DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal folytatom a hozzászólások sorát, hogy a javaslattal kapcsolatos célszerűségi és jogszerűségi aggályainkról próbáljak meg teljesebb képet adni.

Először azt a bevezető megjegyzést szeretném tenni, hogy egyetértek azzal - a vitában itt már elhangzott, nem tudom pontosan idézni, ki mondta -, hogy célszerű lenne a szervezett bűnözés tényleges helyzetéről is egzaktabb és reálisabb képet kapni. Ha az ember összeveti azokat a jelentéseket, amelyek arról szólnak, hogy hány csoportot szorítottak ki Magyarországról, és ezek rendszeresen vissza-visszatérnek, akkor ezekhez a győzelmi jelentésekhez képest a javaslat tényleges tartalma enyhén szólva nincsen egymással szinkronban. Ha ennyire jó a helyzet, hogy itt évről évre nagyon komoly eredményeket tud felmutatni a rendőrség és minden illetékes szerv, akkor nyilvánvalóan ebből a képből nem az olvasható ki, hogy ilyen szintű koordinációra lenne szükség.

A koordinációnak és az információs rendszereknek számtalan formája alakult ki az elmúlt évek során, újabbak várhatóak, és ebbe az összefüggésrendszerbe sem látom beleillesztettnek ezt a javaslatot. Nemrégen, az elmúlt évben döntött az Országgyűlés a nemzetközi bűnügyi együttműködést folytató központ létrehozásáról, amelynek szintén van információs részlege. Az ügyészségnek van információs rendszere; igaz, hogy az ügyészség már a büntetőeljárás jogilag is szabályozott szakaszában gyűjti az információkat a vádemeléssel lezárt bűncselekmények esetében, de szeretném új dimenzióként elmondani azt, államtitkár úr, hogy az országnak készülnie kell a schengeni információs rendszer nemzeti alrendszerének a kiépítésére is. Ez már négy információs rendszer, és darabonként is sok-sok száz milliót jelent az országnak ezeknek az információs rendszereknek a korszerű kiépítése. Tehát ezért nagyon fontos, hogy jól gondoljuk meg, mire és milyen céllal hozunk létre ilyen információs rendszereket. Majd még szeretnék visszatérni a schengeni információs rendszerre, mert más szempontból is példaadó lehet a magyar szabályozás számára is.

 

(18.20)

 

Célszerűségi aggályaink elsősorban abban összegezhetők, hogy ez a javaslat egy szuperhivatalt hoz létre, mellékesen fő funkciójaként, és mellékesen még némi szolgáltató tevékenységet és tulajdonképpen tudományos elemző funkciót is hozzáragasztanak ehhez a hivatalhoz.

Sőt, ez a törvényjavaslatban szereplő bizottság pedig stratégiai döntések meghozatalára is hivatott, ami véleményem szerint elsősorban kormányzati felelősség, kormányzati feladat, vagy legalábbis a nemzetbiztonsági kabinet szintjén fontos döntés-előkészítő szakaszba kellene hogy eljusson, ahol tisztázottak a szereplők közjogi pozíciói. Ez a javaslat ebben a formában véleményem szerint átírja a különböző szervezetek számára kialakult közjogi pozíciókat. Arra gondolok pontosan, hogy vannak ezek között olyan szervezetek, amelyek alkotmányban szereplő szervezetek. Vannak olyanok, amelyeket kétharmados törvények szabályoznak. Vannak olyanok, amelyeket sima törvények szabályoznak. Nem egyféle, egyforma a szervek jelentősége, de nyilvánvalóan ezek között a viszony közjogilag meghatározott. Tehát nem biztos, hogy különböző szinten elhelyezkedő szervezetek együttműködését vagy koordinációját, vagy információáramlását be lehet csatornázni egy szervezet keretébe. Tehát az adórendőrség és, mondjuk, a nemzetbiztonsági szolgálat közötti kapcsolatot nem lehet szimplifikálni egy ilyen koordinációs rendszerben, mert a kettő között más a közjogi viszony, a közjogi státus.

Nem véletlen, hogy például a javaslat a határőrizeti törvény vagy a rendőrségi törvény, vagy a nemzetbiztonsági törvény módosítására nem tesz indítványt, holott kellene indítványt tenni, mert ezzel a törvénnyel - és ez egy másik problematikája, amely inkább a jogszerűségi kérdéshez vezet el - nem lehet információnyújtásra, mondjuk, a nemzetbiztonsági vagy a rendőrségi szervezeteket jogilag felruházni vagy kötelezni. Tehát nem lehet az alkotmányos helyzet megkerülésével létrehozni egy olyan szuper intézményt, amely ezek fölé az intézmények fölé emelkedik.

Most bizonyára azt fogja nekem mondani, hogy ez nem így van, nem ez a szándék. Én ezzel nem akarok vitatkozni, és nem is tudok, mert ezt az idő és a gyakorlat fogja eldönteni. De általában a szervezetszociológiai tapasztalatok azt mutatják, hogy ha egy szervezetnek szolgáltatni kell és, vertikális rendszerek épülnek ki, mert a nyomozást végző szervektől az információkat el kell juttatni a központhoz, a központ elbírálja, hogy vajon ez egyáltalán beleesik-e a 32 törvényi tényállás keretei közé - mert ott, úgy látszik, nem tudják eldönteni azok, akik foglalkoznak az üggyel, ezt a központnak kell elbírálnia -, hogy ez most vajon a szervezett bűnözéssel kapcsolatban lévő információ vagy sem, és utána kerül visszaszolgáltatásra. Tehát ez szükségképpen egy hierarchikus, hierarchizált viszonyt hozhat létre, amelyre a szereplők közjogi státusa nem biztos, hogy lehetőséget ad.

Ez az egyik problémakör, és ez egyébként különösen azokra az információkra vonatkozóan válik izgalmassá és kényessé politikailag, ahol az információk megszerzésének szabályozottsága, enyhén szólva, eléggé elasztikus. Mert amikor már a büntetőeljárás folyik, akkor a büntetőeljárás minden elemében pontos szabályok rögzítik, hogy kinek milyen joga van, mit mondhat, mit ne mondjon, tehát ez teljesen világos. De a büntetőeljárást megelőző, ha lehet azt mondani, informális sávban tulajdonképpen rendkívül nagy a bűnüldöző mozgástere és viszonylag kötetlenül mozoghat. Nem véletlen, hogy az új büntetőeljárási kódexben, amelyet nem léptetnek hatályba '98 óta, ezt a formalizált büntetőeljárást megelőző szakaszt úgynevezett puhatolás címen próbáltuk egy kicsit körvonalazni. Tehát az ebből a szakaszból származó információknak az összegyűjtése, koncentrálása, bizony meglehetősen kényes kérdés, és olyan politikai hatalmat is feltételezhet azok számára, akik ezt birtokolják, hogy bizony ezen és ennek a következményein érdemes elgondolkodni.

A másik, ami fontos kritikus pont, az adatvédelem biztosítása, biztosítottsága, és én említettem a schengeni információs rendszert. Általában az a gyakorlat, hogy külső ellenőrzés van. Nem egy szervezet belső egységét ruházzák fel adatvédelmi feladatokkal, hanem külső adatvédelmi kontrollt teremtenek a szervezetek tevékenysége fölött, és ahogyan ez a schengeni információs rendszerben működik, szúrópróbaszerűen még minden tizedik információ esetében végeznek olyan ellenőrzést, amely egyáltalán az adatkérés indokoltságát, jogosultságát kell hogy dokumentálja és alátámassza. Ilyen értelemben a javaslat az adatvédelem szempontjából bizony tartalmaz hiányosságokat, és ezeket jó lenne pótolni. Más részről pedig meg kell fontolni azt is, hogy melyek azok a részek, amelyekhez kétharmados törvényi rendelkezéseket kell kétharmaddal módosítani.

Tehát összességében úgy értékeljük - és a frakcióból a vitában részt vevők ebben egyértelműen foglaltak állást -, hogy nem tartjuk indokoltnak a szervezet ily módon történő létrehozását. Amennyiben mégis ez a kormányzati döntés születik meg, és nyilván azért terjesztették az Országgyűlés elé, hogy ez a szervezet működjön, akkor pedig felhívjuk a figyelmet azokra a problémákra, amelyek részben közjogilag, részben adatvédelmi szempontból a javaslat kapcsán joggal elmondhatók.