NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azért szólok két percben, mert remélem, hogy erre a kérdésre vagy más vonatkozásokban a tízperces hozzászólási időben nem kell visszatérni.

Tehát a rendszerváltás körüli időszakra visszatérve: nem ítélném el vagy nem kritizálnám - inkább ez a helyes kifejezés - azt az úgymond káoszt, ami ezeknek a szervezeteknek a megalakulása körül akkor tapasztalható volt - a Belügyminisztérium szétválása a titkosszolgálatoktól -, hiszen a társadalomban akkor volt egy óriási igény a garanciára. Arra, hogy ez a monstrum, amit akkor a Belügyminisztérium testesített meg rendőr-minisztériumként, amiben helyet foglalt az akkori rendőrség minden szervével együtt, az akkori titkosszolgálatok, - beleértve még a katonai szolgálatokat is - és a határőrség, természetesen... Éppen azért, hogy a társadalom ennek az önmozgásától védve legyen, garanciát kapjon a társadalom arra, hogy nem történik még egy Duna-gate ügy vagy valami hasonló, szétválasztotta ezeket a szervezeteket; azt is hozzá kell tennem, hogy ügyesen és bölcsen.

Körbe kell nézni a szomszédainknál, hogy kinél hogy sikerültek ezek a változtatások. Azt hiszem, ebből mi kerültünk ki győztesen. Természetesen egy ilyen szétválasztásnak ára is van. Az ár pedig a hatékonyság csökkenésében jelentkezett, amit azok, akik ezeket a szervezeteket irányítják, időről időre megpróbálják kiküszöbölni. Egy ilyen törekvéssel találjuk most magunkat szemben, amit természetesen lehet és kell kritizálni, de semmiféleképpen nem támadni, mert a cél, amit el akar érni, össztársadalmi érdek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)