NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért szólok, mert hátha megint nem kell terhelnem a tíz percemet.

Szerintem Magyarországon egy sajátos helyzet van, amibe belefér az a felfogás is meg Pozsgai Balázs felfogása is. Ez egy olyan kérdéskör, ahol ez a sajátos helyzet nagyon jól tetten érhető. Ez alapvetően egy szakmai kérdés, de rendkívül sok bizalmatlanság és garanciális elem kell, hogy emiatt megjelenjen körülötte, miután tulajdonképpen bizalmatlanság veszi az egész ügyet körül. A bizalmatlanságra pedig még ráerősít az a politikai légkör, ami nagyon sajnálatos módon ma tetten érhető, akarjuk, nem akarjuk.

Nyilván itt most higgadtan beszélgetünk, mert alig vagyunk ebben a Házban, és erről a kérdésről váltunk szót, de ha tele lenne a Ház, akkor holtbiztos, hogy ezeket a felszólalásokat is indulati elemek kísérnék.

Mindaddig természetesen, ameddig ez a légkör, tetszik, nem tetszik, de körülvesz bennünket, mindaddig kénytelenek vagyunk a szakmai oldalról elfogadható, legjobb megoldást úgy kerülgetni, mint macska a forró kását, mert a másik oldal nem fogja előterjeszteni, mert tudja, hogy nem tudja keresztülvinni; ez az oldal pedig azt fogja mondani, hogy nem bízom meg jelenleg a hatalom gyakorlóiban annyira, hogy ekkora szélesre tárjam a kaput. Ez a megoldás pedig, mindannyian tudjuk, hogy egy koncentrált ütőképes adatbázissal rendelkező szervezethálózatban fogalmazható meg.

Nos, ekörül folyik a vita, tisztelt képviselőtársaim, és ezért a sajátos helyzet kezelése, azt hiszem, még hosszú ideig elég sok nehézségbe fog ütközni.