NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ott folytatnám, ahol abbahagytam. Amit tehát most elmondok, semmiféleképpen nem szeretném, ha támadásként, az anyag támadásaként vagy egyáltalán az egész elképzelés támadásaként fogná föl.

Azért mondom el, hogy a jobbító szándék és bizonyos észrevételek, amelyek az én elmúlt, 40 hónapos miniszterségemből leszűrhetőek, talán átvehetők legyenek ezen a területen, és ne kelljen még egyszer ugyanazokba a csapdákba belelépni, amit én megtettem vagy amit esetleg sikerült kikerülnöm.

Éppen ezért a hozzászólásomnak két része van. Van egy, ahol formai problémákra hívnám fel a figyelmet, amiket mindenféleképpen meg kell oldani, mert az expozé utáni vezérszónoki fölszólalásokból is érezhető volt, hogy ha ez a feles vagy kétharmados kérdés nem kerül megnyugtatóan rendezésre, akkor előbb-utóbb a törvény az Alkotmánybíróságon végzi, azt pedig senki nem akarhatja.

Éppen ezért egyetlen ilyen példát emelnék ki annak előrebocsátásával, hogy a miniszter úr szólt az adatvédelmi biztos véleményének figyelembevételéről, beépítéséről. Igen, de nem minden került figyelembevételre és nem minden került beépítésre. Azt javaslom, hogy ezt még egyszer tessenek átnézni egy kicsit pontosabban, talán erősebb szemüvegen keresztül, és éppen a garanciális kifogások tekintetében írottakat jobban megszívlelni.

Egy konkrét példa: a törvény 5. §-ának 2. és 4. pontjáról van szó, amely úgy fogalmaz a 2. pontban: "A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló, 1995. évi CXXV. törvény 9. §-ának d) pontjában foglalt feladatkörének ellátása során birtokába került, az e törvény 4. §-ában foglalt adatok körébe eső információk szolgáltatására köteles."

Ez a bizonyos hivatkozott paragrafus azt jelenti magyarra fordítva, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szolgáltatói tevékenységét rögzíti. Ez azt jelenti, hogy ha, mondjuk, a rendőrség megrendel a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál egy munkát, akkor a mai gyakorlattal szemben, amikor ezt a munkát a szakszolgálat elvégzi, és egy példányban, még a saját felügyelő tárca nélküli hivatalának ismertetését is mellőzve visszaküldi a megrendelőnek, ehelyett visszaküldi a megrendelőnek, majd egy másik példányt köteles lesz ennek a törvénynek az alapján ebbe a koordinációs központba eljuttatni.

Ez éppen azt a garanciális elemet iktatja ki, amin nagyon-nagyon sokat vitatkoztunk a nemzetbiztonsági törvény megszületésének vagy megszülésének időszakában, és azt próbáltuk meg valahogy biztosítani, hogy ne élhessen vissza a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat azzal a hatalmas eszköztárral és lehetőséggel, amivel a munkáját végzi.

 

(18.10)

 

Ennek a garanciális elemnek a kiiktatása azt jelentené, hogy a teljes rendvédelmi szerv működési struktúráját, pontosabban filozófiáját át kell gondolni, újra kell értékelni; egy lépés vissza a régi belügyi struktúra felé.

Tehát tessék szíves lenni itt valamiféle olyan új ötlettel előállni, amely fenntartja a garanciális elemet, tehát képes erre, ugyanakkor megnyugtató helyzetbe hozhatja - nevezzük koordinációs központnak, de ezzel is vannak gondjaim, ezt majd mindjárt elmondom - ezt a központot, hogy lásson. A lényeg az, hogy ezen a területen, ahol ez a tíz szervezet - amit Hankó Faragó Miklós is említett - működik, ott legyen valaki, egy játékvezető, aki lát a pályán.

És akkor a tartalmi észrevételeim, miután múlik az idő, kicsit gyorsabban.

Nekem alapvető gondom van az 1. §-ban, ami arról szól, hogy a közreműködő szervek összefogásáról lesz szó, és azt mondja, hogy "a továbbiakban együttműködő". Valahol itt meg lehet fogni ám ennek az egész kérdésnek a gyökerét! Közreműködésről nagyon sok esetben lehet beszélni ezek között az intézmények között, együttműködésről viszont eléggé ritkán. Szeretnék egy új példára emlékeztetni. Amikor az olajbizottság ülésén Demeter miniszter úr bejelentette, hogy 41 ügycsomagot fog átadni tanulmányozásra a bizottság tagjainak, és kiemelte, hogy ez a 41 ügycsomag 1993-tól kezdve hiány nélkül, egyetlen kivétel nélkül átkerült azokhoz a rendvédelmi, illetve más szervekhez, akik a továbbgondozásra, adott esetben a nyomozásra jogosultak voltak, és egyetlenegy esetet nem tudunk regisztrálni, amikor visszajelzés történt volna, hogy a 41 ügyben mi lett a további folytatás. Na most ez együttműködésnek nem igazán tekinthető - közreműködésnek igen. És ez a gondolat az, amelyet végigvezet, és amely végig problémát okoz.

Én is oda mennék, ahová Hankó Faragó Miklós: nagyon nagy a merítés. Ha megnézzük, hogy mely adatcsomagokra, tehát mely bűncselekményfajtákra jön létre ez a koordináció: rettentő sok! Ugye, azt már tudjuk, hogy tíz szervezetről van szó. És akkor tessék végignézni a 4. §-t, hogy hányféle bűncselekményről szól. Az emberkereskedelemtől kezdve az üzletszerű kéjelgésen keresztül a zsarolásig, a lopás, a gyilkosság, minden... Tehát felöleli azt a teljes kört, ami ugyan jól-rosszul, de szabályozva van más törvényekben hatáskörileg. Nekem az a véleményem - alá tudom támasztani, amit Hankó Faragó Miklós mondott -, hogy tisztességesen el kellene határolni azt, hogy ezekben ki a házigazda. Mondom pedig ezt azért, mert majd vissza fogok térni a 2. §-hoz, ahol a feladatok vannak. Ez a paragrafus nagyon sok mindenről intézkedik; egy dolog nagyon hiányzik belőle: hogy azt a jogosultságot megadja ennek a központnak, hogy ki jelölhessen felelőst, ügygazdát. Mert mindaddig, ameddig ezzel a jogosultsággal valaki nem bír, addig az egész folyamat félvállról vehető, hogy ne használjak erősebb kifejezést. Nem tudja kijelölni az ügygazdát, mert erre az egyre nem ad jogosultságot. Hiába tájékoztat ő valakit, az egy tájékoztatás; ettől még a másik - aki mondjuk, az ügyet feltárta - fogja vinni, és nem szűnt meg a párhuzamosság.

Utalnék a következőre. Azt mondja a 2. § (1) b) pontja: "Figyelemmel kíséri, hogy az együttműködő szerveknél nem folyik-e párhuzamos felderítés. Ennek észlelése esetén az érintett szerveket a párhuzamos felderítésről értesíti." Azt mondja a d) pont: "Megvizsgálja, hogy a beérkezett adatra vonatkozóan más együttműködő szervtől nem érkezett-e információs igény, és amennyiben a jogszabályi feltételek fennállnak, az igénylő szerveknek az adatot továbbítja." Az egyikkel ki akarja zárni a párhuzamos együttműködést, a másikkal az együttműködő szerveknek továbbítja: megerősítette a párhuzamos együttműködést - odaadta ennek is, odaadta annak is. És nincs benne a feladatokban, hogy ezzel párhuzamosan pedig kijelöli az ügy gazdáját, aki felelős az ügyért, és az összes többi bedolgozó ebben a kérdésben, egyben önkorlátozásra is kell bírnia őket.

Ugyanakkor ez az anyag kimondja, hogy... - 9 perc 53 másodperce beszélek. Ezt nem az anyag mondja ki; úgyhogy, elnök úr, én itt befejezem, és hogyha a következő hozzászóló szólt, akkor majd folytatni fogom, mert van még néhány észrevételem, nem a rosszabbítás, hanem a jobbítás szándékával.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)