert - ahogy azt jelenlegi ellenzéki képviselőtársaim is mondják - az előző ciklusban olyan mértékű volt a megosztottság, még az akkor kormánypártokon belül is, amely éveken keresztül nem tette lehetővé a törvény elfogadtatását. Most ez sikerült. Most már ez a törvény hatályos, és sok helyen, munkahelyeken érezhető ennek a kedvező következménye.
Soha nem mondtam - és senki sem mondta ebben a Házban -, hogy akár a magyar Alkotmánybíróság döntéséből vagy az Európai Bíróság döntéséből az következne, hogy nem szabadna dohányreklámokat korlátozni. Csupán az következik - de ez egyértelműen következik a magyar Alkotmánybíróság döntéséből, szemben más vélekedésekkel, amelyek az alkotmánybírósági döntést megelőzően ismertek voltak -, hogy nincsen az Országgyűlésnek kötelezettsége arra, hogy korlátozza vagy megtiltsa a dohányreklámok közzétételét.
Korábban sokan azt mondták, hogy az egészséghez való jogból az következik, hogy az államnak kötelessége a dohányreklámok betiltása. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az egészséghez való jogból ez az állami kötelezettség nem keletkezik, nincs ilyen állami kötelezettség. Az Európai Bíróság pedig egyszerűen csak azt mondta ki, hogy a dohányreklámokról szóló Európa tanácsi irányelv ellentétes a római szerződéssel. Tulajdonképpen felhatalmazás nélkül hozta ezt a rendelkezést az Európa Tanács, éppen ezért új rendeletet kell alkotniuk, és szerintem helyes magatartás az, hogy mindaddig, ameddig ez az új rendelet nem válik ismertté, ameddig annak tartalmát nem ismerjük, addig ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk.
(17.40)
Különben óhatatlanul abba a hibába eshetnénk, hogy egy olyan rendelkezést alkotunk meg, amelyik egy későbbiekben meghozandó Európa tanácsi rendelettel, irányelvvel ellentétes lenne, és így újabb jogalkotásra kényszerülnénk, kétszer járva végig ezeket a rendkívül hosszadalmas vitákat, amelyek egyébként most is rendkívül messzire kalandoztak el. Várjuk meg, hogy az Európai Unió erre fölhatalmazott szervei milyen döntésre jutnak, és azt követően - esetleg majd az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor vagy azt követően - harmonizáljuk azokat a jogi kötelezettségeket, amelyek addigra várhatóan majd meg fognak születni.
Egyébként különösképpen fájt az, hogy sokan olyanok támadták a kormányt dohányzással összefüggő kérdésekben, akik a nemdohányzók védelméről szóló törvény vitájában kifejezetten még annak érdekében is lépéseket tettek, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvény ne korlátozza a kiskorúaknak való cigarettaeladást vagy a kiskorúaknak az iskolában való dohányzását. Azok részéről a kormánnyal szembeni támadás egyszerűen képmutatásnak tekinthető.
Nos, fölmerült egy olyan gondolat - és ez már a törvénnyel összefüggő fölvetés volt, hiszen a törvény alapvetően három kérdéssel foglalkozik, az összehasonlító reklámokkal, a megtévesztő reklámok tilalmával, illetve a szexuális és pornográf reklámokkal -, hogy minden összehasonlító reklám megtévesztő. Nem tudom, hogy ez ma tényleg így van-e; sokakban támadhat ez az érzés. A törvényjavaslatnak az a célja, hogy a jövőben egyetlenegy összehasonlító reklám se legyen megtévesztő. Ezért nyújtottuk be ezt a törvényjavaslatot.
Nem lényegtelen talán azt megismételni újólag, hogy az 1997-ben elfogadott reklámtörvény végül is azért mégiscsak - legalábbis az összehasonlító reklámok és a megtévesztő reklámok tilalmának európai uniós jogharmonizációs kötelezettségének terén - egy rossz irányba tett lépés volt. Hiszen Magyarország nem kényszerült volna arra rá, hogy most ezt a törvényjavaslatot be kelljen nyújtanunk, ha annak idején a '97-es törvény nem helyezte volna hatályon kívül azokat a magyar jogi szabályozásokat, amelyek már korábban egyébként rendezték ezt a kérdést. A probléma az, hogy a '97-es törvény alapján Magyarországon szabályozatlanná vált az összehasonlító reklámok kérdése, és újra megengedetté vált a megtévesztő reklámok közzététele. Most tulajdonképpen az a helyzet, hogy a '97-es törvénnyel elkövetett hibát kell jóvátennünk.
Egyébként a szexuális és a pornográf reklámra vonatkozó észrevételeiket is köszönöm. Ezeket meg fogjuk fontolni. Örülök annak, hogy túlnyomó többségükben támogatták a kormány törekvését, hogy ne lehessen közízlést sértő, öncélúan szexuális, pornográf reklámokat közzétenni, és ezek szoruljanak vissza oda, ahová valók, az ezzel foglalkozó és így fiatalkorúak számára nem látogatható szakboltokba. De azért arra is fölhívtam a figyelmet: annak megítélése, hogy valójában mely konkrét reklám ütközik majd a törvény tiltásába, az majd a bíróságok feladata lesz; a bíróságok fognak erről dönteni, a magyar szokásokat, a magyar hagyományokat figyelembe véve. Ez az Európai Unióban is így van, ahogy idéztem egy erre vonatkozó európai bírósági döntést, amely tagállami hatáskörbe utalta azt, hogy bizonyos kérdésekben, a reklám megtévesztő jellegéről döntést hozhassanak. Ilyen módon tehát szerintem indokolt a törvényben található megfogalmazás.
Kérem, végezetül engedjék meg, tekintettel arra, hogy volt egy olyan fölszólalás, amelyik azt állította - és ez szerintem jól példázza azt, hogyan lehet helytelenül megközelíteni a törvény megszövegezését -, miszerint egyesekben akár egy AIDS-ellenes reklámkampány is szexuális vágyat gerjeszthet, hogy azért vigyázzunk, óvakodjunk az olyanoktól, képviselőtársam, akikben az AIDS bármifajta szexuális gerjedelmet támaszt.
Köszönöm szépen.